Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-350
Í15Ü. országos iiUs márczius 20. 187a. 343 arra ösztönözni, hogy vasszükségletüket az állami gyárakból födözzék, mihelyt ezen gyárak jó pályasineket bírnak előállítani, s igy ha áll, hogy a pályasinek jók, pedig arról engem biztosíttattak: nem látom át, mondom, miért ne lehetne az illető társulatokat arra inviálni, hogy a magyarországi gyártmányokat használja föl ? Ha tehát ezen irányban megtétetnek az intézkedések és én szándékozom azokat megtenni: akkor ezen diósgyőri sinek egy részét és pedig a nagyobb részét íol lehet használni arra, hogy már ezen évben a pénztári hiány lejebbszállittasék. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy én a diósgyőri vasgyár hosszas föntartása mellett akarok fölszólalni. Én máiás kész vagyok elismerni, hogy az, a mire Mocsáry tisztelt barátom a pénzügyi bizottság jelentéséből hivatkozott, s a minek ő vonakodva akart hitelt adni: az körülbelől csakugyan ugy áll, mint ő mondotta; mert a kerülési árak, a mint a technikusok magukat kifejezik, a bányászatnál, a mennyibe tudniillik egy mázsa pályasin költsége föl van véve, s mely szerint egy mázsa pályasin kerül 7 frt 22 krajczárba, a mai termelési áraknak nem felel meg. És igaza van tisztelt barátomnak, ki maga is kétkedik abban, hogy 7 frt 22 krajczárral elő lehetne állítani; mert bizony kénytelen vagyok bevallani, hogy ma már a mult február hóban, melyről a legutolsó kimutatást magamnak beküldettem, 9 forint néhány krajczárba került egy mázsa sinnak előállítása; novemberben, a mikor az én hivatalbeli elődöm jelentését a háznak beadta: csakugyan ugy állott a dolog, hogy 7 frt 22 krajczárba került a sinek mázsája. Természetes oka az volt, hogy akkor a nyers vas ára lejebbszállván, a kerülési költségek is kisebbek voltak ; azóta azonban nem voltunk oly szerencsések a nyers vas beszerzésével, sok selejtes gyártmány hasznavehet]ensége okozta, hogy ma már a kerülési árak nagyobbak. Mindezeket csak annak illnstratiojául hoztam föl, hogy nem akarok a diósgyőri vasgyár hosszas föntartása mellett plaidirozni. Én magam is azon állásponton vagyok, hogy ha nem lehetend ugy rendelkezni, hogy az évi pénztári hiányok megszűnjenek, hanem évenként fél milliókat kell ráfizetni: akkor ezen igen szomorú kénytelenségből meg fogom tenni a tisztelt háznak a szükséges javaslatot. Csak arra kérem a tisztelt házat, ne méltóztassanak arra már most időt kitűzni, ne méltóztassanak azt kimondani , hogy az egyik vagy a másik év végén ; mert azt hiszem, hogy ha akarjuk a czélt, akarnunk kell az eszközöket is, és igy meg kell várnunk a kedvező időpontot: én tehát az általam kifejtett nézetek alajijáu, melyekben, azt hiszem, elég világosan jeleztem álláspontomat a diósgyőri vasgyárral szemben, most csak arra kérem a tisztelt házat; méltóztassék megnyugodni abban, a mit a pénzügyi bizottság javaslatba hozott, hogy tudniillik a megszorított üzem alapján maradjon a diósgyőri gyár üzlete fön, a pénzügyminis térnek pedig tétessék kötelességévé, és ha nem is hozza meg a ház határozatilag azon végzést, én kötelességemnek fogom ismerni, minden körülménynek teljes objectivitással, és minden szükséges adattal fölszerelt előüdása mellett javaslatot tenni a ház asztalára, e gyárnak további sorsa iránt. (Helyeslés.) Stoll Károly : Tisztelt ház! A miket a tisztelt pénzügyminister ur elmondott, tökéletesen megnyugtatnak; több év óta nőttöu-növekvő aggodalmaim megszűnnek, és szavaimat röviden fogom végezni. Csak egy kérést vagyok bátor intézni a tisztelt pénzügyminister úrhoz a fémbányászatot illetőleg, mely, mint méltóztatnak tudni, culturalis missiot gyakorol Erdélyben és Magyarország keleti részében. A fémbányászat igen fontos tényezője a nemzetgazdaságnak, és hogy a fémbányászat oda jutott, a hol jelenleg van: azt ne méltóztassanak egyébnek tulajdonitani, mint azon fonák intézkedéseknek, melyek 4 év óta, úgyszólván, lépésről-lépésre tönkreteszik a fémbányászatot. A fémbányászatra nézve, mely részint a kincstáré, részint magánosoké, a mohácsi vészt követett időtől fogva szoros viszony létezik a nevezett két fél, tudniillik a. kincstár és a magánosok bányászata között. Ezen viszony, a mely magában foglalja a bányászati erdők kérdését is: az 1871-iki intézkedésekkel egészen megzavartatott. Én igen kérem a tisztelt pénzügyminister urat, legyen kegyes alkalmat adni, hogy ásson viszony fölvilágosittassék és megoldassák. Ezen viszony megoldása nélkül sem a kincstári bányászatot nem lehet haszonnal űzni, sem a bányákat magánosoknak átadni: mert a jelen viszonyok közt nincs ember, a ki pénzét oda befektetné. (Helyeslés.) Ha az igen tisztelt pénzügyminister ur azon mély belátással fogja ezen kérdés megoldását kezdeményezni, a melylyel a diósgyőri gyárra nézve szólani méltóztatott: akkor azt mondom, hogy bekövetkezett azon idő, mely után ezerek meg ezerek sóhajtoznak az ország legszegényebb vidékein, nemcsak azok, kik közvetlenül, hanem azok is, kik közvetve foglalkoznak a bányászattal. Ajánlom ujabban a pénzügyminister ur figyelmébe e kérdés megoldását. (Helyeslés.) Wahrmann Mór előadó: Én csak röviden akarom jelezni azon álláspontot, melyet a pénzügyi bizottság e kérdésben elfoglalt. Nem titkolhatta el a pénzügyi bizottság maga előtt azon « meggyőződést, hogy a diósgyőri, mint átalában a vasművek föntartása az országra nézve nagy veszteséggel jár. és azért fölszólitandónak vélte a ministort arra, hogy a vasműveknek mielőbbi eladását eszközölje, A mi a diósgyőri gyárat illeti, a bízott-