Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.
Ülésnapok - 1872-362
118 362. országos ülés ápr-il i). 1875. szont a kincstár közegei részéről való visszaélések ellen óvja meg a községeket. Ezen szempontokból indult ki a törvényjavaslat, mely adóemelést nem igen foglal magában, liánéin a törvényes kivételeket megszünteti, illetőleg korlátozza ; másfelöl helyesebb, a kincstár érdekeit megóvó eljárás megállapítása által ügyekszik azon jövedelmi szaporulatot elérni, melyre az országnak, tekintetbe véve financziális helyzetünket, nagyon nagy szüksége van. Nem állitom én azt, hogy az illető fogyasztó közönségre nézve nem volna kevésbé terhes a másik mód ; nem állitom azt, hogy ez nemzetgazdászati szempontokból jobb és behatóbb; hanem igenis állítom, hogy azon adóemelések közk melyek az ország financziális helyzeténél fogva szükségesek, ez nem a legsúlyosabb; súlyos, de olyan, a melyet, azt hiszem, ha az ország jelen pénzügyi viszonyait tekintetbe veszszük, el lehet fogadni. (Helyeslés.) Kérem a tisztelt házat: szíveskedjék ezt a szakaszt változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) Körmendy Sándor s Tisztelt húz! Mi sem jellemzi jobban financziális állapotunk és financziális politikánk nyomornságos voltát, mint épen e törvényjavaslatnak tárgyalása, (Jijaz\) Már odáig jutottunk, hogy valóságos krajezáros gazdálkodást kell követnünk. Széll Kálmán pénzügyminsiter: (közbeszól:) Igen. csakhogy ez 300.000 forintot hoz. Önöknek nincs financz-politikájuk ! Körmendy Sándor: Ha az előttem szólott tisztelt képivelőtársaim egész sereg tárgyra nem mutattak volna rá, a melyekből az ebből remélt hasznot pótolni lehetne, mitől elesnék a pénzügy, ha e törvényjavaslat elejtetnék: akkor még érteném a pénzügyminister ur aggodalmait; de nagyon könnyen lehetne ezt helyrehozni, ha másból nem, csak a hamisított boroknak és Lázár Ádám tisztelt képviselőtársam által elősorolt több ily tárgynak megadóztatásából. Tisztelt ház! Már többször meg volt mondva, hogy mi az a lőre. A. bennlevő bor 3 higyje el a tisztelt pénzügyminister ur, nagyon csekély. De mire használtatik tulajdonképen a lőre? Nem kereskedelmi czikk ez. és ha annak használtatik, s visszaélések történnek: ám tessék a tisztelt pénzügyminister urnák a visszaéléseket megakadályozni, megszüntetni és lehetetlenné tenni ; de a lőre nagyban és egészben a termelők által használtatik saját szőlőmiveseik és napszámosaik részére. Azok. a kik Magyarországon e tekintetben a gyakorlati életet ismerik, be fogják látni, hogy ennek megadóztatása leginkább a szőlőmivelés rovására történik: pedig hazánkban nagyon lényeges dolog a szőlőipar emelése és fejlesztése. S önök oly intézkedéseket akarnak létesíteni, a melyek azt nem csak nem fejlesztik, hanem megakadályozzák. A husfogyasztási adó átalánvéve szintén olyan, tisztelt ház, a melyet nemcsak hogy nem volna szabad emelni, hanem meg kellene szüntetni. (Helyeslés a szélső bal oldaon.) Hiszen olvassuk csak a katona-állitásra vonatkozó statistikai adatokat : azt fogjuk látni egész megdöbbenéssel, hogy inkább a csenevészedés, mint az életrevalóság terjed a mai nemzedékben ; ha önök a legelső életszükségletet, a mi az ember pbysikumának kifejlesztésére, sőt föntartására mulfaatlanul szükséges, akként terhelik meg adóval, hogy épen a munkás nép, a mely a honvédelemhez is a legnagyobb contingenst adja, vagy épen nem, vagy csak nehezen juthat hozzá: akkor ez által valóságos hazaellenes vétket követnek el. S én ezen szempontból egyátalán nem fogadhatom el előttem fölszólalt minister ur érvelését; de nem fogadhatom el azon ]>éldát sem, melyet ő érveléséhez idézett. Ennek ellenében más példára utalok. Tudjuk, tisztelt ház, hogy a dohány-monopolium még mindig fönáll, s bizonyosan sok ideig vagy tán örökre is fönn fog az állani; (Ellenmondás a szélső balról!) de én figyelmeztetem a pénzügyminister urat arra. hogy azok, kik dohány-termeléssel foglalkoznak: saját maguk termelte dohányukat minden adózás nélkül élvezik. Nagyon természetes tehát, hogy a házi szükségletekre kellő borfogyasztás még kevésbé adóztassák meg. Most már a sokkal nemesebb bortermelésre vonatkozólag egy oly igazságtalan intézkedést léptessünk életbe, a mely teljesen fölösleges, — mert nem életszükségletet tevő , — dohány-termelésre vonatkozólag nincsen életbeléptetve. Ezen tekintetekből a pénzügyminister ur indokait egyátalán helytelennek tartván, Lázár Ádám képviselő ur indítványához csatlakozom. Helfy Ignácz: Kétséget nem szenved, hogy valamenyi adóemelések közt ez a legsujtóbb ; mert ez a legelső, legszükségesebb élelmi szükségleteket terheli, azokat melyek adóját más országok, a mint példát mutatott rá épen a minap Oroszország, megszüntették. Mindazonáltal nem akarok erről hosszasan szólani; tudom, hogy önök elhatározták, hogy ezen adókat megszavazzák. Mi azokat visszautasítjuk, s önökre hárítjuk a felelősséget; ám szavazzák meg. Ha mindazonáltal mégis fölszólaltam ez alkalommal, tettem ezt különösen két okból: egy rövid megjegyzést akarok tudniillik tenni arra, a mit a tisztelt pénzügyminister ur mondott; azután kérést óhajtok intézni a ház tisztelt elnökéhez. Megjegyzésem abból áll, hogy a tisztelt pénzügyminister ur szintén azon hibába esik, melyben sinlődött eddig valamennyi pénzügyminister: hogy ők magukat mindig csak a kincstár vezetőinek, igazgatóinak tartják; azt hiszik, hogy előttük nem
