Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-356
356, országos ülts apr-il 2. 1875. 397 adótörvényei léteznek valóságban és lényegben mostanáig. Oly országban, a hol egyátalában nem biztos a termelés, a hol nemcsak egy oly év fordul elő, midőn a népnek alig van jövedelme, de midőn gyakran 2—3 ily Ínséges év következik egymásután: ily állam egyátalában nem alkalmas arra, hogy itt a földbirtok nagy adótételekkel megrovassék. Bécsben például tudvalévő nagy adótételekkel vannak megróva a házbirtokosok, nagyobbal, mint Pesten, nagyobbal, mint talán bármely más európai városokban; de miután mégis biztos a jövedelmezés, virágzó az ipar és kereskedés: ottan a nagy adótétel egyátalán nem gyakorolja azt a hatást, melyet a mi súlyos, szigorú viszonyainknál fogva még kisebb adótételek is gyakorolnak, annál inkább azok, melyek önmagukban véve is valósággal túlságosan nagyok. Azt is szokták mondani, — nem mondták ugyan ma ez alkalommal, de igenis gyakran terjeszkedtek ki a túlsó oldal szónokai ezen themára más alkalommal, — hogy mi rósz gazdák vagyunk, hogy ezen rósz gazdálkodás, melynek minden áron helyt kell adtiia takarékosabb rendszernek: ez egyedül oka annak, hogy Magyarország népe nem képes megfelelni az állani iránti kötelességeinek. Tisztelt ház! Magának ennek is, a mennyiben valóban csakugyan létezik, épen sajátságos éghajlati és termelési viszonyainkban rejlik leginkább oka. Magyarországon ezen nehéz termelési viszonyok folytán igen gyakoriak a válságok, ugy hogy folytonosa:: egyik válságból a másikba megyünk át a szerint, a mint jó vagy rósz esztendő következik. Mindenütt, hol kereskedelmi, hol financziális válság vau. azt tapasztaljuk, hogy midőn jól megy az üzlet: akkor igen hajlandó a nép a nagyobb költekezésekre ; s ha hozzá szokott a bővebb költekezéshez, s ha ezen változó alkalmakkor akként rendezi be költekezéseit, mintha állandóan ily viszonyokra számítani lehetne : akkor igen nehéz a bővebb költekezési lábat leszállitani, midőn szigorúbb évek következnek be. De ha csakugyan igaz volna az, tisztelt ház, hogy Magyarország népének eredeti bűne a pazarlás, a rósz gazdálkodás: akkor is azt hiszem, nekünk ezen adott viszonyokat tekintetbe kell venni, és akkor, midőn törvényhozási intézkedéseket állapítunk meg, ezzel számolnunk kell, mint egy oly factorral, a melynek hirtelen gyökeres megváltoztatása a törvényhozásnak hatalmában nem áll, és egyenesen föladatát nem is képezheti. Én azt hiszem, hogy a magyar törvényhozásnak nem lehet föladata, hogy mintegy bűnként rójja föl a nemzetnek azt, hogy a magyar nemzet rósz gazda, a helyett, hogy kíméletesen bánna el vele, és magatartása által kimondja, hogy ha nem életrevaló, ugy nem érdemli meg a kíméletet; ezt a magyar nemzet megvárhatja ellenségeitől; de képviselőitől, törvényhozásától ily fölfogást, ily elbánást nem érdemel. Éu mindezeknél fogva, tisztelt ház, átalábau az adók fölemeléséhez nem járulok, és ezt ezennel bátor vagyok ugy a szemben lévő, mint a későbben tárgyalandó törvényjavaslatokkal szemben kijelenteni. Azon kérdésre végre, hogy miként segítsen ezen az állam, ha jövedelmeit nem fokozza, szintén nem akarom előadni nézeteimet: mert, mint a tisztelt pénzügyminister urnák mondani méltóztatott, ezen kérdés fölött az acták be vannak zárva. Én azt hiszem, hogy azért, mert a tisztelt pénzügyminister ur ezen kérdésben nyilatkozni nem akar: még nincsenek bezárva az acták ; sőt meg vagyok győződve, hogy nagyon közel vau az idő, midőn, ha ezen acták be vannak is zárva : azok újra föl fognak nyittatni, s azon idő valószínűleg igen rövid idő alatt fog bekövetkezni ; akkor tudniillik, ha elfogy azon költőpénz, a melylyel a tisztelt pénzügyminister ur most rendelkezik, midőn bekövetkezik a jövő költségvetés előterjesztésének ideje. S ha azon időn túl is húzza a dolgot: meg vagyok győződve, hogy igen hamar be fog következni, hogy ha be fog bizonyulni a behozandó adófölemelés eredményének nem sikerülése, minthogy behajtásának lehetetlensége következtében, nemcsak nem tanácsos, de nem is lehetséges az adófölemelés Magyarország pénzügyeinek rendezésére. A mi a vasúti szállítási törvényjavaslatot illeti, erre nézve csak annyit legyen szabad megjegyeznem, hogy ez nem egyéb, mint az, hogy Magyarországnak most is igen alacsony fokon álló iparterményeire kivettetik 2,300.000 fit ado : ez egyenlően terheli ugy a föld. mint az ipart és kereskedelmet Magyarországon. Én azt hiszem, hogy akkor, midőn oly súlyos viszonyok között vau nálunk átalában minden nemzetgazdasági termelés: azt még egy súlyos teherrel akadályozni egyátalában nem helyes politika. Vasútépítésre roppant összegeket költött Magyarország, igen sokat áldozott rá, és most ezen áldozatok gyümölcseit koezkáztatjlikakkor, ha megnehezítjük ezen befektetések jövedelmeinek élvezését. Ennélfogva valamint átalában nem járulhatok az adófölemelés elvéhez, ugy nem járulhatok ezen törvényjavaslat tárgyalásához sem átalánosságban. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Tisza Kálmán belügyminister: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Én is bátor leszek pár szóval hozzászólani a szőnyegen lévő tárgyhoz, reflectálva egy-kettőre az előttem szólók által itt elmondottak közül. A mit a közvetlenül előttem szólott tisztelt képviselőtársam az adó öszszes kezelési rendszerének roszaságáról egyfelől, és másfelől az adóbehajtási eljárás minőségéről mondott: azokra röviden csak azt jegyzem meg,
