Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-336
336. országos ülés frbraár 10. 1875. 31 ség, mint Alfonz és Dou Carlos kőzi; egyik az idősebb s a,,másik az ifjabb ág; de mindkettő kizárólagos uralomra vágyik, mint Alfonz és Don Carlos. Vegyünk föl egy más kérdést, melyben egyetérteni látszanak: a bankkérdést. Ha valamelyik minister srályes föllépést tanácsol: ott lesznek a többiek, kik mögött azon negyven egyén áll, kik igazgatók és igazgatótanácsosok oly pénzintézeteknél. melyek nagy üzleti veszteséget szenvednének, ha a küzdelem az osztrák nemzeti bankkal kezdetét veszi és a kormány a megalázó föltételeket nem fogadhatván el. véleményezik: nem égető, nincs előkészítve kellően, tanulmányozandó és a ministerelnök kimondja : n'eu parlons pius! Az államjavaknál a kezelés javítandó. Első föltétel, hogy az igazgatók közül, kik közt alig van, ki ne volna bukott ember, sok eltávolítandó. Eszébe jut az egyik ministernek: nekem játszótársam volt; a másiknak : elvbarátom vala; a harmadiknak: együtt jártunk iskolába; és lesz a véle- ( meny: nem jó elhirtelenkedni, megérdemli a tanulmányozást, nem éget, nincs napirenden és újból fog hangzani a határozat: n'eu parlons plus! A coalitio kormánya minden Íziben provisorium; a coalitio programmja provisorius; a coalitio többsége provisorius s egy francziával méltán kérdhetem: p ugyan mondják meg, hol van hozzá a provisorius nemzet?" Továbbmegyek és, bár nem reménylem, elfogadom, hogy sikeresen fog kormányozni a coalitio. Tisza Kálmán igen helyesen jegyezte meg. hogy a kormányok és kormányférfiak lejárják egy idő alatt [ magukat, tehát a coalitio kormánya, és kormányfér- j fiai is; mi fog ekkor történni, melyik párt fogja a kormányon őket fölváltani, mert nem lesz a hazában j két nagy és mérsékelt középpárt. melyek hivatvák a pártok váltógazdaságát rendszeresíteni? És kérdem : reménylik-e, hogy egy coalitionalis természeténél fogva rövid életű kormányzás ideje alatt anynyi tehetséges államférfi fog képeztetni, hogy aggodalom nélkül lehet az ország minden nagytehetségű "fiát, kik Senuyeyként nagyon kevesen vannak, egy I kabinetben és egyszer elkoptatni, lejártatni? Szabad-e az országot azon veszedelemnek kitenni, hogy egy reggel arra ébredjen: miszerint nincs sem kormánya, sem kormányzásra elég erős pártja, sem kormányra termett elég tehetséges és a közbizalmat el nem vesztett férfia? Azt hiszem, hogy nem szabad: mert ilyenkor vagy a kontár ámítók kerülnek fölül, vagy a szélső pártok hatalmába jut a kormány, {Élénk derültség jobb felől.) vagy a kétségbeeső nép maga fogja kérni az absolutismust, maga fog esedezni a bilincsekért. Midőn e veszedelemre fölhívom a tisztelt ház figyelmét: be is fejeztem beszédem tárgyát, és még egy megjegyzést teszek csupán. A kereskedelmi minister ur a haza bajaiért felelőssé tette a házat, az ellenzéket. Mi a házat illeti. Tisza Kálmán mesterileg megezáfolta. Mi az ellenzéket illeti: legyen szabad emlékeztetnem a tisztelt házat, hogy 1868. végén Ghyczy Kálmán következőleg szólt az ellenzék padjairól: „ Ha.eredménye lesz — mond beszédében, — a többség eljárásának: legyen övék minden érdem, minden dicsőség: de ha ezen politikai rendszer veszélyt hoz a hazára: azért is a felelősség kizárólagosan őket fogja terhelni; mert az ellenzéknek a Deák-párt káros tőrvényjavaslatait s intézkedéseit nem volt hatalmában meggátolni." Mire Andrásy Gyula igy feleit: „Elvállaljuk a felelősséget!" És most kérem önöket, kik valóságos folytatása Andrásy kormányának, kik nagyon szoros kapcsolatban állnak Andrásy Gyulához: ne utasítsák vissza a felelősséget; ha volt bátorságuk meghozni, az ellenzék daczára, azon törvényeket: legyen bátorságuk azokért elvállalni a felelősséget. Igaz, hogy reánk nézve a felelősség reáuktolásának ezen vágya könnyen elviselhető azon okból is: mert önök felelőssé teszik magát az Úristent is. (Zaj jobb felől.) Tisztelt ház! A kereskedelmi minister ur hivatkozott Francziaország példájára, hol a pártok, bármily élesek voltak is: szövetkeztek arra, hogy az ország pénzügyeit rendbehozzák. De, tisztelt ház, miért történt ezen lelkesedés? Azért, hogy az idegen seregek kivonuljanak Francziaország váraiból; azért, hogy a nemzeti jelvények ne legyenek kénytelenek eltörpülni és meghajolni az idegenek előtt! Ha a tisztelt kereskedelmi minister ur azon propositioval jő elő. hogy cserébe adja nekünk ugyanazokat a mi áldozatkészségünkért: akkor készek leendettünk meghozni az áldozatot: de mig ezt nem teszi: engedje meg, bog}" azon áldozatokat megtenni ne legyünk hajlandók; mert nem hisszük, hogy ezen áldozat árán a haza a veszélyből ki volna szabadítva. Consolidált pénzügyeket kivannak, és kívánják ezt consolidált politika nélkül. Egy nemzet nem élhet egy oly expediensben, mint a milyen az 18(>7 -iki XII. törvényezikk, nyugodtsággal, s midőn a folytonos haladás reményét a néptől el akarják vonni: önök teszik a nemzet politikáját nyugtalanítódévá : mert a lét és nem lét között nincsen megállapodás, hanem ott vagy haladásnak, vagy visszaesésnek kell bekövetkezni és épen azért, mivel nem lehet a politikai lét és nem lét között megállapodás: nem lehet önöknek consolidált pénzügyük. Részint ezért, részint pedig azért, mivel mindent, a mi nagy e hazában, önök eltörpítettek, ugy, hogy hazánkban minden nagyság most a sírokban van: még átalánosságban sem fogadom el a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául.
