Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-356

3Ö2 356. oiszágos ülés ápril 2. 187S, közelebb esik az olasz piaczokhoz, minden bizonynyal nagyobb előnyben fog részesülni az olasz kereskedelem, mint a magyar. (Helyeslés a szélső bal oldolon.) A mi pedig az átvitelt illeti, nem lehet-e attól tartanunk, hogy azon áru, a mely különben a mi vasijainkat, a mi gőzhajóinkat használná keletről nyugatra : inkább kerülő utat fog használni, semhogy ezen adókkal terhelten jusson rendeltetése ezéljára. Ott van a galicziai vasút, az mindenesetre magához fog igyekezni ragadni a forgalmat, a mi vasutaink s dunagőzhajozásunk rovására. És nem l'og-e a miatt Fiume is kárt vallani, hogy ha azon nagy távolságra, mely az ország központját ezen kikötőtől elválasztja: a mi vasutainkon is külön szállítási dijt is kénytelenek űzetni, nem fogjuk-e az által Tri-estct még nagyobb előnyben részesiteni, mint a, milyenben máris részesül ? Ezen okoknál fogva, tisztelt ház, ha különben nem tartózkodnám is átalán véve minden adóemeléstől : a jelen törvényjavaslatot részletes tárgyalás alapjaid sem fogadóméi. (Helyeslésa szélső haloldalon.) Bausznern Guidó : Tisztelt ház ! Miidán nem szándékozom a ion forgó törvényjavaslatok mindegyikéhez fölszólalni: bátor vagyok azon elvi álláspontot röviden jelezni, melyet ezen törvényjavaslatok összege irányában elfoglalok. Tisztelt ház! Oly időkorban élünk, a melyben a gazdasági érdekek minden egyébb életérdek fölött uralkodnak. E szerint minden modern állam állandósága, hatalma és virágzása egyenes arányban áll a nép gazdaságához. A népgazdaság főágai íudomásilag a kereset, a kereskedelem, és az ipar, a melyek együttesen a polgári elem által képviseltetnek'. Kétségtelen; hogy ma minden állam annál biztosabb existentiával bir, és annál szebb jövőnek megy elébe, minnél erősebb a polgári elem, és mennél inkább ezen elemet valóban államföntartó tevékenységében oltalmazza, kíméli, és előmozdítja. A fönforgó adótörvényjavaslatok nagyobbrészint adófölemeléseket foglalnak magában, s pedig a kereset, kereskedelem, és az ipar rovására, tehát épen azon elem rovására, a melynek jólététől Magyarország jóléte lényegesen függ. Tekintve most már azt, hogy a gazdasági állapotok magyar hazánkban ina már nagyon bajosak, hogy kiválőlag éjien a polgári elein az átalános üzletpangás következtében már jelenleg az Ínséggel küzd : szerintem világos, hogy az adófölemelés az úgyis elég szórnom gazdasági állapotainkat még inkább lenyomja, és így a bajt nem csak nem orvosolni, hanem egyenest roszabbitaui fogja. Tisztelt ház! Magyarország nem csak eulturai, hanem különösen gazdasági tekintetben is nagyon hátra maradtt, és még azonkívül adóssággal terhelt állam, a melynek népessége már az eddigi adót sem volt képes fizetni, mit a nagy adóhátralékok eléggé tanúsítanak. Vajon mily hasznot hoz tehát az adófölemelés. Az állambevételek ezen utón remélt fokozását igenis a papíron el fogják érni; de az adófölemelés pénzügyi helyzetünkön épen oly kevéssé fog változtatni, mint az imént létrejött fusio a volt Deák-párt és a volt balközép közt. Az adóhátralékok, a melyek köztudomásúlag sok millióra mennek ; csak kisebb részben alapulnak ellenszegülésre, a túlnyomó részénél pedig tényleges fizetési kéjüeleaség következménye. A hol pedig semmi sincs : ott köztudomásúlag a király is elvesztette a jogát, és én merem azt állítani, hogy ha az igen tisztelt péuzügyminister ur Európa minden szuronyait összehívná az adóvégrehajtásra: az adófölemeléséből remélt milliók még sem jönnének be. Igenis, a szegény falusinak az utolsó tehenét, házát, udvarát és földeit. — az úgyis már tönkrejutott mesterembernek és iparosnak a szerszámait, gépeit, — szóval az utolsó vagyonát potompénzért eldobolni lehet és megengedve, hogy ez lehetséges, ez által oly pénzösszeget kisajtolni, a nielylyel még egy ideig tovább gazdálkodhatunk. De kérdem, mi lesz akkor: ha ezen rövid határidő is elmúlt, ha százezrek koldusbotra jutottak és az ország adó-ereje egészen tönkre tétetett? Azt mondják, hogy időt kell nyerni: mert csak így lehet azon nagy belreformokat foganatosítani, melyek az államháztartásunk végleges szabálvozását előidézik. Igen jól van; de egyfelől nyerjenek időt oly módon, hogy ezen időn túl magyar hazánkat biztosított jövő várja, és ne oly módón, hogy a jelenkor egyik darabocskája kedvéért föláldozzuk Magyarország jövőjét. Másfelől méltóztassanak csakugyan valahára a szükséges belreformokat legalább megkezdeni. Jól tudom én, hogy oly országnak, a mely a civilisált Európához számítja magát, viszonylag nagy adót kell fizetni: mert a modern állam föladatai nagyok, és évről-évre növekednek. Azt is tudom, hogy az államnak joga és kötelessége az ellenszegülő adózókat, kötelezettségeik teljesítésére kényszeríteni. De először oly államnak, a melynek segédforrásai aránylag oly csekélyek, mint Magyarországnak, a kiadásait kizárólag csak oly intézményekre kell korlátoznia, a melyek valóban a modern államczélnak szolgálnak ; ellenben mindazon intézményeket könyörület nélkül eltörölni, vagy •— ha ez azonnal nem bhetségcs, — legalább lehetőleg reducálni kell, a melyek igenis az államot bizonyos pompával fölékisitik; de mindazonáltal tökéletesen meddőek. Másodszor járjon a állam csak azon adózók irányában kérlelhetlen szigorral el, a kik ténylegesen fizethetnek, és csak fizetni nem akarnak: ellenben igazságtalanság, a mely az égre kiált, ha az állam, — mint nálunk Magyarországban eddig történt: gazdag embereket, a kik éveken át sok ezerrel adósak maradnak, csupa