Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-365
365. országos ülés ápi*il 13. 1875. 167 az általa kölcsönadott összeg kamat és törlesztési járadékait kivánja kifizettetni: igen természetes és világos. Ez minden hitelműveletnél rendesen így szokott történni; a dolog természetében fekszik, hogy a jelzálogilag lekötött tárgy jövedelméből legelőször a jelzálogos kölcsön évenkénti kamata és törlesztési járadéka fizettessék ki. Miután tehát a törvényjavaslat szövege világosan kimondja, hogy a nemzeti színházat évenként 27.300 frt segély illeti: kétségtelen, hogy, a menynyiben a bérház jövedelméből a törlesztési járulék levonása után a 27.300 frtnyi segély ki nem telik, a kormány hivatása lesz gondoskodni arról, hogy a törvényhozás jóváhagyásával ezen segélypénz előállíttassák, és akár póthitel, akár más művelet által a nemzeti színháznak biztosittassék, Végre, tisztelt ház, azon meggyőződésben vagyok. hogy miután ezen általam előadott praemissák csakugyan állanak, és nem légből kapottak, hanem egyrészt igazolva vannak a belügyminister előterjesztésében, másrészt a törvényjavaslat szövegezésében : a consequentia nem az, hogy a nemzeti színház biztosításáról mily módon kell gondoskodni, és hogyan kell a ministert vád alá helyezni, és netalán telekkönyvileg biztosítani, a mit egy évben a színház jövedelme be nem hozna; hanem azt hiszem, hogy a következtetés, a mint Simonyi Ernő képviselő ur is a maga részéről kijelentette, az : hogy azt, a mi történt, nem történtté tenni nem lehet, a fölépült négyemeletes ház épületi anyagát elhordani nem lehet; ismétlem, a consequentia. a mely ebből észszerűen kivonható: az, hogy a törvényjavaslat elfogadtassák s annak épen azon első szakasza is, mely az eddig tett és meg nem változtatható intézkedéseket helybenhagyja. Ennek következtében bátor vagyok kérni a tisztelt házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Atalános helyeslés.) Tisza László: Tisztelt ház! Nem fogom az igen tisztelt Miletics Szvetozár képviselő urnák azt az örömet csinálni, hogy a nemzetiségi kesztyűt fölvegyem ; de voltak nyilatkozatában a törvényességre vonatkozó oly tételek, a melyek ellen, fölfogásom szerint, itt a tisztelt házb an, még a tisztelt előadó ur nyilatkozata után is, fölszólalni kötelességem. Nem tudom, hogy akkor, mikor, mint a tisztelt előadó ur is emiitette, nem uj teher kirovásáról, nem uj összegekről van szó a magyar nemzeti színház részére, a miknek megszavazása, fölfogásom szerint, kötelessége a háznak annak idejében, (Helyeslés.) hogy nem értette a történteket a képviselő ur; mert csak egyszerűen arra kellett volna figyelnie, hogy azok az összegek, melyek most a magyar nemzet érdekeinek előmozdítására fordíttatnak: a törvények által ezen czélra már régen elrendelve voltak. (Helyedés) Hogy ebbe a kérdésbe az iskolák bezáratását, a melyeket ő nem akar érteni, hogy lehet belehozni: nem tudom ; de miután behozni szives volt, engedje meg, hogy megmagyarázzam, hogy miért zárattak be azon iskolák. Ha bezáratott egyetlenegy iskola, melynek a törvény értelmében létezni kell, melyben magyar nyelven a. magyar nemzetnek tagjai, s nem nemzetiségi nyelven hazafias szellemben neveltetnek: bizonyára én volnék első. a ki ezen törvénybe ütköző intézkedés ellen fölszólalnék; de, a mint e tisztelt háznak minden tagja tudja, bezárattak ezen iskolák épen azért: mert eljárásuk törvénysértő volt, itt nem a haza és polgári szeretet érdekében nevelték nem magyar nyelven az ifjúságot, hanem ügyekeztek épen olyan embereket nevelni, kiknek szaporodását semminemű magyar kormány nem óhajtja. Oly emberek művelését eszközölni, a kik netalán fölnőve, előadnának Miletics képviselő ur azon szavaival: „hogy ha a magyar nemzetnek tagjai volnánk." De bátor volnék kérdezni: ha nem tagja a magyar nemzetnek, miért ül e képviselőházban? (Élénk helyeslés.) Bezárták azon iskolákat: mert nem akarták a magyar nemzet tagjait ferde irányban neveltetni, mert eljárásuk törvénybe ütközött, és én reményiem, hogy erre nézve lesz még más applicatio. (Élénk hdyeslés.) Polit Mihályi Tisztelt ház! Nagyon sajnálom, hogy nem birom annyira, a magyar nyelvet, hogy ex abrupto rcflectálhassak a tisztelt előadó ur és tisztelt előttem szólott képviselő ur érveire. Az, a mit Miletics Szvetozár tisztelt barátom előadott, az elvi kérdés; elvi kérdés az : vajon Magyarország törvényhozó testülete elé kerülhet-e átalában színházi ügy, oly színháznak ügye, mely csakis egy nemzetiség fejlesztésére szolgál. (Zaj. Fölkiáltások: Kendre!) Én nagyon fölfoghatom e törvényhozó testület többségének álláspontját. Ezen álláspont az, hogy Magyarország nemzeti állani. Ha ez önök álláspontja: akkor természetes, hogy egy nemzeti színház ügye is a törvényhozó-testület elé kerülhet. De mi nem vagyunk azon nézetben, hogy Magyarország nemzeti állam; hanem abban, hogy nemzetiségi állam. (Nagy derültség.) Önök decretálhatják. hogy ezen ország a, magyarok országa; önöknek hatalmában áll: mert ezen törvényhozó-testületben többségben vannak. De önök nem decretálhatják, nem másíthatják meg a síatistikát; nem azt, hogy mi nem magyar ajkú nemzetiségek ezen országban, ezen hazában többségben vagyunk; tehát ha a törvényhozó-testületben egy szinházi ügy szőnyegre kerülhet: akkor mindenféle nemzetiségnek szinházi ügye is szőnyegre kerülhet. A tisztelt előadó ur azt mondta: nincs arról I szó, hogy a nem magyar ajkú nemzetiségek filléreikI kel ezen nemzeti színház alapjához járuljanak; de
