Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-337
337. országos ülés február 11. 18T5. 55 dolatlansággal, könnyelműséggel vagy roszakarattal ' vádoltatik. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azonban a tévedés is mindenesetre hiba, és felelősséggel jár a ministerre nézve. Ha a ministerekíől ezen felelősséget megvonjuk: a parlamentalisinusnak megszűnik az értelme. A ministerek kezökben tartván az administratio összes szálait, idejönnek és a képviselőháznak előterjesztenek egy törvényjavaslatot, és azt mondják: a mennyire mi ismerjük az országot és körülményeit, mi jót állhatunk azért, hogy ebből baj az országot nem fogja érni. Még a törvényhozás legszorgalmasabb tagjának sincs mindig módjában magának a kellő adatokat megszerezni, igen sokszor kénytelen megnyugodni a ministernek ebbeli kijelentésében. Itt azután eltér a nézet: azok, a kik a ministerben biznak, elfogadják azt és pártolják nézetét; a kisebbség pedig, a mely bizalommal nem viseltetik a minister iránt, ha elegendő bizonyítékot szolgáltatni nem képes: ellenzi a törvényjavaslatot. De hogy azért, mivel ellenzik a törvényjavaslatot, hogy igyekeznek annak káros voltát is bemutatni, mégis osztozzanak a felelősségben, ezt a logikát egyátalában nem értem. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A felelősség theoriája a parlamentben mindenütt átalánosságban el van fogadva, mindenütt el van ismerve, hogy ez egyedül és kizárólag a ministereket illeti, annak fokozatát meghatározni azután a törvényhozást illeti. (Helyeslés szélső bal oldalon.) A tisztelt ministerelnök ur beszédére igen kevés megjegyzésem van. A ministerelnök ur azt mondja, hogy a közjogi kérdés fölött az ország közvéleménye napirendre tért át. Meglehet, hogy ez igy is van; de a mint a dolgok jelenleg állanak, én kénytelen vagyok kétségbevonni a ministerelnök ur azon jogát, hogy •ezt állithassa. (Halljuk!) Ugyan mi jogosítja föl őt ennek állítására. Méltóztassék megengedni, hogy a múlt választások eredménye az ország többsége akaratának nem tekinthető, azt ezen házban már több izben vitattam, bőven kimutattam, erre visszatérni nem fogok; de hogy most is ugyanazon meggyőződésben vagyok, azon talán nem fognak csodálkozni. A múlt képviselő-választásokat az ország közvéleménye nyilatkozatának, nézetem szerint, nem lehet tekinteni. A mi pedig azóta történt: az egyátalában sem olyan, a mi a közvéleményt a kormány által követett politikára terelhette volna. Meglehet, hogy azon fordulat, mely a napokban történt itt a házban, máskép fogja idomítani az ország közvéleményét; de hogy miként, fogja idomítani: azt jelenleg még nem lehet tudni, arról sem a minister urnák, sem nekem még eddig nincs tudomásom, s -azért részemről tartózkodom is annak kinyilatkoztatásától, hogy mikép fog a közvélemény e fűlött ítéletet mondani. A ministerelnök és utánna a pénzügymiiiister ur is azon remek beszédében, melyet szerencsénk volt tegnapelőtt hallani, bennünket azzal vádolnak, hogy mi olyan ,,nem-adózunk"-féle politikát követünk. Engedelmet kérek, a nem - adózó politika, egészen más volt. Hisz nem szükséges magyaráznom azt, hogy akkor más volt a kérdés; az volt, hogy egy kiváltságos osztály, mely törvény szerint föl volt mentve az adóztatás kötelességétől: azt önként magára vállalja-e vagy nem. Ennek elfogadása vagy megtagadása egészen más kérdés, mint az: hogy vajon mi a mostani javaslatba hozott adókat elfogadjuk-e, vagy nem? Nem azt mondjuk, hogy mi nem adózunk; mi azt mondjuk, hogy a nemzetet nem akarjuk oly terhekkel megróni, melyeknek elviselésére, nézetem szerint nem képes. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Nem akarjuk pedig megróni először azért, mert nem látjuk, hogy ezen áldozat után is czélt fognánk-e érni: azaz az ország pénzügyei rendezve volnának; nem akarjuk megróni másodszor azért, mert hiszszük, hogy a meglévő bajon, mely ugyan nagy baj: mégis más eszközökkel is lehet segíteni, s mert azt hiszszük. hogy sokkal nagyobb kárt fognánk okozni az ország közgazdászat! fejlődésén, hogy ha ezen javasolt törvényeket elfogadjuk. Nem érünk vele czélt, mert hiszen, hogy áll a kérdés V A pénzügyminister a kormány nevében egy pár hónap előtt terjesztette be a költségvetést. Ezen költségvetés beterjesztésével együttesen beterjesztett több adótörvényjavaslatot, Azt mondta beterjesztési beszédében: a. költségvetésben előáll egy 27 millió frtra rugó hiány, ennek födözésére nekem szükségem van arra. hogy az eddigi adók 13 millió írttal emeltessenek, s ha a ház nekem ezen adókat megszavazza: akkor én képes leszek a költségeket födözni és az egyensúlyt a kiadások és bevételek között helyreállítani. A dolog tehát ugy állott, hogy azon budget szerint, melyet november első napjaiban a tisztelt pénzügyminister ur a háznak beterjesztett, — ha 13 millió frtnyi adóval hozzájárul a nemzet, — födözve vannak a költségek. Azóta mi történt. Ezen budget kiadásaiból a pénzügyi bizottság, a ministerek hozzájárulásával, törölt 7V2 milliót. Tehát már T 1 /^ millióval kevesebb a szükséges födözet. Ez kétséget nem szenved. Azonfölül örömmel hallottam tegnapelőtti beszédéből, hogy a keleti vasút prioritásaira kölcsönözött 4 millió írt valósággal meg fog téríttetni. íme tehát már azon deficitnek födözésére, melyet, a tisztelt pénzügyminister ur előirányzatba hozott. 13 millióból 1IV2 millió megvan. Tehát lH/s millió volna még födözendő. S én azt hiszem, hogy ezt még a további megtakarítások utján is lehet fö-
