Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-365
365. országos ölts ápril 13. 1875. 163 alkalmával ő, mint jótálló, kezességet vállaljon azon károkért, a melyek abból származhatnak. A tisztelt ház ezt határozatikig ki nem mondhatja, azaz kimondhatja ugyan; de ezen határozat a volt belügyministert kötelezni nem fogja, ezen határozata a képviselőháznak nem fogná a nemzeti szinház tőkéjét és jövedelmét biztosítani. Erre, nézetem szerint, csak egy ut van, tudniillik az ilyen kezességet csak a bíróság mondhatja ki. Ezen kérdésnek tehát, nézetem szerint, bíróság elébe kell kerülni, és a bíróság fogja kimondani azt: ha vajon a minister túllépte-e hatalmát, vagy nem ; és ha túllépte: tartozik-e az esetleges kárt pótolni, vagy nem tartozik? Azonban a ministernek törvény szerint birája az országgyűlés maga,, e tekintetben az 1848: III. törvényezikk egész világossággal rendelkezik, és azt mondja: „a minister feleletre vonható a kezeire bizott pénz és egyéb értékek el sikkasztásáért, vagy törvényellenes alkalmazásáért". Azok után, a miket mondtam, és azok után, a mit maga a benyújtó belügyminister ur indokolásában mond: senki kétségbe nem vonhatja, hogy itt a belügyminister a kezelésére bizott pénzt törvényellenesen alkalmazta; itt tehát előáll azon eset, hogy a minister törvényellenes alkalmazásáért a kezeire bizott pénzeknek felelősségre vonassék. Az 1848: III. törvényezikk szerint a felelősségre vonást, vagyis vád alá helyezést kimondja a képviselőház, az ügy birája pedig a felsőház. Én, tisztelt ház, nem azon szándékból, hogy a volt minister, — ámbár tettét semmiképen nem helyeselhetem, és sokkal keményebb kifejezéssel kellene hogy éljek. — talán keréken töressék, vagy Isten tudja minő büntetésre ítéltessék; hanem azért, hogy a színháznak alaptőkéje és alapítványa biztosíttassák, azért, hogy a nemzeti színháznak jövedelme nem fog megcsökkenni azon önkényes beruházás által, a melyet a lelépett belügyminister saját hatalmilag tett: kérem a tisztelt házat: méltóztassék az 1848. évi III. törvényezikk 32, §-ának b) pontja értelmében a volt belügyminister vád alá helyezését kimondani, és ezen vád kezelésére és vezetésére egy öttagú bizottságot kirendelni. Erre vonatkozó indítványomat bátor vagyok a tisztelt háznak benyújtani. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa Simonyi Ernő határozati javaslatát.) Határozati javaslat. Tekintve, hogy a kormány kezelésére bizott pénzeknek, alapoknak vagy bármely másnemű államvagyonnak elidegenítése, átváltoztatása, vagy akármely más beruházása és kölcsönnel megterheltetése a. törvényhozás előleges hozzájárulása nélkül nem eszközölhető. Tekintve, hogy különösen a nemzeti szinház alapja mi inódoui kezelése és beruházása a törvény által, és jelesen az ezen alapot alkotó 1840 : XLIV. törvényezikk által van meghatározva. Tekintve, hogy az ezen alapok közül előfordulL visszaéléseknek megakadályozása tekintetéből a képviselőház 1873. évi február 7. s június 21. hozott határozata által utasította a belügyministert e színházi alapnak a költségvetésbe fölvételére, és ezzel a nemzeti szinház alapjai és alapitványai szigorúbb ellenőrzését és az az azokról való rendelkezést egyenesen magának tartotta fön. Tekintve, hogy a volt belügyminister, Szapáry Gyula gróf, daczára az 1840: XLIV. törvényezikknek, mely a nemzeti szinház alapjainak mi módoni beruházását egyenesen meghatározza; daczára a képviselőház 1873. február 7. és június 21-én hozott két rendbeli határozatának, és daczára annak, hogy a törvényhozás ülésezett: mégis mellőzve a törvényhozást egy, állítólag 1873. november 17. adott ministertanácsi fölhatalmazás alapján a nemzeti szinház tőkéjét fölmondva és elidegenítve, azt egy önkényileg megállapított terv szerinti bérház építésére fordította nemcsak, de a nemzeti színház alapját nevezetes összegre rugó adóssággal terhelte, és ezen törvény által alapított és ezzel a nemzeti kegyelet és adakozás által biztosított intézetnek lételét is kétségessé tette és koczkáztatta. Tekintve, hogy az 1848 : III. törvényezikk 32. §-ának b) pontja szerint „a ministerek feleletre vonathatnak a kezeikre bizott pénz s egyéb értékek elsikkasztásáért vagy törvényellenes alkalmazásáért. " Tekintve, hogy a volt belügyminister, Szapáry Gyula gróf, a föntebbiek szerint a nemzeti szinház vagyonának törvényellenes alkalmazása, egy bérházzá átváltoztatása és nevezetes adósságokkal való terheltetése egyenesen tudvalévőleg és elhatározott szándékkal oly cselekményt követett el, mely az 1848 : III. törvényezikk által felelősség terhe alatt tiltatik : Mondja ki a ház, miszerint a nevezett volt belügyministernek, gróf Szapáry Gyulának törvényes vád alá helyezését elrendeli, és ezen vádnak a törvényes bíróság, a felső tábla előtt megindítására, kezelésére és vezetésére egy öt tagból álló bizottságot válaszszon. Beadják : Simonyi Ernő, Ijázár Ádám, Helfy Ignácz, Bobory Károly Csiky Sándor, Dobay Antal, Deáky Lajos, Patay István, Csávolszky Lajos, Kállay Ákos. Tisza Kálmán belügyminister: Tisztelt ház! Saját törvényjavaslatomat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául ajánlani nem tartom szükségesnek; mert a tisztelt előttem szólott képviselő ur is kimondta, hogy a dolgok jelen helyzetében azt el nem fogadni nem is lehet; de köte21*
