Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

337. országos ölés f'eforuár 11. 1S7S. 57 Az :ő beszéde szerint már nem 25 millió a deficit, hanem 38 millió; mert azt mondja, hegy ha a pénzügyi bizottság előirányzata szerint venné föl a jövedelmeket, maradna 25 millió frt deficit: de ő nem a szerint vette föl, hanem a múlt évi összes eredmények szerint; és ez is a helyes; senkinek sincs jogában az idén több jövedelmet várni, mint a mennyi a megelőző évben befolyt; remélni lehet, de a ministernek azt számításba venni nem lehet. A múlt évi eredményeket vévén föl zsinórmértékül a pénzügyminister ur: azok 13 millióval kevesebbre ütnek ki, mint a mennyit a pénzügyi bizottság hozott előirányzatba; e szerint tehát a deficit nem a pénzügyi bizottság által előirányzatba vett 25 millió frt; hanem 13 millió frítal több, azaz 38 millió frt. Hol állunk hát, ha igy van a dolog ? Ott, hogy azon 13 millió, melyet a pénzügyminister ur adófölemelés által kívánt most beszerezni: azon deficit többletére fölmenne, melyet tegnapelőtt óta ismerünk. Ez a 13 millió födözni fogná azon 13 millió hiányt, a melylyel kevesebb fog bejönni, mint a mennyit a pénzügyi bizottság előirányzott; maradna tehát, daczára azon adóknak, ismét azon 25 millió frtnyi deficit, melynek födözésére eddigelé nincs egyéb, mint a kölcsönpénz hátramaradt része. Igen tisztelt ház ! Ha ez igy áll : akkor átalában nem áll azon számítás, a melyet a pénzügyminister ur a pénzügyi bizottság előirányzata alapján tett, arra nézve tett, hogy miképen fogja az 1876. költségeket födözni: akkor tehát legfölebb födözve volna a mi deficitünk azon év végéig; de a jövő év elején ismét előáll a zavar, ezt pedig nem kívánhatjuk. Ezek azon okok, tisztelt ház. melyek engem most is azon meggyőződésre bírnak, hogy ezen terv nem elég és nem alkalmas a mi pénzügyeink rendbehozására, s azért nem fogadom el sem a benyújtott költségvetést részletes tárgyalás alapjául, sem azon födözetet nem fogadom el, melyet a pénzügyminister ur javaslatba hozott A pénzügyminister ur igen szép beszédében arra is hivatkozott, hogy vessünk fátyolt a múltra. A fátyolvetési politika megjárja mindig, midőn politikai tévedésekről van szó, midőn arról van szó, hogy a pártok önmaguk nézeteik fanatismusa által elragadtatva, sokszor oda viszik a dolgot, hova rendes körülmények közt vinni nem szabad. Ily viszonyok közt, ha azután a rend helyreáll, mindig kész vagyok elfogadni azt, hogy hagyjunk föl a reeriminatiokkal, és vessünk fátyolt a múltra. De fátyolt vetni pénzügyi kezelésre nem lehet. A ki pénzt kezel: az számadással tartozik. A mi bajaink pedig a nem-helyes pénzügyi kezelésből erednek és ennek okait, okozóit és forrásait ki kell tudni, ha jövőre ismét ezen hibába, esni nem akarunk. KÉPV. H. SAFLÓ. 18=?. XV. KÖTET. Én tehát a leszámolásra nézve a fátyolvetési politikát nem fogadom el. Tisztelt ház! Ezen vita alatt sok szép beszédet hallottmik. Hallottunk beszédeket, melyekben a költségvetés, vagy pénzügyi helyzetünk részletei igen csekély részben szerepeltek, hanem melyek. politikai programmok fejtegetésé, e használtattak föl. Én nem vonom kétségbe, hogy most, midőn az ország egy szerencsétlen politikának S éven át való következetes követése által oly helyzetbe jutott, minőben mi vagyunk: — csakugyan illő, hogy gyökeres változásokkal és reformokkal foglalkozzunk, hogy azok, kik képesek, terjeszszék elő program injukat, melylyel lehetségesnek hiszik az országot kisegíteni bajaiból. Ezen programmok egyikére már volt szerencsém első alkalommal igen röviden, nem ugy, mint érdemelte volna a beszéd, de igen röviden, a mint egyszerű hallásra, — különösen akkor, midőn a beszéd bizonyos távolságban mondatik el, — refiectálni hamarjában lehet. Azonban mondattak el programmbeszédek később is. És miután *ezek nagy horderővel bírnak, méltóztassanak megengedni, hogy a helyzetre nézve néhány megjegyzést magam is tegyek. (Halljuk!) Én, tisztelt ház, mint annakelőtte, ugy most is azon meggyőződésben vagyok, hogy Magyarország pénzügyi bajai és más tekintetben is a kormányzat más ágaiban minden nagy bajai, főleg, mondhatnám egyedül, azon közjogi kiegyezésnek köszönhetők, mely 1867-ben köttetett. És mert igy vagyok meggyőződve: igen természetesen főczélom és minden politikai lépéseimnek főtörekvése e törvény megváltoztatása. Én, tisztelt ház, azon nézetben vagyok, hogy mig mi az 1867-iki kiegyezési törvényeket gyökeresen át nem vizsgáljuk, és a belügyi reformok terén is gyökeres rendszer-változtatást, nem léptetünk életbe: hazánk pénzügyi és kormányzati bajai nem fognak orvosoltathatni. Én kész vagyok mindamellett, — ámbár megvallom, hogy a tett tapasztalatok után fájdalommal, — de kész vagyok hozzájárulni ahhoz, hogy az eddigi Deák-pártból bizonyos fix elvek mellett megalakult kormány nem lévén képes az országot jobblétre vezérelni, vállalkozzék más, ki belügyeinkben meg fogja kisérleni a tüzetes és gyökeres reformokat létrehozni, — vajon nem lehet-e az ország hajain segíteni. Miután én nem hiszem, hogy az lehetséges legyen, •— fájdalommal látoai, hogy ujabb experimentatio tétetik; — de ha ily experimentatio tétetik és oly kormány alakul, a mely a mostani állapotokban gyökeres változtatást lesz képes behozni az eddigi közjogi törvények megtartásával, — igérem, hogy az oly kormánynak útjába nehézségeket görditeni nem fogok. Én határozott ellenzéket fogok képezni továbbra is azon kormánynyal szemben; de nehézségeket, akadályokat nem 8