Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

32 336. országos ülés február Itt. 1V7.V Gozmán János: Tisztelt ház! Midőn képviselővé lettem, nem gondoltam arra, hogy egy ily súlyos föladatokkal terhelt háznak leszek tagja, és azt hittem, hogy itt barátság, egyetértés és kölcsönös szeretet fog uralkodni: nem pedig a szenvedély. {Halljuk]) Nagyon sajnosán tapasztalom, hogy ezen országgyűlésnek föladata igen nehéz és súlyos, hogy itt egyik a másikat üldözi folytonosan, hogy itt a szenvedély uralkodik, nem pedig a kölcsönös igazságszeretet. Kormányokat buktatunk sorban, a nélkül, hogy jobbakat tudnánk összeállítani; sőt még a házba a sajtó által inspirált nemzetiségi és vallási izgatások is behozatnak. Ily körülmények között nem csoda, hogy a költségvetésnél oly viták merülnek föl, melyek nem idevalók. Én megszavazom a költségvetést; de mielőtt beszédemet befejezném, még némely szónoknak vagyok adósa néhány észrevétellel. A tisztelt kormány ezen ülésszak elején egy programmal állott elő és azt jelezte, hogy az államháztartást rendezni kell. Ennek eszközléséül kiszemelte azon törléseket, melyeket a pénzügyi bizottság eszközölt, részben pedig nem súlyos és könyp.yen elviselhető adótörvényeket terjesztett elő. A tisztelt bizottság, a mely a nemzetiségi képviselőknek teljes mellőzésével alakíttatottg három hónapig dfctiozott ezen költségvetés és a kormány programmja fölött. Utóvégre mi sem lett belőle és a háznak csak annyit jelentett, hogy több milliót törölt a költségvetésből és ezenkívül rámutatott némely még ezentúl is eszközölhető megtakarításokra. E szerint a képviselőház nem nyerte meg a bizottságtól a kivánt irányt a jelen vita folytatására; és így minden szónok külön eszmékkel lépett föl, melyek hátrálják a költségvetés elfogadását. Én teljes öntudattal és meggyőződéssel kijelentem , hogy én a kormánynak imént említett programmját elfogadom: elfogadom azért, mert nekem a kormánynak, jelesen Ghyczy Kálmán pénzügylainisternek becsületessége kitűnő polgári jelleme sokkal nagyobb garantiát nyújt, mint bármely csillámló ígéret, (Helyeslés jobb felöl.) Azt mondják, hogy mi a szegényekre adókat akarunk róni. Én nem ismerem el ezen állítás igazságát. Én semmiféle adót, mely a szegényeket sújtja, nem fogadok el; hanem igenis elfogadom a vagyonosság, az ipar, a kereskedelemre rótt terheket azért : mert ez a három gazdagodott meg az utolsó években tett beruházások által. Illő tehát, hogy a viigyonosság, kereskedelem és ipar viseljék azon terheket, melyek szükségesek a deficit lerovására. (Zaj és mozgás. Fölkiáltások: Halljuk!) Nem akarok hosszas lenni, elmondtam és röviden indokoltam szavazatomat; hanem adós vagyok egynéhány szónoknak észrevételeire. (Halljuk!) Első sorban báró Sennyey igen tisztelt képviselő urnák akarok válaszolni, ki, nagyon sajnálom., hogy nmcs a házban. Megjegyzem, hogy azon tisztelettel szólok hozzá, melyet magas tulajdonai iránt keblemben érzek; megjegyzem azt is, hogy ékes beszéde sok megoldatlan problémát foglal magában; de én nem vagyok hivatva, különösen most ezen problémákat megoldani. 0 többek közt azt állítja, hogy a megyék autonómiáját szélesbiteni akarja; de egyúttal hozzáteszi, hogy a megyei tisztviselőket a kormány nevezze kL Ez két olyan ellentétes dolog, a melyeket én nen* vagyok képes fölfogni. Képzelek magam előtt egy kifaragott tönköt, szemmel és szájjal, a melynek van szeme: de nem lát; van szája: de nem tud szólani. (Derültség.) Ilyen a Sennyey tisztelt képviselő ur által tervezett megye. Azt hiszi a tisztelt képviselő ur, hogy ez az általa tervezett megye jobban felelne meg a czélnak, mint a jelenlegi megye? Ezt támogatja Kerkapoly képviselő ur is, azt mondván, hogy 1847. előtt az urak ingyen szolgáltatták ki az igazságot a hazában. Tisztelt Kerkapoly képviselő urnák igen könnyű így beszélni : mert ő most is két fizetést huz, (Derültség bal felől.) tanári és képviselői fizetést: de nehéz annak a tisztviselőnek kerületébe kimenni, forspontozni és élősködni, (Derültség.) s nehéz tőle azt követelni, hogy még az apróbb ügyeket is elvégezze fizetés nélkül. Ki várhatja ezt a megyei tisztviselőtől? 1848. előtt igenis ingyen szolgáltatták az igazságot; de az sokkal drágább volt, mint most: mert akkor a törvény parancsolta a földesúrnak, ki nagy részben birája volt a közönségnek, hogy igazságot pénz nélkül szolgáltasson.. A földesúr ezt szívesen megtette, mert a jobbágyoktól sokkal nagyobb haszna volt ez igazságszolgáltatásért, mint most a statusnak. Hiába iparkodunk tehát az apróbb ügyeket elvenni a bíróságtól, és a megyei tisztviselőkre hárítani: mert akkor fizetés nélkül még roszabbul fog menni a dolog, mint jelenleg. Azt mondja Sennyey képviselő ur, hogy az: országgyűlési képviselők számát kevesbíteni kell. Ez nagyon szép dolog, de homlokegyenest ellenkezik az 1848-iki törvénynyel. Az 1848-iki törvény és törvényhozó testűlet azt akarta igen helyesen és igazságosan, hogy az országgyűlésen minél több érdek képviseltessék. Ha már most négyszáz egynéhány képviselők száma leapasztatik kétszázra: a legfontosabb érdekek háttérbe fognak szorulni. Én az ilyen lépést visszamenésnek tartoat az 1847-iki állapotokra. S én, mint szabadalvü ember: ezt nem fogadom el és ünnepélyesen tiltakozom ellene. Báró Sennyey képviselő ur azt mondotta a nemzetiségekről, hogy a nemzetiségek és hitfelekezetek jogait tisztelni kell; de ha valaki a törvény ellen