Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

100 362. országos ülés ápril í>. 1875. pénztári Letétek kamatait az adó alól kivegye. Mis részt tagadhatatlan, hogy abban, a mit Teleszky István tisztelt képviselő ur mondott: igen sok igaz van. Igaz az, hogy a tarékpénztárak nálunk nem felelnek meg, legalább nagy részben nem felelnek meg rendeltetésöknek. Nem olyanok nálunk, mint például Ausztriában, a hol nem részvénytársaságok. NáHmk a takarékpénztárak épen olyan nyerészkedő részvénytársulatok, mint a bankok. Én tehát tökéletesen osztozom Teleszky István képviselő ur azon véleményében, hogy némely takarékpénztár és némely bank közt bizony csak az elnevezés teszi a különbséget, és ez nem indokolhatja azt, hogy az egyiknek privilégium adassék, a másik pedig, a mely ugyanilyen természetű és csak az elnevezésben különbözik tőle : ezen privilégiumban ne részesittessék. Mindazáltal azt hiszem, hogy e tekintetben igen óvatosan kell eljárni; mert a közönség bizonyos pietással viseltetik a takarékpénztári könyvek iránt, és én nem szeretném az adómentességet, ha nem is szorítjuk a takarékpénztárakra, túlságosan kiterjeszteni. Az ellen tehát, hogy ezen pont az adóügyi bizottsághoz visszantasittassék : nekem nincs kifogásom; hanem mégis arra kérem a tisztelt házat, méltóztassék előbb az elv fölött dönteni: vajon ugy méltóztatik-e fölfogni a kérdést, hogy csak a sajátképeni takarékpénztári betétek kamatjai maradjanak-e adómentesek, avagy kiterjesztessék-e ezen mentesség más hason természetű intézetek betéteire is? Ha a tisztelt ház ezen elv fölött határozott: akkor az adóügyi bizottsághoz lehet utasítani a kérdést szövegezés végett. {Helyeslés.) Madarász József: Először is az előttem szólott két képviselő ur előadására azon észrevételemet akarom megtenni, hogyha a képviselőház nem kívánná más épen olyan jótékony intézetekre is, mint a minők a takarékpénztárak, kiterjeszteni ezen törvény jótékonyságát: akkor nem volna szükséges ezen pontot az adóügyi bizottsághoz visszautasítani; és mivel én ezen jótékonyságot mindazon intézetekre, melyek egyaránt jótékonyak, épugy, mint az úgynevezett takarékpénztárak, kiterjeszteni óhajtom: azért én azt kívánom, hogy ezen pont uj szerkesztés végett az adóügyi bizottsághoz visszantasittassék. Méltóztassanak egyúttal megengedni, hogy a tisztelt házhoz két módosítást adjak be, és pedig először is az első pontra nézve, a melyben a kir. udvartartás költségei kivétetni ajánltatnak. Igaz, hogy én az egész törvényjavaslatnak nem vagyok barátja, és mégis, midőn azt látom, hogy kivételek vannak: lehetetlen nem óhajtanom, hogy ezen kivételek minél kevésbé terjesztessenek ki, és ne honosíttassák meg oly fogalom, mely a haza terheiben való részvét alól, például a királyi család tagjait, vagy annak udvartartását kiveszi. Méltóztassanak elhinni, hogy nincsen az alkotmánynyal, a közteherviseléssel semmi kirívóbb ellenkezésben, mint ilyen intézmények meghonosítása. Módosításom azért a következő: A 2-ik §-ból az első pont fl

a királyi udvartartás költségei" hagyassák ki. Második módositványom a 2-ik §. 11-ik pontjára vonatkozik. E pont azt mondja: „a részvények osztalékai." Fölhívom erre a tisztelt háznak és a pénzügyminister urnák figyelmét. Én helyeslem azt, hogy a honpolgároknak bizonyos ösztön adassék arra nézve, hogy részvénytársulatokká alakuljanak; helyeslem azt, hogyha jótékonynak tekintjük az országra nézve, egy bizonyos mérsékelt öszszegig még a részvénytársulatok részvényeinek osztaléka is adómentesittessék; hanem mivel tapasztalatom van önmagamnak is, hogy vannak részvénytársulatok, mely részvényei 30—50, sőt még magasabb %-ot hoznak: akkor nem értem, nem tudom fölfogni azt, hogy ép azok, kik az állampénztárnak üres ládáját minden lehető módon megakarják tölteni : legalább egy bizonyos mérsékelt fokon tul, •— nem mondom egészben — a részvények osztalékait ne akaimák megadóztatni? Én tehát e tekintetben azon kérést intézem a tisztelt házhoz, hogy e 11-ik pontnak bővebb tárgyalását a tekintetben, hogy a részvények osztalékai egy bizonyos fokon tulig mennyiben adóztassanak meg : méltóztassanak vagy visszautasítani az adóügyi bizottsághoz, vagy ha ezt tenni nem akarnák, következő módositványomat elfogadni: A 11-ik pont ekként szerkesztessék: „A részvények osztalékai, a mennyiben azok évi 9°/

0-ot nem jövedelmeznek." Megmondom az okot. hogy miért tettem e bizonyos összeget, miért épen 9%-ot. Azért, mert magam is óhajtom, hogy társulatok keletkezzenek ; óhajtom, hogy egy bizonyos fokig oly jótéteményeket is élvezhessenek, melyeket más földmives nem élvez, mert ki biztosítja a földmivest arról, hogy ő 100 forint értékétől csak 3 — 4% jövedelmet húzhasson és azért mégis tartozik az államnak adót fizetni? Ha tehát a részvények részesei 9%-ig nem tartoznak az államnak adót fizetni: ezzel igen megelégedhetnek, azon tul pedig ugy hiszem, mindenesetre kötelességök azon teherhez járulni, melyet az állam többi polgáraira kiró. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Wahrmann Mór: Tisztelt ház! Én részemről Teleszky István indítványát egész mértékben pártolom, és szintén azt óhajtom, hogy ezen §. helyesebb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz vissautasittassék. Hogy a bizottság minő elvek szerint járjon el a szövegezés alkalmával: az, ugy hiszem, igen egyszerű. Teleszky István előadásában e tekintetben irányt adott; ő ugyanis csak azt óhajtja, a mi igazságos és helyes, hogy tudniillik különbség ne tétessék oly intézetek között, melyek egészen ugyanazon alapra fektetvék, ugyanazo:i szem-