Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-350
340 350. ar-isagos ulea matezius 20. l§7a. Ezt csak azért mondom, hugy jobb, ha tudja az ország, hogy mennyit kell fizetni és nagy reményekben nem ringatja magát. Az országra nézve mindenesetre jobb, ha tudja a viszonyokat és körülményeket. Tisztelt ház! Én nem a rósz pénzügyi viszonyoknak tulajdonítom a jelenlegi nyomott helyzetet; hanem a rósz termelési viszonyoknak tulajdonítom ezen nagy deficitet, és tulajdonítom leginkább a rendszernek. A bányák 11 /26~°<1 részét birja a kincstár, 15 / 26-od része a fémbányáknak egyeseknél van. Már én be nem láthatom, hogy midőn a kincstár a réztermelésnél igen előnyös helyzetben van, ha ezen bányáknak ilyen nagy a hasznuk : be nem láthatom, hogy miért legyen az országnak a többi termelésnél kára. A mi a vastermelést illeti, én arra igen nagy fontosságot helyezek. Meg is mondom miért. Azért, mert a civilisatio növekedtével a vas szükséglete mindinkább növekedik és bányáink mostan sem födözik a magyarországi vasszükségletet. És ez az országra nagy baj. Az országból kivisznek igenis nyers vasat; de vert vasat behoznak és sok más tekintetben is igy vagyunk: mert a termelés nincsen azon fokon, melyen lennie kellene. Minden finomabb vasat külföldről hozunk; már pedig én azt látom, hogy a kormány nem tud a mi pénzünkön bankot csinálni, jó lenne tehát a honi pénzeket az országban megtartani. Másrészről a vasutak föntartására 800.000 mázsa sin szükséges évenként; az államgazdászat azt kívánja, hogy ezen szükségletet, a mennyire csak lehet, innen födözzük. Én tehát azt tartom, tisztelt ház! hogy ezen a téren igen nagy reformok szükségesek. Én nem mondhatom azt ma, hogy absolute helyeslem a bányák állását; hiszen vakon nem lehet eljárni, és meglehet, hogy lesznek vasüzletek, melyek az országra nézve károsak nem lesznek. Én nevezetesen azt hiszem, hogy Erdélyben, hol a fát másképen értékesíteni nem lehet: nagy kárunkra épen az lenne, ha ott a vasiparral fölhagynánk. De ahhoz nem lehet hozzászóllanunk; ahoz csak akkor lehet hozzászólani, ha a minister ur szigorúan meg= vizsgáltatja a bányákat. Annálfogva én fölkérem a minister urat, — nem akarom utasítani, mert azt ugy sem fogadná el, s nem akarom utasítani, azért sem, mert ez a többség dolga, — hanem fölkérem a tisztelt minister urat, hogy a bányákat megvizsgáltassa, a bányareformokat e téren az ország érdekében létesítse; de a vizsgálatokat ne az érdekelt felek által tétesse meg. Nem a bányatulajdonost értem érdekelt fél alatt, a kivel a kincstár részes ; de azt értem, hogy egyátalában nem magyarországiakkal vizsgáltassa meg ezen ügyet, — ha nem is tetszik ez eszme, — hanem olyak által, kiknek az eladásnál és vételnél semmiféle érdekük nem lehet, mert csak ezek adhatnak ez ügyről tiszta véleményt. A mi magát az összeget illeti, miután én a rendszerben látom a bajt, s miután az összes összegek törlésében lényeges hasznot nem látok, az összeget elfogadom. j Mocsáry Lajos: Tisztelt ház! Nagyon | helyes a tisztelt minister ur azon kijelentett nézete hogy a vasműveket a magániparnak szándékozik át adni; hanem van a magyar államnak vasgyára, mely mint valóságos vérszipoly csüng a nemzet testén és melyre nézve valósággal szükségesnek tartanám, hogy a tisztelt ház végre-valahára határozott intézkedést tegyen. Legyen szabad megemlítenem, hogy én már 1871-ben részletesen és tüzetesen előadván a diósgyőri vasgyár állapotát, rámutatva az igen nagy és folytonosan mindig nagyobb kárra, mely abból az állaiugazdászatra háramlik: inditvánj r oztam ezen gyárüzletének megszüntetését. Többen pártolták ebbeli indítványomat; de az akkori pénzügyminister ur igen vérmes biztosítása következtében a tisztelt ház elhatározta magát arra, hogy további kísérleteket tegyen és az 1872. év elején elhatározta, hogy csak azon esetben tartassék föu a gyár üzlet, ha az képes lesz önmagát föntartani. Ezen határozatnak, mint most már a pénzügyminister ur jelentéséből kitetszik: egyátalán nem volt semmi foganata. Mindjárt azon évben a deficit a 600.000 forintot ismét meghaladta, a következő évben 760.000 írt volt, ilyen volt 1874-ben is. Ha ehhez még hozzáveszszük azt, hogy a diósgyőri kőszénbánya egyedül csak a diósgyőri vasgyár miatt van üzletben tartva és ennél ismét tetemes deficit van; ha hozzáveszszük azt, hogy azóta épült azon vasút, mely a magyar állam vaspályát Diósgyőrrel összeköttetésbe hozza : azt hiszem nem túlzok, ha azt állítom, hogy azon idő óta, mikor az indítványt tettem, a magyar állam körülbelől három millióval lett szegényebb a diósgyőri vasgyár által, Ezt nem azért vagyok bátor fölhozni, hogy elmondhassam, hogy akkor nekem volt igazam, s nem azoknak, kik az akkori pénzügyminister vérmes szavainak hitelt adtak; hanem egyedül azért hozom föl, hogy figyelmébe hozhassam a tisztelt háznak azt, hogy ha egyszer kétségtelen, bebizonyított tények által be van győzve az, hogy ilyen üzlet az államra nézve csakis hátrányos lehet, ha ki van mutatva az, hogy azon gyár üzletének körülményeinél fogva lehetetlen, hogy hasznossá válhassék : akkor ne méltóztassék a tisztelt ház visszariadni attól, hogy meghozza a kellő határozatot, bárminő tekintet szól azon — megvallom súlyos kényszerűség ellen, hogy I e SJ gyáf) egy ily nagyszerű üzlet bezárassák. Mikép áll az ügy jelenleg? A volt pénzügyminister ur — mint a pénzügyi bizottság jelenté-
