Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

336. országos ülés S most engedje meg a tisztelt ház, hogy a fellépőkhöz vagy föllépendőkhöz forduljak. Inprimis Sennyey Pál képviselő ur beszédében fordul elő egy igen érdekes hely, melyre mindeddig senki nem refiectált, melyben azonban a jeles szónok a magyar nemzet nemcsak jelenlegi, de világtörténelmi helyzetét is igen röviden, de szwrefaató vonással ecsetelte. Á tisztelt képviselő ur azt mondja: „Nagy és nehéz föladat jutott e nemzetnek. Európa nemzetei családjaiban elszigetelve egy államszerkezetet kell föntartania és azt az öröklött történelmi nemzeti jelleggel mindenkorra megóvnia. E nemzeti jelleggel az európai művelődés, a tudomány és erkölcsök magaslatára emelni, azon haladva annak vívmányaival és gyümölcseivel megerősíteni és megszilárdítani, de egyszersmind a világáramlatok absorbeáíő hatásától is megóvni." Ebben, tisztelt ház, valóban nagy dolog rejlik; de ez nem csak mint a tisztelt képviselő ur mondotta a magyar nemzetnek föladata; hanem nézetem szerint, a magyar nemzetnek, a magyar fajnak tragicuma. ügy látszik, a tisztelt képviselő ur meg van győződve arról, hogy a cultura elsajátítása csak correctivum lehet a nemzet absorptioja ellen. De ez tisztelt ház, nem mindig ugy áll, sőt többnyire nem ugy áll; mert mi nem kaphatunk valami átalános ideális európai eulturát; mi csak concret eultarát kaphatunk, kaphatunk franczia, olasz, angol eulturát stb. s egyszersmind el kell fogadni a francziaságot, olaszságot, angolságot stb. Hiszen mondhatja valaki: ez mind jő volna, azoknak káros alkatrészei paralisálhatnák egymást, s mindig áthatva a magyar jellegtől, ez képezheti a magyar eulturát. De. tisztelt ház, nem igen lehet válogatni azok közül : az erős cultura, a hatalmas ctütura nem vár, hogy mi keressük föl hanem ő keres föl bennünket, betolakodik, különösen ha közelebbről hathat a kisebb absorbeáiható fajtömegre. A nagy culíur-népek ezen hajlamát nem lehet gátolni semmiféle politikai fogás által, mert tulajdonképen nem is alapszik politikai viszonyokon: ez természetes törvényeken alapszik, a tömeg a gravitatio kérlelhetlen logikájának van alávetve. Á cultura tehát tisztelt ház! gyakran, főleg a jelen esetben nem egyéb, mint édes-mézes héja azon mérges magnak, melyet a tisztelt képviselő ur absorptionak nevez; nem egyéb, mint gyönyörű csalétek, mely rá van függesztve az absorptio horogjára, hogy a halak beleharapjanak ; bele is harapnak ha éhesek, de azon a különbséggel, hogy a nagy hal elszakítja a halász zsinórját és gyomra elég erős, hogy megemészsze, eliminálhatja a horgot; de a kis halat kihúzzák a szárazra. Nem tudom: vajon a magyar nemzet a nagy hal lesz-e, vagy a kicsi ? De tény az. hogy a halász zsinórját ei nem szakítja, sőt azt megerősíttetni hagyja ; mert a halász zsinórja, tisztelt feíjFtiAp 10. t§T5. 4o ház. a közösügyes törvény. Az absorptio ellen italában csak egy segély, csak egy menekülés van: szövetség a hasonsorsu elemekkel, szövetsége és teljes kibékülése Magyarországban a magyar fajnak a többi nemzetiségekkel egy és ugyanazon czélbóí, az absorptio elleni megóvásból a közművelődés érdekében. Ugy látszik a képviselő ur is azt erezte, mert igy folytatja: „e czél, e nagyszerű föladat szabja meg állami berendezésünk irányát és alapját. Tisztelni minden jogot, tisztelni és méltányolva ápolni minden velünk egy közös hazát lakó nemzetiségnek érdekeit" stb. Ha a képviselő ur azt hiszi, hogy az általa fölállított föladattal járó nagy küzdelem mellett is lehetséges iesz az ország kormányának méltányolni a nemzetiségek igényeit: akkor szívesen és örömest üdvözlöm e téren; de én nem hiszem, mindaddig nem hiszem, míg a közös törvény jelen alakjában és szellemében fönáll. mely ama bizonyos absorptionak kitárja az ajtót az országba; de ha mégis azt hiszi rákkor méltóztassék annak legalább jó akaratát bebizonyítani; nehogy azoknak, a kik azt követelhetik, végre csak egy pár igen precair vigasztalásuk maradjon: az tudniillik, hogy „Európa népeinek családjai nincsenek elszigetelve." A képviselő ur továbbá azt monda, hogy helyzetünkben nincs sem mi ok elesüggedésre, vagy kétségbeesésre és abban találkozik Széll Kálmán képviselő ur nézetével, a ki számokkal és adatokkal törekszik bebizonyítani, hogy csakis a kormányjavaslatait minden következményeiben lehetséges elfogadni és hogy minden más tervezet optimismuson alapszik. De, kérem, lehet-e nagyobb optimismust képzelni, mint a mely azt teszi föl, hogy a fölemelt adó okvetlenül be lesz hajtható, mindamellett is, hogy az adóhátralékok összege fölülmúlja a fölemelt adót; mindamellett is, hogy a fizetési képesség nem csak hogy nem gyarapodott, hanem világosan csökkent, mindamellett is, hogy a ministerelnök ur maga is monda, hogy egész halmaz hivatalos adattal bebizonyíthatja, hogy az állam iránti kötelezettség érzete több vidéken tetemesen leapadt. A pénzügyminister ur tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a nemzettől nem áldozatkészség, hanem csak kötelesség teljesítése kéretik. Én elismerem, tisztelt ház, hogy az adó megfizetése mindig kötelesség; de e kötelesség teljesítésével is vissza lehet élni ép ugy, mint az életáldozat kötelességével visszaélhetni egy könynyelmü harcznál. És világos, hogy visszaélés előfordult. Nem mentheti meg a kormányt az, hogy talán a parlament is hozzájárult néhányszor, úgymint harmadik Napóleont nem menthette meg azon körülmény, hogy könnyelmű hadüzenetét a parlament tapssal és lelkesedéssel fogadta. A mi a pénzügyminister urnák az angol példára való hivatkozást illeti az egyenes adó fölemelése mellett, és a közvetett adó fölemelése ellen: csak