Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

28 338. -ír«T.is:os üíís február 10. 187*. badság mig máshol ezél. nálunk eszköz; eszköz, hogy az egyén szabadsága által kivívjuk az állam szabadságát, a megyei tisztviselők kinevezésén kivid, mindenben gondosan kereste Sennyey báróval a találkozást. Tisza Kálmán igen tisztelt képviselő beszédének más része azonban fölvilágosított, hogy az állami szabadság és önállóság ma nem lépnek előtérbe s égető kérdést nem képeznek. Hát hét év alatt Tisza Kálmán, a lángelméjü szónok és pártvezér, hogyan hirdethette égetőnek a közjogi kérdést az 1867: XII. törvényezikk megváltoztatását: ha azt nem tartotta olyannak ? Miért folytatta eddig minden választásnál e téren a csatát, ha nem látta azt az előtérben, ha nem találta égetőnek? Megtehette volna ezen vallomását már réges-régen; hisz a közjogi kérdésekről mondott véleménye nem is uj, kitalálni se kelletett, Sclnvarz Gyula és Horn Ede kimondták azt épen igy : csak bátorság kellett volna elfogadni azt. Sőt abban az időben több következetességgel tehette volna, mint most; mert akkor a jobb oldal kormányképtelensége nem volt constatált tény ; (Derültség jobb felől.) akkor a rendszer consequentiái nem sodorták volt hazánkat a pénzügyi, a közgazdasági és a morális tönkrejutás szélére, a mint azt oly látnokilag megjósolta volt Ghyczy Kálmánnal egyetemben. Tisztelt ház! Az unalomig, az elkoptatásig ismételtetett Tisza Kálmán és elvtársai által is e házban, hogy a közösügyek jelen rendszere mellett az ország tönkrejut. állami bevételeink túlságos részét emésztik föl, s nem csalódom, még tavaly egy interpellatiójának, melyet e padok helyeslése mellett nyújtott be. indokolásában nem azt monda mint tegnapelőtt Tisza Kálmán, hogy a financziális bajok főoka nem a közösügyes intézményekben van és a segítségnek nem ez a legfőbb eszköze; hanem épen az ellenkezőt. Ha gondolkozom és töprengve kérdem: vajon azon férfiú, kit csak az imént még ifjúságom egész rajongásával követtem: ezelőtt tévedett-e, vagy ma csalódik? azon választ súgja értelmem, hogj ma téved; mert a pénzügyek állapota, az administratio, a közmorál állapota, melyek nem beszélnek rétori figurákban: múltjának adnak igazat, mert a delegátiók tehetetlensége és tekintély-vesztettsége a közös haderő had- és harczképtelensége, ki nem elégítő szám nagysága, mind mutatja, hogy az idő is segit múltjának adni igazat. Mert uj nézete még nem hét esztendős, a mennyi idő szükséges, hogy Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur is elmondhassa róla: nem csalódtam benned; és mert diplomatának kezd föltűnni előttem, ki nem mondja ki nézetét, sőt olyant is mond, mivel gondolatát jobban elrejti; hisz 1868-től fogva, a mint látom, a fölhatalmazást mindig azért tagadta meg: mert reményiette, mint mondja, hogy az 1867: XH-ik törvényezikk védelmezői bármeddig kormányoznak is, az országot anyagilag és szellemileg előbbre fogják vinni. Mondja az 1867: XII. törvényczikkről, óhajtandó, hogy annak bizonyos részei megváltoztassanak. Először is milyen bizonytalan valami az a bizonyos. Másodszor a XH-ik törvényezikkben a delegatio és közös ministerium van. El nem képzelhetem, hogy kik lehetnek azon bizonyos részei: mert vagy van közös ministeriunu és kell lenni delegátiónak? vagy nem lesz egyik is; de részeiben el nem törölhető egyik is. S miby alapon törülhetné el a delegatiot azon Tisza Kálmán, ki nem tagadhatja el mamától azon meggyőződést, hogy ha a ház szavazta volna is meg a közös kiadások tételeit: akkor sem lennének azok kisebbek? Nem a magam, hanem azok nevében kik a delegatio eltörléseért bezúzatták fejüket, kiket a közösügyes párt lovassággal tiportatott le, kik börtönt és hét év alatt zaklatást szenvedtek s a kik annyi áldozattal küzdöttek a közös ministeriuni á delegatio a közhadsereg ellen: kérdem: miért nem mondta meg ezelőtt hét évvel, hogy a delegatio s a ház egyforma, hogy az 1867-iki XII. törvényezikk megváltoztatása nem égető, a complicalt és sok fórum miatt nagyon is problematikus, hogy gróf Lónyay Menyhérttől, ki fölszólított, miszerint, közjogi programmunkról őszintén mondjunk le. gratulatiokat még akkor fogadhatták volna a szenvedés és sanyargatás helyett, s arra kérem, hogy jövőben mondja meg elvbarátainak, mely elveiért lesz méltó magukat megveretni. Azt mondja, hogy az 1867: XH-ik törvényezikk eltörlése nem égető, mert erre nincs többség a magyar törvémdiozás kebelében. Ha a múlt választások után mond le elvei valósításáról és lép koalícióra a most következő választásokig : azt értein; de most a választások előtt egy pár hóval látja kimondandónak ezt Tisza Kálmán: akkor hogyan legyen többsége ? hisz az ország a választás alkalmával nem nyilatkozik e kérdés fölött kellő terjedelemben, mivel önök e kérdést nem teszik föl. ha többség lesz; az pedig nem az önök többsége; ha nem lesz : miként képzelheti, hogy az alkotmányos fejedelem többség nélkül e törvényeket megváltoztassa valaha. Nem tarthatom tehát egyébnek nyilatkozatát, az 1867-iki jobb oldal álláspontjára való helyezkedésnél, hogy a XII. törvényezikk expediens és javítható, mint minden törvény megváltoztatható. S ugy látszik, hogy azon férfin, ki Debreczenben azt monda, hogy ő a kard, melyik eltörhet, de meg nem hajolhat : ez a kard nem fog mostanság eltörni. (Derültség helyeslés a szélső bal oldalon. Mozgás a bal oldalon.) A jobb oldal tekintélyei, az összes jobb oldali hírlapirodalom mind azt mondják, hogy a Deákpárt