Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-336
38 336. országos mlés február 10. 1875. -hallott specifieus sérelmeinek fölsorolásával Lónyay grőf hazafiatianságát ügyekezett bizonyítgatni; míg második része azon harmóniának megzavarására irányult, melyet Tisza Kálmán képviselőtársunk hazafias nyilatkozata, minden igaz hazafi örömére, a ház két nagy pártja közt szerenesései) megindított, és a mely már eddig is örvendetes haladásokat tesz. Ha nem mondta volna is ő maga, az én tisztelt barátom Paczolay, hogy ő a pénzügyeket, államgazdászatot, vasutakat, stb., melyek pedig egyik lényeges részét képezik a napirenden lévő költségvetésnek, nem tanulmányozta, és igy nem is ért hozzá, gyanítanunk kellett volna azt beszéde után, melynek a tárgyra vonatkozó hibáit, tévedéseit és hiányait gróf Lónyay és az igen tisztelt pénzügyminister ur a ház átalános helyeslése közt kiigazítani és kellő értékükre redukálni jónak és szükségesnek is találtak. Azok után, mit e kitűnő szakemberek Paczolay tisztelt barátomnak beszédének első részére vonatkozólag már rektifikáliak. nekem mondanivalóm nincs. Annál több van aztán a beszéd második részérc. melyben tisztelt barátom konkolyt akart vetni búza helyett, gátlókig akarja útját állani a kedvező előjelek alatt ugy e házban, mint kivid megindult egészséges párt-fejlődésnek, a rokon- elemek csoportosulásának, s az ebből folyó harmonikus működésnek; pedig erre, ha súlyos bajainkból szabadulni akarunk, legalább is olyan szükségünk van, mint az ehhez megkívántató időre, melyből az én tisztelt barátom filippikája és provincziális jeremiádája egy egész órát emésztett föl minden kárpótlás nélkül. Tisztelt ház! A kormány ugy. mint pártunk vezéregyéniségei, örömmel vettek tudomást Tisza Kálmán képviselő ur hazafias nyilatkozatáról, és nem késtek ezen méltányló fölfogásuknak a ház átalános helyeslésétől kisért nyilatkozatukban kifejezést adni; de miután tudtommal pártunk nem vezérei közül, eddig Paczolay tisztelt barátom nyilatkozott (nem akarom •ezzel tisztelt barátom ismert szerénységét sérteni), nehogy azt higyjék a mi tisztelt barátaink ott a túlsó oldalon és széles e hazában, hogy ö, már tudniillik Paczolay tisztelt barátom, a kit én hadnagvocskának a politikában készséggel elismerek, Tisza Kálmán hazafias nyilatkozatára vonatkozólag épen oly hű tolmácsa volt pártunk hangulatának, mint szokott lenni Hontmegye sérelmeinek: én. mint pártunk egyik közvitéze, azt merem állítani, hogy Paczolay tiszteit képviselőtársam tegnapi nyilatkozata legjobb esetben is votum separatum, pártunk nagy többségének azon fölfogása ellenében, hogy országos és parlamentalis szempontból Tisza Kálmán képviselő ur hazafias nyilatkozata által, elhárítva látjuk az akadályt, mely a házban és hazában eddig a rokonelemek egyesülésének és a közérdekbeni összeműködésének útját állta; és közeledni látjuk az időt, melyben a létünket támadó és védő terméketlen politikai harezokat, termékeny együttműködés váltja föl a házban, első sorban államháztartásunk megzavart egyensúlyának helyreállítására, s aztán a közhaza fölvirágoztatására. És ha ezen fölfogásom- és nyilatkozatommal szemben, mely hitem szerint a ház nagy többségének is fölfogása, mégis megütköznének önök ott a túlsó oldalon a fölött, hogy mi itt a költségvetést részletes tárgyalás alapjául elfogadjuk: jusson eszökbe tisztelt vezérüknek azon nyilatkozata, hogy ne kivánjuk egymástól sem dogmatikus, sem formális rési gnatiot ; hanem csak azt nézzük, mit kivan a haza érdeke? hanc veniam damus petimusque, és gondolják meg azt is, hogy midőn mi a költségvetést megszavazzuk, melyre az országnak minden körülmények között szüksége van, ezzel csak párt-tanácskozmányunk egy régibb határozatának teszünk eleget, mely Tisza Kálmán képviselő ur hazafias nyilatkozatát jóval megelőzte. Tisztelt ház! Ott végzem, a hol kezdtem, midőn ismétlem, hogy orvoslást váró bajaink egyik kútforrása a bőbeszédű particularis politika üzése^ Ezek után fölöslegből kijelentem, hogy a költségvetést részletes tárgyalás alapján! elfogadom. Csanády Sándor: Tisztelt képviselőház! A tárgyalás alatt lévő pénzügyministeri költségvetés s az arra vonatkozott nyilatkozatok tökéletesen leálezázták a kormányt, Ghyczy pénzügyimnister ur és e hazában létező különböző politikai pártárnyalatok törekvéseit. Szétoszlatták az ábrándokat, megsemmisítették azon vérmes reményeket, melyeket sokan hazánk polgárai közül többen Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur és a balközéppárt vezérének, Tisza Kálmán képviselő urnák működéséhez csatoltak. A költségvetés megezáfolta azokat, kik állították, hogy Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur önzéstelen hazafiságától áthatottan, eddig vallott politikai hitelveinek háttérbe szorításával csakis azért vállalta volna el a pénzügyministerséget, hogy megmentse az államot az anyagi végmegsemmisiiéstöl , a tönkrejutástól , hogy a máris elviselhetlenné vált nagy adóterhektől megszabadítsa a nemzet roskadozó vállait; tönkresilányitotta azok reményeit, a kik hitték, miként a pénzügyminister urnák sikerülni fog az állam bevételei és kiadásai között az egyensúlyt helyreállítani, a kik azt várták a pénzügyminister úrtól, hogy politikai múltjához híven, az ellenzéki árnyalatokkal kezet fogva, oda fog működni, hogy az általa is elkárhoztatott közösügyi közjogi alap megszüntetése által, (Nagy zaj jobb felől.) igenis, tisztelt képviselőház, ismétlem, hogy azt hitték Ghyczy Kálmán unól, hogy előbbi múltjához híven, az ellenzéki árnyalatokkal kezet fogva, oda fog működni, hogy a közösügyi
