Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-350
342 330, országos ülés marezins 8<L 1S7S. nekünk, és hogy a bányászatnál az évi pénztári hiány nagy része épen ezen diósgyőri vasmű szerencsétlen eredményeiben fekszik: az is bizonyos. Az elmúlt években azon nagy és milliókra menü beruházásokon kívül, melyekbe maga a fölállítás került: évenkint igen tetemes pénztári hiányokat mutat föl ezen vasmű, melyek 1869 kezdetén 122.045 forintot, 1870-ben 499.000 forintot, 1871ben 954.000 forint, 1872-ben 735.000 fid. 1S73678.000 forintot tett; sőt, ha még azon kalkulust veszem alapul, melyet a bányászatnál és átalában az állami üzletek számadásainál az államszámvevőszék szokott a zárszámadásokban követni, a hol tudniillik az évi termények és gyártmányok mennyisége számításba vétetik, habár kisebbek is ezen alapon a kimutatott veszteségek, még igy számitva is megdöbbentők azok. 18GS-ban a mérlcgi vesztesség 120.031 frt, 1873-ban fokozatosan fölfelé haladva 629.000 frtot tesz ki a két számítás egybeállítva, mely azon sajnos következtetést engedi, mert csak ez lehet oka ezen különbözetnek: a miért a mérlegi veszteség nagyobbodott; holott a pénztári hiány az utolsó évben leszállott, hogy az utolsó években ezen diósgyőri vasgyár a mellett, hogy 1873-ban 678.000 forintnyi pénztári hiányt mutatott föl, gyártmányaiból bizonyos mennyiséget fölhasznált és apasztott; holott ha ezt nem teszi, még nagyobb lett volna a veszteség, ugy. hogy bizonyos — a mint a tisztelt képviselő ur állította, hogy, — az utolsó évet 1874-et, nem véve föl, méhnek eredményeit tüzetesen nem tudjuk még: négy és fél milliót meghaladó összeg az, a mely beruházások, veszteségek folytán a diósgyőri vasgyárral együtt jár. Ezen négy és fél milliónyi összeg mellett, melybe ezen vasmű az államnak került, sajnos, körülbelül egy fél millió évi veszteséget mutat föl. Hogy ez a gazdálkodás igy nem maradhat, az bizonyos ; és ha én még is arra kérem a tisztelt házat, hogy ne méltóztassék elfogadni Mocsáry tisztelt képviselő urnák indítványát: engedje a tisztelt ház, hogy egy pár szóval e kérésemet indokolhassam, midőn a tisztelt háztól fontos okoknál fogva a nevezett indítvány elvetését kérem. Méltóztatnak látni, hogy én a diósgyőri vasgyár iránt elfogulatlan nem vagyok, s hogy előszeretet nem vezet arra, ha arra kérem a tisztelt házat, hogy ezen üzlet beszüntetését ez évre kimondani ne méltóztassék; mert eltekintve attól is, hogy ha az ember el vagy bérbe akar adni valamit, •— mi pedig ezt akarjuk : — akkor nem igen kedvező előkészítés az, ha kimondatik, hogy az üzletet vagy be kell szüntetni az év végéig, vagy el kell adni; mert akkor a vevő ahhoz méri ajánlatát, s a kényszerhelyzetet föl fogja használni, és azt hiszem, hogy azon csekély összeget, a melyet netalán megtakarítunk ez által, hogy megszüntetjük az üzemet: igen bőven meg kell fizetni azon különbözetben, mely okvetlenül előáll azzal, hogy nem leuuénk képesek oly kedvező üzletet tenni, az eladásnál mint különben. De föltéve azon esetet is, hogy mi egy teljes forgalomban lévő üzlettel állunk szemben, az év közepe felé megyünk, midőn a költségvetés létre jön és ha kimondatik. hogy ezen üzlet megszüntetése az évvégén bekövetkezik: bizony ez annyit jelentene, mint azon üzletet tökéletesen fölzavarni. Egy ily lépés megtétele kell, hogy megfelelő módon előkészíttessék. Méltóztatik tudni, hogy ott igen sok arravaló ügyes napszámos, munkás, gyári iparos van, a kiket egyszere elbocsátani, szélnek ereszteni nem igen lehetséges, annyival kevésbé, mert a bányászat több ágában szintén megszorítással dolgoztatunk ép ugy, mint az erdészetnél. Ha beszüntetjük azon gyárt: a fölszerelés, épület, beruházás megőrzése a reparatio föntartásának költségei tetemes évi terhet fognak az államra hárítani. Én tehát azt hiszem, hogy a mit ezen szerencsétlen vállalattal szemben tenni kell: az az, hogy lehetőleg fölhasználjuk az alkalmat, hogy az a magán iparnak adassék át, megragadni az arra kínálkozó atkáimat, habár nem fényes üzletet, de csak féligmeddig, az állam érdekét kielégítő üzletet kötni, és igy némileg a veszteségekből kimenekedni. Hogy ezt egy az év végén egy bezárással fenyegetett gyárral elérhessük: őszintén megvallom, nem reméltein és épen ezen czélból nem tartanám szerencsés határozatnak a bezárás kimondását, s arra kérem a tisztelt házat, hogy azt el ne fogadja. Addig is. mig az eladás meg történhetik : meg kell szorítani az üzletet a lehetőségig ugy, hogy a meglevő gyártmányokat és azoknak egy részét netalán azon áron alul is, a melybe előállításuk került, el kell adni, hogy legalább a pénztári hiány megszűnjék. Valami 80 ezer mázsára menő sinvas fekszik most Diósgyőrött. igaz magamnak is az a véleményem, hogy ezek nem valami kifogástalan pálya-sínek lesznek. és ezen nagy mennyiségnek eladására nem is lehet számítani. De ugy tudom, — legalább a mint nekem jelentették, — hogy azok egy része főleg az utóbbi időben gyártott mennyiség teljesen kiállja a versenyt minden egyéb pálya-siunel — akár a stájer, akár az angol sínekkel; és tökéletesen alkalmas arra, hogy ez állami és a magyarországi garantirozott vasutaknak évi szükségletét födözze. És a mint Máriássy Béla képviselő ur az imént megjegyezte, hogy a magyarországi pályáknál évenkint 800.000 mázsára rug a sinszükségletünk ; ha tehát mi ezen szükségletet a magyar vasgyárakból igyekszünk lődözni, pedig első sorban arra kell törekedni és nem látom be az (diát. miért ne lehetne az illető vasuttársulatokat, melyek az állam stibverdiojából élnek.
