Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-350

Í15Ü. országos iiUs márczius 20. 187a. 343 arra ösztönözni, hogy vasszükségletüket az állami gyárakból födözzék, mihelyt ezen gyárak jó pálya­sineket bírnak előállítani, s igy ha áll, hogy a pályasinek jók, pedig arról engem biztosíttattak: nem látom át, mondom, miért ne lehetne az illető társulatokat arra inviálni, hogy a magyarországi gyártmányokat használja föl ? Ha tehát ezen irányban megtétetnek az intézkedések és én szándékozom azokat megtenni: akkor ezen diósgyőri sinek egy részét és pedig a nagyobb részét íol lehet hasz­nálni arra, hogy már ezen évben a pénztári hiány lejebbszállittasék. Ne méltóztassék tehát azt gondolni, hogy én a diósgyőri vasgyár hosszas föntartása mellett aka­rok fölszólalni. Én máiás kész vagyok elismerni, hogy az, a mire Mocsáry tisztelt barátom a pénz­ügyi bizottság jelentéséből hivatkozott, s a minek ő vonakodva akart hitelt adni: az körülbelől csak­ugyan ugy áll, mint ő mondotta; mert a kerülési árak, a mint a technikusok magukat kifejezik, a bányászatnál, a mennyibe tudniillik egy mázsa pá­lyasin költsége föl van véve, s mely szerint egy mázsa pályasin kerül 7 frt 22 krajczárba, a mai termelési áraknak nem felel meg. És igaza van tisztelt barátomnak, ki maga is kétkedik abban, hogy 7 frt 22 krajczárral elő lehetne állítani; mert bizony kénytelen vagyok bevallani, hogy ma már a mult február hóban, melyről a legutolsó ki­mutatást magamnak beküldettem, 9 forint néhány krajczárba került egy mázsa sinnak előállítása; no­vemberben, a mikor az én hivatalbeli elődöm je­lentését a háznak beadta: csakugyan ugy állott a dolog, hogy 7 frt 22 krajczárba került a sinek mázsája. Természetes oka az volt, hogy akkor a nyers vas ára lejebbszállván, a kerülési költségek is kisebbek voltak ; azóta azonban nem voltunk oly szerencsések a nyers vas beszerzésével, sok selejtes gyártmány hasznavehet]ensége okozta, hogy ma már a kerülési árak nagyobbak. Mindezeket csak annak illnstratiojául hoztam föl, hogy nem akarok a diós­győri vasgyár hosszas föntartása mellett plaidirozni. Én magam is azon állásponton vagyok, hogy ha nem lehetend ugy rendelkezni, hogy az évi pénz­tári hiányok megszűnjenek, hanem évenként fél mil­liókat kell ráfizetni: akkor ezen igen szomorú kény­telenségből meg fogom tenni a tisztelt háznak a szük­séges javaslatot. Csak arra kérem a tisztelt házat, ne méltóztassanak arra már most időt kitűzni, ne méltóztassanak azt kimondani , hogy az egyik vagy a másik év végén ; mert azt hiszem, hogy ha akarjuk a czélt, akarnunk kell az eszközöket is, és igy meg kell várnunk a kedvező időpontot: én te­hát az általam kifejtett nézetek alajijáu, melyekben, azt hiszem, elég világosan jeleztem álláspontomat a diósgyőri vasgyárral szemben, most csak arra ké­rem a tisztelt házat; méltóztassék megnyugodni ab­ban, a mit a pénzügyi bizottság javaslatba hozott, hogy tudniillik a megszorított üzem alapján marad­jon a diósgyőri gyár üzlete fön, a pénzügyminis tér­nek pedig tétessék kötelességévé, és ha nem is hozza meg a ház határozatilag azon végzést, én köteles­ségemnek fogom ismerni, minden körülménynek tel­jes objectivitással, és minden szükséges adattal föl­szerelt előüdása mellett javaslatot tenni a ház asz­talára, e gyárnak további sorsa iránt. (Helyeslés.) Stoll Károly : Tisztelt ház! A miket a tisztelt pénzügyminister ur elmondott, tökéletesen megnyugtatnak; több év óta nőttöu-növekvő aggo­dalmaim megszűnnek, és szavaimat röviden fogom végezni. Csak egy kérést vagyok bátor intézni a tisztelt pénzügyminister úrhoz a fémbányászatot ille­tőleg, mely, mint méltóztatnak tudni, culturalis mis­siot gyakorol Erdélyben és Magyarország keleti részében. A fémbányászat igen fontos tényezője a nem­zetgazdaságnak, és hogy a fémbányászat oda jutott, a hol jelenleg van: azt ne méltóztassanak egyébnek tulajdonitani, mint azon fonák intézkedéseknek, me­lyek 4 év óta, úgyszólván, lépésről-lépésre tönkre­teszik a fémbányászatot. A fémbányászatra nézve, mely részint a kincstáré, részint magánosoké, a mohácsi vészt követett időtől fogva szoros viszony létezik a nevezett két fél, tudniillik a. kincstár és a magánosok bányászata között. Ezen viszony, a mely magában foglalja a bányászati erdők kérdését is: az 1871-iki intézkedésekkel egészen megzavar­tatott. Én igen kérem a tisztelt pénzügyminister urat, legyen kegyes alkalmat adni, hogy ásson vi­szony fölvilágosittassék és megoldassák. Ezen vi­szony megoldása nélkül sem a kincstári bányásza­tot nem lehet haszonnal űzni, sem a bányákat magánosoknak átadni: mert a jelen viszonyok közt nincs ember, a ki pénzét oda befektetné. (Helyes­lés.) Ha az igen tisztelt pénzügyminister ur azon mély belátással fogja ezen kérdés megoldását kez­deményezni, a melylyel a diósgyőri gyárra nézve szólani méltóztatott: akkor azt mondom, hogy be­következett azon idő, mely után ezerek meg ezerek sóhajtoznak az ország legszegényebb vidékein, nem­csak azok, kik közvetlenül, hanem azok is, kik köz­vetve foglalkoznak a bányászattal. Ajánlom ujabban a pénzügyminister ur figyelmébe e kérdés megoldá­sát. (Helyeslés.) Wahrmann Mór előadó: Én csak röviden akarom jelezni azon álláspontot, melyet a pénzügyi bizottság e kérdésben elfoglalt. Nem tit­kolhatta el a pénzügyi bizottság maga előtt azon « meggyőződést, hogy a diósgyőri, mint átalában a vasművek föntartása az országra nézve nagy vesz­teséggel jár. és azért fölszólitandónak vélte a mi­nistort arra, hogy a vasműveknek mielőbbi eladását eszközölje, A mi a diósgyőri gyárat illeti, a bízott-

Next

/
Thumbnails
Contents