Képviselőházi napló, 1872. XVI. kötet • 1875. ápril 3–május 4.

Ülésnapok - 1872-362

362, országos ülés ápril 9, 18?5. 107 pontból itélendők meg, ugyanazon szabályok szerint járnak el s melyeknnél a különbség csakis az, hogy egyiknek neve takarékpénztár, a másiké önsegélyző, hitel-, letéti bank, vagy más. Egyátalán nálunk igen hibás elnevezés a „takarékpénztár"; mert mindazon intézetek, melyek nálunk takarékpénztár név alatt léteznek, nem egyebek, mint letéti bankok, és igy azon intézetek, melyek később keletkeztek és a helyesebb nevet fogadták el: a „bank" nevet, azért, mert a helyesebb nevet fogadták el, fölfogásom szerint, egyátalában nem büntethetők azzal, hogy reájuk a törvényhozás mintegy bélyeget süssön, és hogy másoknak monopóliumot biztosítson azzal, hogy a ki ezeknél helyezi el pénzét, az adómentes ; a ki pedig ezen vagy azon intézetnél, a mely épen oly solid, a mely épen oly helyesen jár el minden tekintetben, az elhelyezett péaz után adót fizet, és igy mintegy oda utasítja a törvényhozás a betevőt: tedd pénzed ide és ne oda. Azt hiszem, hogy ezt a törvénjdiozásnak tenni nem lehet, nem szabad, és hogy e tekintetben mindnyájan tisztában vagyunk. Különbség tétetett az adóügyi bizottságban akkor, midőn e kérdés tárgyaltatott az egyes pénzintézetek közt és az állíttatott, hogy az egyik solid, a másik pedig kevébé solid, és hogy az egyik üzletszerű vállalatokba bocsátkozik, a másik pedig nem. Ezt, azt hiszem, az adóügyi bizottság — ha akarja — körvonalozhatja ; ámbár én e mellett sem lennék, mert az, a mi itt állíttatott, hogy azon intézet, a mely csak leszámítolással és jelzáloghitellel foglalkozik, solid; a másik pedig, a mely mással foglalkozik, nem solid: fölfogásom szerint, nem helyes. A gyakorlat és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok oly takarékpénztár elnevezéssel biró intézet, a mely váltók leszámolásán és jelzáloghitelezésen kívül mással egyátalán nem foglalkozott: szintén megbukott a crizis alkalmával, és betevőinek nem fizette vissza a betételeket. Csak egy példára, a mely a fővárosban történt, akarok e tekintetben utalni tudniillik a Ferenczés József-városi, valamint az ó-budai takarékpénztárra. Az tehát nem lehet a törvényhozásnak föladata, hogy azt mondja : azt nem akarom vitatni, helyesen-e vagy nem helyesen , hogy azok, kik pénzeiket takarékpénztárakban vagy más intézetekben helyezték el, azok után adót nem fizetnek, mivel az ország azon helyzetben vau, hogy ezen takarékossági hajlamot növelnie, támogatni és ápolnia kell. Ezt megengedem; hanem arra, hogy a törvényhozás azt mondja: azt kívánom, hogy oda tedd pénzedet, mert czégére azt irta: „takarékpénztár" és máshová ne; azt hiszem, a törvényhozás nincs följogosítva. Ezek után kijelentem, hogy Teleszky tisztelt barátom indítványát pártolom. Még csak Madarász József tisztelt, képviselő urnák egy nézetére kell felelnem, a mely fölfogásom szerint, téves nézeten alapszik. A tisztelt képviselő ur ugyanis azt hiszi, hogy a törvénynek ezen §-a a részvényesek osztalékait adómentesnek akarja nyilvánítani. Ez nem áll. Alkottunk már törvényt, mely a részvényesek osztalékait megadóztatja, és az illető részvénytársulatok által a jövedelmi adó, mielőtt az osztalék kifizettetnék, levonatik. Ezért tétetik tehát itt az ki: hogy az. ki pénzét részvényekben helyezi el : azok után. miután adóját már egyszer megfizette, e törvény értelmében ujolag adót nem fizet. Én e pontot teljesen helyesnek és correctnek találom. Széll Kálmán pénzügyminister: Tisztelt ház! Falk tisztelt képviselőtársam előadta azon okokat, a melyeknél fogva az adóügyi bizottság e §-t a kérdéses ponttal, a mely most tárgyalás alatt van, és a melyre vonatkozólag Teleszky tisztelt képviselőtársam a maga módositványát előterjesztette, illetőleg kérte a házat, hogy ezen §. az átala előterjesztett irányelvek alapján újból szövegeztessék, megtoldotta. Ha én tisztán financziális szempontokból, illetőleg fiskalitási tekintetekből indulnék ki: arra kellene a tisztelt házat kérnem, hogy e pontot hagyja ki; mert ez egy lényeges jövedelemtől fosztja meg az államot. Én azonban kénytelen vagyok bizonyos mértékig elismerni azon okok fontosságát, a melyek az adóügyi bizottságot arra bírták, hogy e pontot fölvegye, és én e pontnak kihagyását, vagyis takarékpénztári betétek megadóztatását, a magam részéről sem javaslom a tisztelt háznak. Miután ez ekként áll, s a takarékpénztári betétek után a jövedelmi adó el van engedve a törvényben: nem zárkozhatom el bizonyos fokig annak igazsága előtt, a mit Teleszky tisztelt képviselő ur kiemelt s utána Falk és "Wahrmann tisztelt barátaim megjegyeztek, hogy épen azon természetnél fogva, melylyel nálunk átalában a takarékpénztári üzlettel foglalkozó, de más név és czég alatt működő bankok birnak : bizonyos mértékig — nem szenved kérdést — igazságtalanságot foglal magában, ha kizárólag és tisztán, egész ridegen csak a takarékpénztárakra szorítjuk azon kedvezményt, hogy a betéti könyveket adómentessé teszszük. Másfelől az elől sem zárkozhatom el egészen, hogy bizonyos mértékig gyakorlati eredménye ezen dolognak valószínűleg az lenne, s ezzel a ténynyel mindenesetre számolnunk kell; mert a valóságban igy áll, hogy azok, kik nem takarékpénztáraknál, hanem bankoknál helyezték el tőkéiket: most igen természetesen azokat kivennék, mert ott a kamatjaik megadóztatnak, s betennék a takarékpénztárakba, a hol a betétek nem adóztatnak meg, és igy azt a tőkét megadóztatni, megfogni, mégis bajos lenne. ' 14*