Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

4i 336. országos ölés február 1©. 1875. azt constatálom, hogy a hasonlatosság nagyon sántikál. ] mert az angol workingmen és a mi munkás-osztályunk közt majdnem oly nagy a különbség, mint a mi pénzügyünk és az angol pénzügy közt. Áttérek Tisza Kálmán képviselő ur beszédének egy igen érdekes helyére. Én nem akarok bocsátkozni annak kutatásába, hogy mi birta a képviselő urat a következő nyilatkozatra : „de méltóztassanak megengedni, én a magam részéről, mégvha máshonnan proponáltatnék is, hogy szállítsuk le a haderőt, még sem fogadnáiii el, mert meg vagyok gy*őződve, hogy a megtakarításnak igenis meg kell történnie; de csak azon határok közt, hogy a magyar-osztrák monarchiának biztonsága ne veszélyeztessék. Nem akarok bocsátkozni annak kutatásába: mi birta a képviselő urat ezen nyilatkozatra; de nagyon jellemző, hogy Sennyey képviselő ur, a conservativ Semiyey hangsúlyozta beszédében a parlamenti keretet, a hajdani állainjog-ellenzék vezére pedig hangsúlyozta a hadsereg integritását. Ez nagyom jellemző; de e nélkül nem is lehetett áthidalni az űrt. Ez alkalommal eszembe jut Lafontaine egy meséje, mely a pyrhenei békekötésre vonatkozik és bizonyos örvényről és szoros hídról és nem tudom még miről szól. A mese ismeretes. Tartok attól, hogy ne lehessen alkalmazni jelen esetre. Csak egy kérdést leszek bátor intézni Tisza Kálmán tisztelt képviselő úrhoz, és ez az, hogy ki az, a ki megszabhatja azon határt, a hol a hadsereg tekintetében a monarchia biztonléte megszűnik. Ha az meg nem szabható a fizetésképesség és a teher viselés arányossága által: akkor annak meghatározíathatása egészen kiemeltetik a parlament keretéből és akkor csak egy tényező marad, mely azt meghatározhatja, és ez a közös hadügyministerium. Ha a tisztelt képviselő ur azt akarja: akkor nem tudom, hol van az a határ, ha közösügyes hadügyér versenyezni akar a legerősebb szomszéd hadseregének megerősítésével: akkor méltóztassék elárvereztetni akár egész Magyarországot, de a Danaidák ezen hordaját be nem töltik. De különben is minek nekünk egy nagy hadsereg, hisz Ürményi képviselő ur azt monda, hogy nekünk oly kitűnő külügyi vezetőnk van. hogy mást nem is képzelhetünk ; de ezt azon hozzáadással monda, hogy csak nyugot és észak felől, a keletről és délről nem méltóztatott nyilatkozni. Én sem fogom ezt tenni, mert úgyis tudva van a ház előtt is, hogy minő e vezetés keleten és délen, és csak azt constatálom, hogy külügyünket ügy vezetni sokkal kisebb hadrereggel is lehet. Ha rehát Tisza Kálmán képviselő ur mindenek fölött fősúlyt fektetett a hadsereg hozzáférhetlenségére, ugy ez csak megerősíthetett engem azon meggyőződésemben, hogy bajaink főoka csakis a közösügyi törvényekben, legalább azok jelenlegi szervezetében és szellemében keresendő. Magától értetődik, hogy a budgetet nem szavazom meg: azaz az oly kormánynak semmi budgetet és oly budgetet semmi kormánynak. Párcolom Pulit képviselőtársam által beadott indítványt. Majoros István: Tisztelt képviselőház! Több nap óta tart már a költségvetési vita s a föliratkozott szónokok közül többen kitöröltetvén magukat, igy a szólás sora rám került. Engem nem a szólásí viszketeg sarkalt a jelen íölszólalásra a jelen előrehaladott időben. Csupán csak azon hazafiúi tiszta önérzet, mely bölcsőmtől inai napig kisért, késztet a íölszólalásra, hogy ma sem helyeseljem azt, a mit nem helyeseltem soha évtizedek óta semmi körülmények közi. A préda és tékozló gazdálkodást egyátalában. ha a nemzet vagyonáról van szó: soha semmi körülmények közt helyeselni nem tudom. Ha most fölszólalok, teszem ezt nem annyira, küldőimnek, hogy meghallják szavaimat, mert én nem tartom magam e haza egyik része képviselőjének, hanem országos képviselőnek, s mint ilyen, ha fölszólalok, teszem azt a szenvedő haza érdekében. A szónoklat szabályai szerint először is a már mondott beszédekre kellene észrevételeket tennem : de miután látom a türelmetlenséget és látom azt. hogy sokan már a rubicouon át szeretnének érni mihamarább: én tehát ezen sokaknak jó akaratát és jő szándékát tekintetbe veszem, egyúttal megjegyzéseimet elhagyom és csak röviden fogok azon általam soha nem helyeselt tékozló gazdálkodási rendszerről szólni, valamint azon a kedélyeket, minden erkölcsiséget, az emberiségnek szent érdekét lábbal tipró igazságtalanság ellen, a melylyel intő szavainkat, a melyeket ezen oldalról intéztünk a kormányhoz, soha figyelembe nem veitek ; sőt minden ily esetben ,, szavazzunk" és „ eláll" mondásokkal elnémítottak. Azon törekvésekről, melyek ezen oldal hiveit most egy ujabbi coalitiora, a kormány megbuktatására késztik, mindekkoráig nem mondhatunk semmit, mert még eddig teljesen kifejtett lobogó nincs. Hogy a haza sorsa jobblétre fordul, ha a coalitio megtörténik : legyen az ő hitük szerint; de engedjék meg nekünk, hogy mi az eddigi tapasztalatok után, mi első sorban a közösügyes állapotot, a közös kiadásokat okozzuk és kell okoznunk pénzügyeink mostani rósz helyzete okául, mert ha azon közös kiadások, melyek a 100 milliót meghaladják, itt ez országban hazai czélokra fordíttatnának: akkor nemcsak, hogy deficit nem lesz, hanem Magyarország elérheti az európai műveltség jelen magaslatát. Ha tehát ezen coalitiot, a mit mi, kik hivek maradtunk és ugy hiszem, maradunk, mig e haza magyar lesz, azon zászlóhoz, nem helyeselhetjük a tisztelt bal oldali társaink eljárását: azt nekünk meg fogják engedni