Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-350

330. országos ülés márcziim 20. 1§6». 341 seben fölhozta, azt mondotta, hogy „ezen gyárnak körülményei 1873. éta tetemesen javultak, mivel egy uj igazgató jött oda, ki az egész gyári üzemet igen czélszerüen átalakította, mit több heti, sőt több havi tettleges üzem be is bizonyított." De mire basirozza a tisztelt minister ur azon föltevését, hogy az uj igazgatónak működése következtében jobbra fordult a diós-győri gyár ügye ? Arra, hogy a rudabányai és telekesi vasérczekből jó nyers vasat lehet termelni, a mi be is vau bizonyítva. Azonban nem az volt a diós-győri gyárnak hibája, hogy a telekesi és rudabányai vasérczekből jó vasat készíteni nem lehet, ámbár tudva van, hogy azok réztartalmuak, és hogy azokból jó vasat csak más vasérczeknek hozzáadásával lehet készíteni. A legnagyobb baj az a vasgyárra nézve, hogy a vaskő csak 20—25°/

0-nyi vasat tartalmaz ; holott a jó vaséreznek legalább is 40%-ot kell tartalmazni és így rósz vasérczet kell a vasúton vinni, és sok égő anyagot kell ráfordítani arra a vasérezre, mit rendes körülmények közt fölhasználni nem szoktak. E szerint ezen körülmény, a mely itt ki van emelve: egyátalában nem jogosíthat föl azon reményre, hogy a diósgyőri vasgyár ügye jobbra fog fordulni. Egyébiránt a pénzügyi bizottság, a mint ez jelentéséből ki is tűnik, nem igen volt hajlandó ezen előterjesztést elfogadni ; sőt kebelében azon eszme merült föl, hogy a diósgyőri gyárt meg kell szüntetni. Mielőtt azonban ezt tenné, még egyszer fölszólította a pénzügyminister urat, hogy ő egy reducúlt üzlet alapján adjon be uj jelentést és ettől tételezte föl a bezárásra vonatkozó határozatát. A minister ur elő is terjesztett egy reducált üzleti tervezetet, mely szerint az eddigi egy millió és néhány ezer forint helyett 680 — 700 ezer forintot irányozott elő. E szerint ki lőn mutatva, hogy az összes deficit mintegy 19.195 forintra rug. Mire van tisztelt ház alapítva ezen előirányzat? Az mondatik itt ugyanis, hogy az öntvény-vas 6 forint 70 krajezárért készíthető. A ki ismeri e vas üzletnek mostani körülményeit, midőn az öntött vasnak ára 5 forintra tehető: az könnyen be fogja látni azt, hogy ezen előirányzat nem helyes. Továbbá föl vau véve mintegy 18.760 bécsi öl bükkfa, mely a diósgyőri erdőkből értékesíthető, ölenkint 1 forint 84 krral. Én tisztelt ház, azt hiszem, hogy a bükkfának ölét 1 frt 80 krért adni valóságos vesztegetés, ha csak ezen gyárnak nem az a rendeltetése, hogy pusztítsa a diósgyőri korona-uradalomnak erdeit. E végett pedig azt hiszem, egy vasgyárat föntartani nem szükséges. E szerint tisztelt ház, egyátalában nem látom át, hogy a gyárnak körülményei jobbra fordultak volna a legújabb időben; egyátalában nem látom át, hogy miként lehet arra kilátás, hogy ezen reducált előirányzat megállhasson, sőt ha tekintem, hogy évről évre voltak oly kedvező előirányzatok és uj igazgatók, a kik vérmes reményeket akartak kelteni : akkor megvallom azt hiszem, hogy ezen évnek eredménye is csak az lesz, a mi eddig volt, tudniillik százezerre menő deficit. Azt hiszem ideje, hogy a törvényhozás e tekintetben határozott lépést tegyen. Ha fölvesszük, hogy több év óta 5—6 százezerre megy a vasgyárnak deficitje; ehhez hozzájárul, hogy a köszéiíbánya, mely csupán e végett tartalik fön: 100—150 ezer frtuyi évi deficittel dolgozik; ha hozzáveszszük a beépített tőkét, mely ezelőtt három évvel negyed fél millióra ment: akkor azt hiszem egyátalán nem számitok tulságosau, ha azt mondom, hogy a diósgyőri vasgyár már eddig is legalább tíz milliót húzott ki az ország zsebéből. Ideje, hogy a tisztelt ház végre határozott lépéssel vessen véget ezen gazdálkozáanak, s azért habár igen nehezen esik épen nekem, borsodi embernek azt indítványozni, hogy a megye területén lévő, s az ottani népnek minden esetre nagy kereseti forrást nyújtó üzlet megszűnjék: még is kénytelen vagyok — ismerve a körülményeket, arra kérni a tisztelt házat, méltóztassék a tisztelt pénzügyminister urat oda utasítani, hogy adja el ezen vasgyárat és azon esetben, ha az eladás nem sikerül a folyó év lefolyása előtt: zárja be az üzletet. Erre vonatkozólag bátor vagyok a következő határozati javaslatot elfogadás végett ajánlani : (olvassa :) „Utasítsa a ház a péuzügyministert, hogy a diósgyőri vasgyárt adja el, és ha az eladás meg nem történhetnék, a gyárnak működését a folyó év lefolyása előtt szüntesse meg. Igen jól tudom tisztelt ház, hogy akkor, midőn az ember el akar adni valamit, nem épen czéb szerü bevallani, hogy kénytelen arra; hanem még ezen eshetőséggel szemben is, hogy ez a gyárnak árát lenyomná: óhajtom, hogy a magyar állam e gyártól megszabaduljon, s még az említett risico mellett is kérném a tiszteit háztól határozati javaslatom elfogadását. Széll Kálmán pénzügyminister: Tiszteli ház! Én, habár nem is érthetek mindenben egyet, azokra vonatkozólag, miket tisztelt előttem szólott képviselő ur mondott : nem állithatom, hogy a mit ő eladott, alapjában nagyon elütne a valóságtól. Igen sok abból teljesen ugy van, mint a képviselő ur előadja, fájdalom, hogy ugy van; fájdalom, hogy ez a diósgyőri vasmű fölállítása nem volt szerencsés eoneeptio, hisz azt elismerte már mindenki és e fölött bővebben vitatkozni nem szüki séges. Hogy ez végtelen sok veszteséget okozott