Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-356

3S6, oxmigm Ölés ápril 2, 1815. 391 törvényjavaslat nem bír, s ez volt oka annak, a miért én, mint előbb kijelentem: hozzájárulásomat e törvényhez megtagadtam; mert a catasteri törvény behozatala alkalmával mindazon vasutak, melyek fönállanak, nem léteztek, s igy a catasteri jövedelem kiszámitásánál, kérdést nem szenved, a jövedelem fokozására csak azon vasuti és gőzhajózási állomások vétettek figyelembe, a melyek akkor léteztek, a többi pedig nem léténéi fogva figyelembe nem vétetett; s igy, miután az akkor létezett vasuti és gőzhajózási állomások és a terményeknek vasúton és gőzhajón való szállítása a jövedelmet fokozta : kérdést nem szenved, hogy ha ezeu adó behozatik. ugy, mint elő van terjesztve: akkor azok, a kiknél már egyszer a jövedelemnek a vasuti és gőzhajózási állomások folytán történő fokozása be volt számítva, ismét megrovatnak, és pedig direete: először megrovattak a jövedelmek fölemelésével, és most az által, hogy a termény-elszállítás külön adőztatik meg. Ezen indok vezérelt az adóügyi bizottságban, és ez volt az oka annak, hogy én egész eynismussal részemről a törvényjavaslat pártolását megtagadtam. Irányi Dániel: Tisztelt ház! A jelen törvényjavaslat, miként azt az előadó ur igen helyesen megjegyezte, egyike azoknak, a melyeket az előbbi ministeriara a költségvetési hiány elenyőszheíése, illetőleg az államháztartás rendezése végett nyújtott be. A költségvetési hiány megszüntetése, az államháztartásnak rendbehozatala kétségkívül igen fontos föladat, a kormánynak és törvényhozásnak elodázhatlau kötelessége. A kérdés csak az lehet: milliódon érhető el e czél legbiztosabban. A kormány akéut igyekszik azt elérni, hogy egyrészt uj adókat indítványoz, másrészt a létezőknek fölemelését hozza javaslatba, és a menynyiben ezen jövedelmi forrás elégtelennek bizonyulna, — a mint hogy előreláthatólag elégtelen : — a meglévő kölcsönt kívánja igénybe venni. Én, tisztelt ház, ellenkezőleg a kiadásokat kívánom nagyobb mértékben leszállittatni, és uj, bőségesebb forrásokat nyitni, ez által reményivén, nem csak a létező hiánynak elenyésztetését, nemcsak államháztartásunk rendbehozatalát; hanem egyúttal az ország anyagi jobblétének előmozdítását. A költségvetés átalános tárgyalása alkalmával voltam szerencsés e részben nézeteimet részletesebben előadni; megmutatván különösen azt, hogy a közösügyi törvények és terhek megszüntetése nélkül Magyarország államháztartása biztosan nem rendezhető, és kimutatván másrészt azt. hogy ezen kötelékeknek föloldása következtében nemcsak ezen czélt fogjuk elérni ; hanem egyúttal szellemi és anyagi jobblétünket biztosítani. Önök, uraim, másként vélekednek; önök más utón akarják, reménylik elérni a czélt, a melyet maguk elé kitűztek. Én nem követem, nem követhetem önöket ezen útra, nem akarván osztozni a felelősségben, melyet magukra vállalnak, és előre lemondván a dicsőségről, mely, ha szándékuk netalán sikerülne, önökre háramolni fog; annál könnyebben mondván le arról; mert, teljes hitem szerint, a dicsőségből önöknek sem fog kijutni. Önök uj adókat akarnak róni a nemzet vállaira, mindamellett, hogy évek óta hirdetik, —• vallják különösen önök uraim, a kik közvetlen szomszédságomban ülnek, — hogy a nemzet a létező terhek alatt is már-már roskadozik: de ez nem tartóztatja önöket, hogy még ujabb, még nagyobb terheket rakjanak roskadozó vállaira; inkább, semhogy ama úgynevezett közösügyi frigyládához nyúlnának ; avagy a közösügyi törvényeknek, nem megszüntetését, hanem csak megváltoztatását is megkísérnék, inkább annak teszik ki a nemzetet, hogy miután önállóságát elvesztette még. anyagilag is teljesen elpusztuljon. Annálfogva ne várja tőlem senki, hogy én akár ezen, akár a többi törvényjavaslatot, a, melyek adófölemelésre czéloznak: elfogadjam, mindössze azt ígérvén, hogy a mennyiben ezen törvényjavaslatokban nem adófölemelés, hanem a létező terhek igazságosabb fölosztása foglaltatik, ebhez, mint éhünkkel is megegyezőhöz hozzájárulok. A mi már különösen ezen törvényjavaslatot illeti, mely a vasuti- és gőzhajózási szállítás használatának megadóztatásáról szól, ez ellen különösen következő kifogásaim vaunak. Atalábau tudva van. tisztelt ház, hogy főleg az utolsó évek alatt a forgalom, a kereskedelem mily nagy mérvben szállott alá hazánkban, részint a kivitel hiánya, részint átalános elszegényedési okok miatt. Ha már most a vasuti- és gőzhajózási szállítást uj adóval terheljük: nemde előre látható az, hogy a forgalom, a kivitel még nagyobb mérvben csökkenni fog, csökkenni fog az államkincstár rovására : mert a vasutak legnagyobb részt kamatbiztositásban részesülnek, ugy, hogy, a mit itt adóképében nyerhetünk : azt kamatbiztositás képen el fogjuk veszteni. De csökkenni fog különösen a kivitel szempontjából, a mit nem nehéz bebizonyítani. Austriábau ily adó nem létezik. Ha már mi a magyarországi szállítást ily adóval terheljük : akkor világos, hogy szomszédaink a í külföldi piaezokon annál könnyebben fognak boldoj gulni, mint mi saját terményeinkkel. És ez különösen nyers terményeinket és szesz-iparunkat illetőleg igen figyelembe veendő. Ha mi búzánkat a kassaoderbergi vasúton ily adóval terheljük: akkor világos, hogy akár a galicziai, akár a nyugat-lengyelországi búza ki fogja szorítani a magyar búzát az északnémetországi piaezok és révekből. Ha a magyar szesz ily adóval terheltetik a vasúton: akkor az osztrák szesz azonkívül, hogy