Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-337

54 33". országos ülés remete: Garibaldi, mit tett. ő, ki küzdött a monarchia ellen, belátva, hogy hasztalan a küzdelem, mert czélhoz nem vezet: pár nap előtt fölesküdött a parlamentben a monarchiára, Vajon ezért meg iogják önök támadni őt? {Élénk helyeslés.) Vagy kívánni fogják önök', hogy menjenek neki azon szobornak, mely az olasz egység létrehozóinak: Mazzini és Garibaldinak emeltetni fog? (Helyeslés.) Nem fogják tenni, és épen azért, mert nem fogják tenni, és higgadtan tudnak ítélni akkor, midőn a külföldről vagyon szó: gondolják meg önök és mérsékeljék verőket és Ítéljenek épen oly higgadtan saját honfitársaik fölött, mint a hogy Ítélnek a két olasz nagy hazafi fölött. (Élénk helyeslés.) Ezeket kívántam csak elmondani, és ismételve kijelentem, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur határozati javaslatát pártolom. (Élénk tetszés. Helyeslés és éljenzés bal közép felől.) Tóth Kálmán : Tisztelt ház! (Fölkiáltások: Elállt) Miután látom, hogy a tisztelt ház a jelen pillanatban mindenekelőtt és mindenek fölött a jelen crisis megoldását várja, melyet a további beszéd csak föltartóztatna, én részemről a szótól elállók. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Lázár Ádám ; Tisztelt ház! (FölJááltások: Elálll) Mintán a vita már ki van merítve, én részemről annak kijelentése mellett, hogy Simonyi Ernő tisztelt képviselőtársam indítványához csatlakozom, minden további szótól elállók. (Élénk helyeslés.) B&Iies Vincze í Tisztelt ház! (Fölkiáltások: Eláll! Eláll!) Csak egy igen rövid nyilatkozatot akarok tenni, mert elismerem az előbbi szónok által mondott igazságot, (Helyeslés.) — csak azt nyilatkoztatom ki, hogy csatlakozom Polit Mihály tisztelt képviselőtársam indítványához. (Helyeslés.) Miletics Szvetozár: Tisztelt ház! (Fölkiáltások: Eláll! Elállt) Föntartva magamnak a szót más alkalomra, elállók a szótól és elfogadom Polit Mihály tisztelt képviselőtársam indítványát. Elnök: Tisztelt ház! Szólásra senki sem lévén többé fölirva, (Élénk éljenzés.) a budget-tárgyalási átalános vitát befejezettnek jelentem ki. Még csak a házszabályok által jogosultak élhetnek szőlási jogukkal. (Fölkiáltások: Eláll! Elállt) Lipthay Béla báró előadó: (Elénk fölkiáltások: Elállt) Tisztelt ház! Én a szótól elállók. (Élénk éljenzés.) Elnök: Pár perezre fölfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! (Halljuk^ Egy hosszú, de nézetem szerint épületes parlamen- talis hareznak végére járunk. Magyarországnak február 11. 1875. rövid parlamentalis élete még kevés, oly igazán szép parlamentalis harezot mutathat föl, mint milyen volt az, melynek most vége felé közeledünk. Hallottam a vita közben panaszokat arról, hogy időt vesztegetünk. Én megvallom, bármennyire sanyarú körülmények közt legyünk is: sem az időt. sem a pénzt nem birom sajnálni, a mely oly elméletek kifejtésére, az ország előtti taglalására szolgáltatott alkalmat, mint a milyenek a jelen vita alkalmával fölmerültek. Én azt hiszem, hogy bajainknak egyik és utolsó oka az, hogy ki nem merített és jól át nem gondolt törvényeket alkottunk, és hogy ezen házban nagyban dominált azon nézet: az időt kímélni kell, az idő minden; egy szónok beszéde ennyi meg ennyi forintba kerül, és ennek pressiója alatt megalkottuk a törvényeket, mert hogy sok törvényt alkottunk, azt ki sem vonhatja kétségbe. Magyarország hét éven át tartott országgyűlésén annyi törvényt alkotott, a mennyi békés és rendes időben talán Európa egyik országában sem hozatott; hanem nincs bennök köszönet azért, mert a törvények nem voltak jól átgondolva, mert a törvények nem voltak sem az egyik, sem a másik oldalról jól megvitatva. Én, tisztelt ház, nehogy Scbwarcz Gyula tisztelt képviselő ur haragját magamra vonjam, (Derültség.) igyekezni fogok minden classicitás mellőzésével egyszerű szavakban az előttem elmondott beszédekre, de nem mindegyikre, néhány rövid észrevételt tenni, melyeknek megtevését elkerülhetlenül szükségesnek tartom. Röviden kivánok refiectálni Bartal György minister ur beszédére. A mi a beszédet illeti, az igen szép volt. Megvallom, hogy én a beszédeknél nem anynyira — és ez lehet, hogy rósz izlés tőlem — a szépséget, mint inkább a tartalmat becsülöm. Nem reflectálnék a beszédre, ha egy állítás, melyet különben kellőleg visszautasított Debreezen város érdemes képviselője, már azóta nem ismételtetett volna, és ez az: a mely elhárítva a kormánytól, sőt még az országgyűlési többségtől is a felelősséget, azt az egész törvényhozással akarja megosztani. Méltóztassanak megengedni, de e tbeoria nem egyezik meg a parlamentalismussal. A parlamenti elv szerint a ministernek a felelősséget el kell vállalni mindazon törvényekért, melyeket ő, vagy a ministerium kezdeményez; sőt még azokért is, melyeket elfogad. Jót kell állania azért, hogy e törvényből, elfogadása esetére, az országra nem fog baj hárulni. Egyedül a ministerium felelős; ezen felelősség fokozata azután igen természetesen különböző. És midőn a ház látja, hogy jó szándéka és akarata mellett is tévedt a minister, miután a mai világban a ministereket csalhatatlanoknak senki sem tartja: a felelősséget kisebb mértékben fogja neki beszámítani; mintha meggon-