Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

H62. ovszásos ülés áprii 9. 1875. 119 kell, hogy más ezél lebegjen, mint az, hogy a ' kincstár pénzládája megteljék pénzzel, akár honnan jöjjön az a pénz. A pénzügyministernek sokkal magasabb a missioja; azt elvégezheti bármely hivatalnok is. A pénzügyminister föladata az, hogy iparkodjék az ország pénzügyét emelni, nem csak az államét, hanem a nemzetét, a népét is. Azt méltóztatik mondani, hogy 1868-ban a törvényhozás megengedhette azon mentességeket. mert pénzügyeink jól állottak ; most pénzügyeink roszul áll; tehát nem lehet megengedni. De ha akkor jól állott a kincstár, jól állott a nemzet is pénzügyeiben . s most, midőn roszul áll az államkincstár, még roszabbul, nyomorultabbul áll a népnek pénztára. Erre is kell némi tekintettel lenni, s bár szívből pártolom Lázár képviselőtársain módosítását : én arra tovább nem terjeszkedem ki; mert tudom, hogy minden szó hiábavaló. Bátor vagyok azonban még egy kérdést intézni a tisztelt elnök úrhoz. Ugyanis találjon módot, hogy egy a kettő közül történjék: vagy az, hogy a tisztelt képviselő urak, midőn ily fontos törvényjavaslatok tárgyaltatnak, jelen legyenek ; vagy legalább méltóztassék intézkedni, hogy a, karzatok el legyenek zárva, hogy a közönség szemtanuja ne lehessen annak, hogy mily hanyagsággal, mily könnyűséggel mennek keresztül és szavaztatnak meg ezen törvényjavaslatok'. melyek a nép vállaira milliókat raknak , a nélkül, hogy a képviselők itt volnának. Elnök: Én ismételve fölszólítottam a tisztelt ház tagjait, hogy mennél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek; egyébiránt tudtomra most is teljes számmal van a ház, csak esetleg távoztak némelyek e ház folyosóira. Dániel Ernő előadó: Tisztelt ház! Csak egy rövid megjegyzést teszek az iránt, hogy miért tartotta szükségesnek az adóügyi bizottság az ajánlott törvényjavaslatnak e szakaszát elfogadni; azért tudniillik, mert ugy volt meggyőződve, hogy midőn a haza polgárainak áldozatkészsége fokozott mértékben vétetik igénybe : akkor az ily privilégiumok tovább nem tarthatók fön ; különösen oly privilégiumok, a melyek egy része az átalános i jogegyenlőség elvébe nem ütközik. Ezen oknál fogva elfogadásra ajánlom az első szakaszt. Csiky Sándor: Látva, hogy a tisztelt háznak türelme nem nagy. és látva, hogy az érdekeltség ezen fontos törvényjavaslat iránt csekély, még azt is tapasztalván, hogy indokainkat, a melyeket indítványaink támogatására fölhozunk, figyelemre sem érdemesiti a szabadelvű párt, annyival kevésbé czáfolja meg, de azért a törvényjavaslat mégis megalkottatik: ezen indokoknál fogva én bizony, tisztelt ház! nem nagy hajlamot érzek magamban a fölszólalásra; de miután az adóügyi bizottság előadója azt emiitette, miként a haza polgárainak áldozatkészségétől — szorult financzi ális helyzetünkben — meg lehet várni, hogy még a lőrétől is fizessenek: ez ellen kénytelen vagyok fölszólalni, mert így a termesztő a maga termesztését három, sőt 13-as áron iszsza meg. Mert a ki tudja, hogy a szőlőknek mivelése mily költségbe kerül a ki tudja, hogy minő terhek vannak ráróva. és ha valaki mindezeket tudja : akkor meggyőződhetett a felől, hogy a termesztő a maga termesztését készpénzen veszi meg, sőt még drágábban, mikor azt még nem is ízlelte meg. Ily törvényeket alkotni, tisztelt ház, a törvényhozás természeténél fogva és ősi alkotmányunk rendelkezése alapján nem volna szabad ; mert épen a múlt alkalommal és pár nappal ezelőtt óhajtottam a tisztelt ház előtt fölhozni, mikor ily állítást tettem, fölolvasni kívánván, micsoda, alapra fektettem azon állításomat, miszerint a tisztelt háznak, ha a törvények alkotási módjának ezelőtt alkotmányosan megállapított és magában a társadalom kékeiében gyökeredző rendét akarja szemei előtt hordozni: akkor lehetetlen, hogy Verböczy prologialis törvényének 6. czime 12. §-a elvének ne engedjen, és hogy azt tiszteletben ne tartsa. Azon prologialis törvény 12-ik §-sában az foglaltatik, tisztelt ház, hogy a törvénynek igazságosnak, könnyen érthetőnek, a nép jelleméhez, szokásaihoz, óhajtásához alkalmazottnak kell lenni. Ha már most, tisztelt ház ezen kellékeket hasonlítom ezen törvényjavaslathoz, mely itt most tárgyalás alatt van, és különösen annak első pontjához, hol még a viz is megadóztatni rendeltetik, melyet a törkölyére önt a termesztő ; azonkívül pedig a mit maga magának termeszt nem az övé, mert azért neki adózni kell, hogy a tulajdon maga termesztését megkóstolhassa: ha az ily törvényt korszerűnek, a nép jelleméhez alkalmazottnak, igazságosnak, szabadelvűnek tudja valaki ismerni: én azzal gondolkozás módot cserélni képes nem lehetek. Én tehát, tisztelt ház, élő törvényeinkre, — mert azon törvény, melyre hivatkoztam, él és nem törölte el senki soha, de eltörölni nem is lehet, mert. hogy az eltöröltethessék, előbb a társadalmat kell eltörölni, — akkor minek élünk itt nemzeti testületben és társadalomba]!, ha törvényeink olyanok, hogy a társadalommal, a nép jólétével, boldogságával, megelégedésével homlokegyenest ellentétben állanak ? pedig ezen adótörvények, tisztelt ház, jószerivel az elsőtől az utolsóig mind olyanok, de azok közt mégis a leggyülöletesebb és leglélekmaróbb az, mely ahus- és borfogyasztási adóról szóll. De, tisztelt ház, tovább is mehetek törvényeinkben. Ott van az 1035. törvényczikk, ez sincs eltörölve. {Nevetés a jobb középről.) Nem hivatkozom olyanra, a minek nincs értéke. Elfeledtem épen a számot, azért nézem innen ki, (Egy papirsséletkét