Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-356
358. országos teles ápril 2. 1575. 395 helytelennek tartott, — azon szempontból indult ki, nem mintha a költségvetést roszalta volna, hanem mert a rendszer oly rósz, melynél fogva átalánosságban is meg kell tagadni a költségvetés tárgyalását. Ez reményekre jogosított föl bennünket. Igaz ; tekintetbe véve továbbá Somssich Pál igen tisztelt kéj)viselőtársam azon nyilatkozatát, mely oly tetszéssel fogadtatott épen a volt balközép részéről, midőn azt mondotta Ghyczy Kálmán volt pénzügyminister urnák, hogy ő nem elégszik meg azzal a sok „ha"-val, tudniillik elősorolván ezeket: ha a vasúti szállítás, ha a bor- és husfogyasztási adó sth : én programmot kívánok ; mutassa ki a kormány, miképen lesz orvosolva a haza baja ; adjon programmot, mely által kimutatva legyen, hogy ha már történik adóemelés: az helyes alapon történik. Ezt vártuk mi azon kormánytól, melynek lobogójára a takarékosság van fölírva. És mit látunk ? Egyszerűen azon rósz rendszert, mely azelőtt volt. Sőt még, kérem alásan, tisztelt pénzügyminister ur megütközését is fejezi ki a fölött, hogy mi itten átalános vitát kezdünk folytatni, és azt mondja: hogy ő erről nem is szól. Mielöttt a balközép Jericho falait megkerülve beszökött a kormányba, hangosan programmot követeltek: most pedig minden programra nélkül, még meg is ütköznek, ha átalános tárgyalás alá veszszük az adótörvényeket. Pedig, tisztelt ház, azon adóemelések, melyek itt kilátásban vaunak, és melyek átalánosságban ugy szerepelnek, mint luxus-adók, legfölebb 500 ezer forintot fognak valóságos luxus-adó: cziinén jövedelmezni, a többi a legszegényebb néposztályt fogja sújtani, ilyenek például a hus- és borfogyasztási adók. Ezek által mindenesetre csak a napszámos nép lesz legjobban sújtva. De vegyük például a házbéradó emelését. A két lakosztályt bíró lakások adója leginkább van fölemelve. Vegyünk jelenleg a napszámosokat, azok is megadóztatnak a jövedelem után. Igaz, hogy most sokszor oly helyzetben is vagyunk, hogy nem tudunk napszámosokat kapni ; azonban voltunk már oly helyzetben is, hogy nem tudtunk napszámot adni nekik. Az előirányzott adó igen nagy, és épen a legszegényebb néposztályt fogja sújtani. Annálfogva én ezen törvényjavaslatokat átalánosságban sem fogadhatom el, és azt kérem az igen tisztelt kormánytól, hogy ha programmjába a takarékosság elvét vette föl: neesak a maga cassájában létesítse ezen megtakarításokat, hanem a nép cassájában is, melyre ezen terheket rá akarja róni. Mocsáry Lajos: Tisztelt képviselőház! Az igen tisztelt pénzügyminister ur méltóztatott kijelenteni, hogy azon átalános kérdésnek tárgyalásába, mely már fölvettetett, hogy tudniillik átalában szükséges-e vagy nem az adófölemelés; czélszerü-e politikailag adófölemelés utján rendbehozni akarni Magyarország államháztartását: bocsátkozni ez alkalommal nem akar; mert ez nincs napirenden, és mert jelenleg nincs napirenden egyéb, mint a vasúti és gőzhajózási szállítás megadóztatása. Igaz, hogy az adóügyi bizottság nem adott be átalános jelentést, hanem egyenként adta he jelentéseit az egyes törvényjavaslatokról ; de a dolog természetében fekszik az, hogy most, midőn ily nevezetes lépést akar tenni a törvényhozás, midőn egy oly végzetes térre lép. mint a deficitnek adóemelés utján való megszüntetése, önként merül föl azon átalános kérdés: lehet-e, szabad-e Magyarország államháztartásának rendezését adók fölemelésére alapitni ? Én, tisztelt képviselőház, miután látom, hogy a tisztelt többség részéről nem szándékoltatik ezen kérdésnek tüzetes vitatásába bocsátkozás: csak igen röviden kivánom a magam részéről is jelezni azon álláspontot, melyet e kérdéssel szemben elfoglalok. Én nem tartom czélszerünek, sőt nem is tartom lehetségesnek azt, hogy Magyarország államháztartásának rendezése az adók emelése utján megkiséreltessék. Nem tartom ezt czélszerünek, sőt lehetőnek sem tartom azon egyszerű oknál fogva : mivel ugy vagyok meggyőződve, hogy Magyarország népein máris túlságosan nagy az adóteher. Túlságos-e vagy nem túlságos? megengedem, hogy ezek oly fogalmak, melyek fölött igen szabad tere nyílik a controversiának. Föl említtetett már itt, hogy Magyarországban a direct adó. aránylag más országokhoz képest, igen nagy. hogy a direct adóból fejenként nálunk annyi, vagy talán több esik, mint más országokban, melyek adóképessége sokkal inkább van biztosítva, mint a mienk; de megengedi a tisztelt ház, hogy ezen kérdés fölött és átalában a megadóztatásra vonatkozó nemzetgazdasági axiómák fölött igen tág tere nyílik a vitatkozásnak ; mert mindig fönmarad azon kérdés : vajon bizonyos axióma alkalmazható-e egy, vagy más nép körülményei közt V Vajon példáid azért, hogy nagy az adótétel, nagy-e valóságban is az adóteher, vagy lehet-e oly eset is, hogy igenis nagy ez adótétel, a nélkül, hogy más kedvező nemzetgazdászati körülményeknél fogva a valósággal sújtó terhet képezne. Én ezen tekinteteknek fejtegetésébe, vitatásába bocsátkozni nem akarok ; hanem bátor vagyok a tisztelt ház becses figyelmét csak két, tisztán a gyakorlati életből merített körülményre irányozni. Ezen két körülmény, melyek által én világosan kimutatva látom azt, hogy Magyarországon máris túlságosan nagy az adóteher. és hogy e szerint ennek emelésére alapitni az államháztartás rendezését nem lehet: először az adóhátralékoknak nagysága. és másodszor az adóvégrehajtásoknak az országban gyakorlatban lévő módja? Mily nagy adóhátralékkal küzd a magyar államház50*