Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-356
94 356. országos nlés ápril %. iítTsi. helyén és sok részében, hogy semmiféle adófölemelést ezen ország meg nem bir, semmiféle adóemelést, fokozást nem lehet decrelálni: az, már engedjen meg a tisztelt képviselő ur, ezen ország államháztartásának rendbehozatalára komolyan gondolni nem akar; vagy a kérdést egész mérvében átérezni, megitélni vonakodik ; mert a jövedelmek fokozása nélkül egy 2 5 milliónyi és meglehet rósz körülmények beálltával nagyobb összegre rugó deficittel szemben államháztartásunk egyensúlyát heljTeállitani : ezt én oly állitásnak tartom, a melynek további czáfolatába én bocsátkozni nem akarok. (Helyeslés a középen.) Én szorítkozom csupán annak előadására, hogy ezen törvényjavaslatot, az én hitem szerint, micsoda szempontok motiválják és mik azon indokok, a melyek a tisztelt házat ezen törvényjavaslat elfogadására bírhatják. Szerintem megfelel, igenis, ezen törvényjavaslat azon kettős tekintetnek, melyet minden adótörvényjavaslatban igen helyesen és méltán keres Paczolay tisztelt barátom, a ki e tekintetek elsejeként fölállította azt, hogy minden adó könnyen kezelhető és csekély költséggel behajtható legyen, és erre vonatkozólag egy alapon állunk; de megfelel, nézetem szerint, a másik tekintetnek is, tudniillik, hogy egyenlően és igazságosan sújtson, és így nem osztozhatom tisztelt barátom állításában, a ki ezen adóban ennek ellenkezőjét látja : mert hiszen csakugyan az fizeti ezen adót: a ki használja a szállítási eszközök azon nemeit, és egyenlően egyenlő perczent szerint fizeti egyformán, a ki azon vasutakat és gőzhajó- szállítási eszközöket, akár a maga személyére nézve, akár áruforgalmi tekintetből használatba veszi. Azt hiszem, hogy akkor, mikor államháztartásunk kiadásai között egyik legnagyobb tétellel, épen azzal találkozunk, mely a vasutaknak kiadásai következtében az államra nehezedik. akkor, midőn mi kénytelenek vagyunk bevallani, hogy bajaink egyik főokát épen az képezi, hogy e téren nem a kellő körültekintéssel és óvatossággal jártunk el; midőn 15—Ifi millióra rúgnak az évi subventiok összege tisztán a garantiával ellátott vasutaknál, és midőn azonkívül fi — 8 millió írtra tehető azon összeg, melyet az államvasutakra fektetett tőke az államot terheli azért, mert a kamatot ezen vasút nem adja meg; akkor, midőn 22 — 23 millió évi deficitről van szó, a mely 18GS. óta ezen országra nehezedik, tehát olyan összeg, a melylyel ezen ország 1868. az administratio összes költségeit födözni képes nem volt: azt gondolom, hogy midőn a teher-emelésnél, a jövedelem-fokozásnál ezen szempontot tartva szem előtt, ott akarunk némi jövedelem-fokozást előidézni, honnan épen e bajok legnagyobb része származik ; át akarjuk a terhek viselésének ezen ágazatát némi részben ruházni azokra, kik azon előnyökben, azon jótéteményben leginkább részesülnek, melyek miatt az állam ezen nagy terhet magára vállalta: akkor azt gondolom, nem lehet ezen törvényjavaslat ellen vetni azt, hogy valami végtelen nagy teher decretálását foglalja magában. (Helyeslés) Én, tisztelt ház, azt mondom, hogy ha ez ország financiális helyzete sokkal jobb volna, mint a minő ; ha azon deficit, melylyel ez ország küzd, sokkal kevesebb lenne, mint a milyen és pénzügyi viszonyaink sokkal rózsásabbak volnának : még akkor sem vonakodnám bizonyos arányban e törvényjavaslat elfogadását a ház előtt ajánlani; mert azon egy-két millióra menő többet b'zony sok, elodázhatatlan életérdekre kellő kiadások födözésére nagyon elkelne. (Helyeslés.) Nem gondolom tisztelt ház. hogy állana az, mint Irányi tisztelt képviselőtársam főihozott, hogy ez adó az áruforgalmat, a verseny-képességét csökkentené ; mert ide rcdiicálható azon két érv, ím lyet ő a törvényjavaslat ellen intézett. Én nem gondolom, hogy azon 2%, mely adókép a teherszállításra vettetik : a teherszállítást kevesbítené ; valamint nem fogja az árunak versenyképességét som csökkenteni. Sokkal nagyobb hullámzásnak volt a versenyképesség kitéve a múlt években az agio miatt, a mely baj most már enyhült; és én azt hiszem, hogy e 2°/ 0 nem fogja áruink versenyképességét oda csökkenteni, hol az pár év előtt állott. A versenyképesség oly okoknál fogva csökkent, melyek a tarifa kisebb nagyobb voltával nincsenek összefüggésben. Ha nagy adót vetne e törvényjavaslat az áruforgalomra: nem ajánlanám azt a tisztelt háznak ; de midőn a teheremelés fokozottabb mérvét tisztán csak a személyszállításra, a gyors szállítmányokra, és mindenféle egyéb kényelmet adó szállítási módozatokra, mint cabinokra, külön vonatokra fekteti : azt gondolom, eltalálta azon helyes utat, hogy az áruforgalmat nagyban terhelni nem szabad ; de azon forgalmat lehet és kell. mely az uti málhát, illetőleg a teheremelési, igen könnyen elbírja. Az áruforgalomra vetett 2% oly csekély, hogy az nem fog Magyarország áruforgalmára sem a forgalom fejlődésének, sem a versenyképességnek szempontjából hátrányos lenni. Másfelől pedig 2 1 / 2 milliót fog behozni ezen törvényjavas^t, ha egész évben érvényben lehet. Ezen 2 1 / 2 millióra még akkor is szüksége lenne az országnak: ha financziái egészen más állapotban lennének, mint a minőben vannak. Kérem tehát a tisztelt házat, hogy a mai pénzügyi viszonyainkkal szemben e törvényjavaslatot, melyet sem súlyosnak, sem méltánytalannak nem lehet mondani, elfogadni méltóztassanak. (Helyeslés.) Almásy Sándor: Tisztelt ház! Tekintetbe véve, hogy a volt balközép a költségvetést még tárgyalási alapul sem fogadta el, mely eljárásánál, — melyet velünk szemben mindig roszalt és
