Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-365
164 365. országos ülés ápril 13. 1875. lességemnek tartom szólani azokról, a miket a tisztelt képviselő ur azontúl elmondott, és különösen az általa benyújtott határozati javaslatról. (Halljuk !) Hogy a színház tőkéinek kezelése iránt törvény intézkedett régebben : azt én is tudom, hogy épen azért, mert azok törvényes intézkedés alá estek, azokat máskép fölhasználni, mint a törvényben meghatároztatott, a törvényhozás helybenhagyása nélkül nem lehet, azt elismertem indokolásomban, s elismerem ma is, hogy ezen törvényhozási intézkedés eleve lett volna kikérendő. Elvileg tehát ezen szempontból különbség nincs köztünk; de igenis kezdődik a különbség ott, a hol ő ezen körülményből következtetéseket húzván le, tisztelt elődömet e miatt vád alá helyeztetni kívánja. Első, a mire megjegyzésem van: az, hogy azon határozati javaslatban egy oly szó fordul elő, melynek, — föl kell tennem, — hogy a tisztelt képviselő ur horderejét nem fogta föl, mert különben a jelen esetben nem fogta volna alkalmazni. Ugyanis azt mondja, hogy a volt belúgyminister a színház tőkéjét fölmondotta és elidegenítette. (Ellenmondás a szélső bal oldalon.) Igenis, így olvastatott föl a határozati javaslat.' Már engedelmet kérek : „elidegeníteni" ez annyit tesz, mint „ellopni" ; pedig ilyen szóval illetni minden alap nélkül senkit sem szabad e képviselőházban. (Fölkiáltások a szélső bal oldalon : De 'mikor nem az van a határozati javaslatban]) így olvastatott föl a javaslat. (Patay István: Mi azt mondjuk, hogy nem igy van!) Kérem az elnök urat: méltóztassék a javaslatnak idevonatkozó passusát fölolvastatni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa:) „Mégis mellőzve a törvényhozást egy állítólag 1873. november 17-én adott ministertanácsi fölhatalmazás alapján a nemzeti színház tőkéjét, fölmondva és elidegenítve stb. (Élénk derültség a középen.) Tisza Kálmán belügyminister : Tisztelt ház! A tiltakozás, melylyel azon képviselő urak ezen szónak használata ellen, miután megmagyaráztam, hogy mit tesz, éltek: meggyőzött arról, hogy igazam volt abban, hogy nem értették annak a szónak valódi értelmét. (Derültség a középen.) A mi különben a dolgot továbbá illeti, a tisztelt képviselő ur azt mondja, hogy ő az intézkedéseknek a törvényben való utólagos jóváhagyását nem fogadhatja el; hanem ő kívánja, hogy gróf Szapáry Gyula volt belügyminister ur felelőssé tétessék azért, ha netalán az évi járadékon és kainatokon *kivül a színháznak járó segély- összeg ki nem telnék; kívánja továbbá, hogy tisztelt elődöm vád alá helyeztessék. A mi az elsőt illeti: én részemről azon nézetben vagyok, hogy igenis lehet eshetőség, hogy az első egy-két évben valami hiány fog mutatkozni; de ha a tisztelt ház tisztelt elődömöt arra ítélné el, hogy a tett intézkedése miatt a mutatkozó hiányt födözze : vajon akkor azután az esetben, a mikor az azontúli években nagyobb fölösleg fog szembenállani az első években támadható hiánynyal, és midőn be fog következni, hogy harmincz év múlva a színház alapja körülbelől kétszeresen meg lesz kettőztetve: vajon akkor az egész többlet a volt belügyministert fogja megilletni? mert ha a képviselő ur az én elődömet tett intézkedéséért felelőssé teszi: ezt méltányosan és jogosan másképen nem lehet értelmezni, mint hogy ha hiányzik valami, azt födözze; ha pedig fölösleg vau: azt még vegye el. (Élénk tetszés a középen.) Én azt tartom. hogy ezzel a nemzeti színház nagyon rósz üzletet csinálna. (Helyeslés a középen. Mozgás a szélső bal oldalon.) De különben azon körülményből, hogy az első magyar takarékpénztár nem akarta ugy adni a kölcsönt, hogy másodsorban következzék abban, a mi kamat és járadék alapján megilleti: ne méltóztassék a tisztelt képviselő ur valami igen rósz következtetést vonni a bérház jövedelmezőségére nézve. Nem ered ez onnan; hanem ered onnan, mert az én meggyőződésem szerint, — s épen azért az eredeti szöveget sem értelmezhettem máskép, mint a hogyan a mostani szöveg szól ; — mert, az én meggyőződésem szerint, soha semmiféle pénzintézet, a mely ezt az elnevezést a szó szoros értelmében megérdemli, lássa bár a legnagyobb biztosítékot maga előtt: még sem fog olyan föltételre reáállani, hogy az ő kamata és járadéka teljék ki, ha kitelik, ha nem telik ki, ne teljék ki. Ez ellen még formailag is biztosítani magát kötelessége volt az intézetnek hitele és soliditásának föltüntetése tekintetéből. A mi már a vád alá helyezést illeti, a tisztelt, képviselő ur fölolvasta az 1848: III. törvényczikket, a mely igenis azt mondja, „hogy a ministerek feleletre vonattathatnak azért, ha valamely alapot más ezélra költenek el;" de midőn a törvény azt mondja, hogy „feleletre vonattathatnak" ; igen természetesen ez nem tehet mást, mint azt, hogy a fönforgó körülmények között a törvényhozásnak, illetőleg a képviselőház joga van feleletre is vonni ; de joga van arra is, hogy ne vonja feleletre, hanem a követett eljárást helybenhagyja. Lehet tehát teljesen eorrectséggei -indítványba hozni, lehet a tisztelt háznak ajánlani, hogy a bár formailag nem helyesen követett eljárás eredményét utólagosan helybenhagyja, a helyett, hogy a ház azért utólagosan a ministert feleletre vonni vagy vád alá helyezni akarná. És ha ezt a szempontot veszem : méltóztassék megengedni, hogy a dolog lényegére nézve azt tartom, hogy az intézkedés a
