Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

3S<§. országos ülés febreár 10. 187S. 39 közjogi alap megszüntetésével hazánk jogtalanul föladott önállósága, függetlensége vissza szereztessék. (Ugy vanl a szélső bal felől.) Ezt hinni az illetőket följogosította Ghyczy Kálmán urnák politikai múltja. Ugyanis, tisztelt képviselőház, ha figyelemmel kisérjük a pénzügyminister urnák politikai működését az 1861-ik évtől kezdve az utóbbi időig: öt folyton az ellenzék sorai közt találjuk, küzdve hazánk, nemzetünk szellemi és anyagi jóléteért. Az 1861. évi országgyűlés tartama alatt egyik tagja volt az ellenzéknek, az úgynevezett határozati pártnak, mely 1861 iki országgyűlés, — miután a tényleges hatalom nem volt hajlandó megadni a nemzet jogos és törvényes kívánságait. — eredmény nélkül osztatott szét. Az 1861-Id országgyűlés szétoszlatása után a pénzügyminister ur egyike volt azoknak, kik oda működtek, hogy a nemzet szigorúan ragaszkodjék ősi alkotmányához, önállóságához, függetlenségéhez : egyike volt azoknak, a kik a nemzetet viszszatartották a jogföladás terére való lépéstől. A külföldi viszonyok nyomása alatt összehívott 1865-ki országgyűlés alatt őt ismét az országgyűlési ellenzék élén találjuk ; egyike lévén azoknak, kik erélyesen visszakövetelték hazánk, nemzetünk jogtalanul elrablott önállóságát, függetlenségét. Az 1867-ki országgyűlés folyama alatt ellene nyilatkozott a közösügyes alap elfogadásának; ellene nyilatkozott az adók különböző nemeinek fölemelése ellen egészen az 1873-ik évig, a midőn az engedékenység sikamlós terére lépve, e téren annyira haladt, hogy az általa elitélt közösügyes alapon politikai hitelveinek föladásával kész volt elfogadni a pénzügyministerséget. Nem volt szándékom, tisztelt képviselőház, ez alkalommal az 1867-ik évi közösügyes kiegyezés bírálatába bocsátkozni, nem tettem volna ezt, ha a ministerelnök és az igazságügyminister urak a napokban tartott beszédeik által rózsaszínben nem állították volna elő az 1867-iki közösügyes alap elfogadása általi vívmányokat; ha különösen Pulszky Ferencz képviselőm' (Halljuk!) a múlt héten tartott nyilatkozatában azt nem állítja, hogy hazánk államisága az 1867. évi kiegyezéstől számítandó; ha azt nem állítja, hogy e nemzetet az 1867. kiegyezkedés tette önállóvá, függetlenné. Nem lehet, tisztelt ház, hogy csodálkozásomat ne fejezzem ki a fölött, hogy a tisztelt képviselő ur meg akarja hamisítani Magyarország történelmét. (Nagy nevetés.) Hiszen, tiszelt ház! köztudomású dolog az. hogy szeretett hazánk, Magyarország már az Árpádházbeli királyok alatt önálló, független állam volt; [Zajos nevetés. Éljenzés \) köztudomású dolog az, hogy Magyarországon a parlamentalis kormányrendszer az 1848. évben nyerte életét. Hogy a tisztelt képviselő ur nem örömest hivatkozik az 1848-iki korszakra: {Pulszky Ferencz közbeszól: Sőt inkább \) az engem egyátalában nem lep meg; nem j lep meg, azért mert - niidöii e nemzet legdiesőbb | korszakát, az 1848-iki korszakot élíe : midőn 14 millió rabszolga lett saját sorsa urává, visszaadatván az emberiségnek; midőn dicső honvédeink vérüket ontották hazánk függetlenségének megtartásáért; midőn e haza jobbjai nagyobb szerű anyagi áldozatokkal járultak a haza oldárához: akkor a tisztelt képviselő ur külföldön való utazásban keresett magának szórakozást; (Pulszky Ferencz közbeszól: Mint képviselője Magyar országnak!) de csodálkozásomat kell kifejeznem a fölött, hogy a tisztelt képviselő ur a valódisággal ellentétes állításokat mert mondani a képviselőházban. Ugyanis tudjuk azt, hogy Magyarország önállósága, függetlensége nem hogy az 1867-iki kiegyezkedéssel vette volna kezdetét; hanem épen a közösügyes kiegyezkedés semmisítette meg azt. Tudjuk azt, uraim, hogy hazánk minden anyagi bajainak oka, kútforrása az 1867-iki kiegyezkedés. Kezdetét vette ott az adósságcsinálás az által, hogy önök, tisztelt jobb oldali többség, a kiegyezkedés következtében a magyar nemzet rovására 600 milliónyi államadósságot fogadtak el az osztrák államadósságokból, a melyek Magyarországot jogosan soha nem illeték. Emiitettem, tisztelt ház, hogy Ghyczy Kálmán pénzügyminister ur hitelveinek megtagadása által a közösügyes közjogi alapon fogadta el a jténzügyministerséget, a mely alap elfogadása hazánkat, nemzetünket a szellemi és anyagi megsemmisülés szélére taszította; elfogadta a ministerséget akkor elvei füladásával, következőleg elkövetett polgári bűnt akkor, midőn a hét évi tapasztalat e haza polgárainak nagyobb részét meggyőzte arról, hogy Magyarországon a közösügyes kiegyezés föntartása egyértelmű a haza megsemmisítésévé] , a nemzet meggyilkolásával. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék I véleményének előadásában oly kifejezéseket használni, melyek a parlamenti méltósággal megegyeznek. (Helyeslés. Zaj.) Csanády Sándor: Engedelmet kérek a tisztelt elnök úrtól, én csak a magam meggyőződését mondom ki, és nyilatkoztatom épen ifgy, mint kimondták a minister urak. hogy Magyarország jólétének kútforrása az 1867. évi közösügyes kiegyezés. Elfogadta, mondom, a pénzügyministerséget akkor, mikor maguk a közösügyes közjogi alap teremtői belátták ennek kártékony hatását a nemzetre és államra, és e kormány-rendszer változásának szükségét maguk indítványozták. Ghyczy Kálmán tisztelt pénzügyminister ur a haldokló átkos rendszer orvosául lépett föl; (Zajos nevetés.) s ezen eljárása által, meggyőződésem szerint, haza- és nemzet-