Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

3S8. országos ölés február 10. 1875. 37 az eredmény néha történtektől függ, illetőleg ki vas téve: nem tartom tanácsosnak, nem maga a dolog, de nem is a kormányra nézve; ennélfogva nem követhetem azon tisztelt képviselő urak példáját, a kik a pénzügyi bizottság jelentését, minden az iránti aggályaik daczára is. a részletes tárgyalás alapjául elfogadni készek, hanem, — nem akarván magam is egy elleninditványt beadni, — csatlakozni fogok a mások által beadott indítványok közül ahhoz, mely nézeteimhez legközelebb áll Elnök: Néhány perezre az ülést fölfüggeszteni. .Már most legyen szabad, tisztek ház! véleményemet megmondani az államháztartásra nézve. (Fölkiáltások: Eláll! Eláll!) Ezt, tisztelt ház! néhány észrevétellel vélem megtehetni, miután ezen tárgy minden ágazatait mások elég bőven fejtegették. Ennélfogva fölöslegesnek tartom részemről is kutatni azt, hogy ki és mi által okozíatoíí jelen pénzügyi helyzetünk. Osztozom átalában azon nézetben, melynél fogva a főok abban rejlik, hogy eleitől fogva háztartásunkat igen nagyra szabtuk. De ép azért nem járulhatok azon tervhez, mely pénzügyi viszonyaink javítására és állandó rendezésére élénkbe terjesztetett; mert ezen terv nem tartván számot, legalább nem elegendő mértékben azon eszközökre nézve, melyek által pénzügyi helyzetünk emiitett főoka csak megszüntethetik : egyedül csak azon eszmén alapszik, hogy a bajon adóemeléssel segítsünk. Ezen eljárást magam sem tartom helyesnek, nemcsak azért, mert terhelő a honpolgárok egyes osztályaira nézve, és még pedig egyfelől az adóhátralékokkal, másfelől az épen nem, vagy nem elegendő mértékben megadóztatott némely adó-tárgyakkal szemben; hanem leginkább azért, mert magam is kétesnek tartom annak eredményét. (Eláll! Elálll Halljuk]) Ismétlések kikerülése végett nem akarom bőven indokolni ezen véleményemet. Osztozom körülbelül azon nézetekben, melyeket ez iránt mások adtak elő. De ily állásponton magamnak is attól kell tartanom, hogyha mi magunk nem biztosítjuk az eddigi utbóli eltérésünket: nemcsak a kormány ellen, de magunk ellen is megtörténhetik az, hogy minden áldozatok daczára is a maga idején ismét ott állunk, a hol ma vagyunk. De akkor a helyzet súlyosabb lesz, mert be lesz bizonyítva az. hogy az állítólag a lehetőség véghatárig restringált kiadásainkat nem voltunk képesek az elismert utolsó fokig igénybe vett adózás-képességünk fölhasználása mellett is födözni. Azért, nézetem szerint, azok, a kik ezen eshetőséget elkerülni kívánják: az államnak legalább nem roszabb barátjai, mint azok, a kik meghiúsulható remények alapján azt koczkáztatni készek. (Zaj.) Másfelől állíttatott, tisztelt ház! az, hogy a pénzügyi bizottság nem ment a megtakarításokban a legvégsőbb határig; állíttatott továbbá és még mindig oly férfiaktól, ez, a kikről föl lehet tenni, hogy a kérdés részleteit is közelebbről ismerik; végre az is. hogy a leszállítható deficitet legalább részben födözni lehet, a nélkül, hogy az adókat oly nagy mértékben kelljen fölemelni; fölemelni akkor, midőn mindenünnen panaszkodnak a fölött, hogy a kereset lehetősége tetemes mértékben csökkent és még csökkenni fog. Mindezekre nézve magam is szükségesnek tartom megtenni mindazt, a mi arra vezetett, hogy ezt elkerüljük. Ezt pedig a részletes vitánál megtenni. melynél, — mint egy oldalról már említtetett, — (Szünet után.) Giczey Samu: Tisztelt ház! Megvallom, hogy midőn a vitának ily előrehaladott stádiumában, mintán már mindaz, a mi a szőnyegen lévő költségvetés támadására és védelmére fölszinre hozható volt, ahoz értő szakemberek által elmondatott, — fölszólalok : érzem azon ismert közmondás nyomását, mely szerint beszélni ezüst lehet, de hallgatni mindenesetre arany. Hogy mégis fölszólalok, és a tisztelt ház kifáradt figyelmét néhány rövid perezre igénybe veszem: ennek egyedüli oka az, mert most, a midőn Tisza Kálmán tisztelt képviselőtársam február 3-kán tett hazafias nyilatkozata folytán, a létalapot támadó és védő politikai harezok eltűnnek a napirendről, és mindnyájan a nyakunkra nőtt bajok orvoslására szövetkezünk: most első sorbani föladataink egyike alig lehet más, mint keresni az okokat, melyekből financziális és parlamentalis bajaink támadtak: és ha megtaláltuk, azokat: a mennyibeit hatalmunkban áll, eltávolítani. Nemcsak joga. de kötelessége is tehát, szerintem, e ház minden tagjának, hallgatott legyen bár, mint én, eddig folyton, a fölötti nézetének kifejezést adni: miben és hol gondolja politikai és parlamenti viszonyaink romlottságának, melyből aztán financziális bajaink egy része is ránk következett, kutforrását föltalálhatni ? Én ugy vagyok meggyőződve, tisztelt ház! hogy parlamentalis bajainknak egyik nevezetes forrása azon tényben található föl, hogy parlamentünkben sok a bőbeszédű és olyan tag, a ki minden kérdésből vagy csak személyes, vagy csak kicsinyes helyi politikát, vagy mind a kettőt egyszerre űzvén; beszél órákig a nélkül, hogy a szőnyegen lévő tárgyat tanulmányozta, és igy a dologhoz magához csak egyetlen termékeny eszmét is szolgáltatott volna. (Halljuk az eszmét! bal felől.) Hogy a példáért messze ne menjek, csak tegnap is egy álló óráig volt kénytelen a tisztelt ház végig hallgatni egy ilyen beszédet, mely a szőnyegen lévő tárgyra semmit, vagy legalább semmi ujat nem mondott, hanem első részében Hontmegye százszor