Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

362. országos ülés ápril 9. 1875. 121 tárt a méltányosság és igazság ellenére az illető tényezők nem akarják részesíteni, a megfelelő adóteherben, melyben különben a viszonyokhoz képest részeltetni kellene a kincstárt, a melynek birtokába azonban ezen intézkedés következtében valósággal juthat. Ez adja meg az orvoslatot a fölmerülő visszaélések ellenében ; e pontban rejlik- az egész szakasz elvi értéke, e nélkül elveszti e szakasz jelentőségét, és fönmaradhatna akár a mai gyakorlat is. Kérem a tisztelt házat: méltóztassék ezen bekezdést meghagyni, mert ezen fordul meg az egész §., ez adja meg az intézkedésnek savát és levét. Tisza Kálmán belügyminister s Tisztelt ház! Legyen szabad nekem, mint a ki az adóügyi bizottságnak tagja lévén még, midőn ezen törvényjavaslat tárgyaltatott, annak vitáiban résztvettem : elmondani erre vonatkozó nézeteimet, és elmondani különösen azon szempontból, hogy én nem tartom azt, hogy itt a viszonosság hiányoznék. Ugy, mint a szöveg eredetileg szerkesztve volt, megvallom, hiányát láttam a viszonosságnak épen azért: mert akkor csakugyan a főispánra volt bizva azon teendő, a mely most az alispánra bizatik. Ha már most az mondatott volna, hogy a főispán, mint a kormánynak kinevezett orgánuma, decidáljon, és ezen decisioval tartozzék a község megelégedni, de a kormány ne tartozzék : ebben igenis láttam volna a viszonosság hiányát. De most a decisio egyenesen és határozottan a törvényhatóság választott tisztviselőjére, az alispánra van bizva, a ki egyfelől csakugyan leginkább ismerheti a törvényhatóságabeli községek viszonyait, és másfelől, mint választott tisztviselője azon törvényhatóságnak: legalább is minden lehető föltevés szerint ügyekezni fog igazságosan eljárni, és ha részrehajló lesz, inkább a választó község, mint a kormány irányában lesz részrehajló. Midőn a törvényhatóság első tisztviselőjére, az alispánra, lesz az eldöntés bizva : akkor én részemről is helyesnek és a viszonyoknak megfelelőbbnek találom, hogy igenis a községek nyugodjanak meg ezen határozatban, és az államkincstár legyen az, kinek, ha sérelmesnek találja a határozatot, legyen jogában másképen is intézkedni. A fogyasztási adó kezelésére nézve valami provisio pedig, szemben az eddigi gyakorlattal, csakugyan szükséges; mert utoljára akár tartson valaki valamely törvényt helyesnek magában véve, akár nem: kell hogy kívánja, hogy az ország minden községére és minden lakójára nézve a lehetőségig egyformán terhelő legyen. Már pedig, ha ilyen provisio nem történik: igen sokszor előállhat azon eset, hogy a kis község nem fizeti ki magát, és részint a haszonbérleni szándékozók, részint a községek tudva, ismerve ezen körülményi-, arra akarják azt KÉPV. H, NAPLÓ. 18~ XVI, KÖTET, fölhasználni, hogy ezen adó alól majdnem tökéletesen kivonják magukat. Ezen szempontból, mint mondám, kiindulva, hogy az eldöntés a törvényhatóság választott tisztviselőjére van bizva: én a községek érdekét teljesen megóva találom, és részemről is a bekezdés elfogadását ajánlom. Csanády Sándor: Tisztelt ház! Tisza Kálmán belügyminister ur a maga nézetét az alispánok által gyakorlandó rendelkezésre alapit]a, lehetségesnek is mondván, hogy az illető alispán urak bizonyosan inkább az egyes polgárok érdekében fognak eljárni, mint az állam érdekében, és ezen oknál fogva mondatik ki e törvényjavaslatban az, hogy az egyes községek az alispáni intézkedés következtében ne legyenek jogositva föllebbezni a rájuk nézve sérelmes eljárást akkor, midőn ez a jog megadatik az államnak. Én megvallom, tisztelt ház, hogy én nem szeretem, nem akarom igy megbírálni a megyei alispánokat. Én fölteszem azokról, hogy igazságosan fognak eljárni minden körülmények közt, tekintet nélkül arra, hogy az egyes polgárok vagy az állam irányában. És pedig ez okoknál fogva nem találom föl ezen törvényjavaslatban a viszonosságot, mint azt előttem szólott tisztelt Irányi Dániel képviselőtársam sem találta föl, és azért c pont kihagyását óhajtom. Tisza Kálmán belügyminister : Tisztelt ház! Egyes egyedül szavaimnak teljes félreértése, hogy ne mondjam, félremagyarázása ellen szólalok föl. Én hivatkozom a gyorsírói jegyzésekre és mindenkire, a ki azon szándékkal hallgatta szavaimat, hogy ugy adassanak vissza, a mint elmondattak, hogy azt mondtam, hogy miután az alispánra van ez ügy bizva: föl lehet tenni, hogy igazságosan fog ítélni, és ha mégis részrehajló lenne, inkább lesz részrehajló a községek irányában, mint az állam irányában. {Ügy vanl középről) Én tehát azon suppositiot Magyarország alispánjairól, hogy minden alispán részrehajló legyen, a helyzetnél, követelményeinél és viszonyainál fogva, mint a képviselő ur rám fogni méltóztatott: nem mondtam, és igen kérem a tisztelt képviselő urat, érje meg azzal, hogy czáfolja azt, a mit mondtam; de ráfogásoktól méltóztassék tartózkodni. {Élénk helyeslés a középről.) Csanády Sándor : Tisztelt ház! Én a „ráfogást" nem fogadhatom el. Méltóztassék megnézni a gyorsírói jegyzékeket, tisztán azt méltóztatott mondani, hogy ha az alispánok részrehajlók lennének, inkább lennének részrehajlók a községek irányában, mint az állam irányában. Engedelmet kérek, még ilyen értelemben sem tehetem föl az alispánokról, hogy részrehajlók lelő