Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-350

850. országos ülés márcziu§ 20. 18?5. 339 nagymérvű pangás, a mely 1873. és 1874-ben azt eredményezte, hogy a bányászat két millió veszte­séget mutatott föl: egyszerre annyira jobbra for­duljon, hogy a költségvetés számtételei betarthatók legyenek; de természetesnek fogja találni a tisztelt ház, hogy most egészen uj költségvetést csinálni, a mely a valót teljesen megközelítse: lehetetlenségnek tartom, annál inkább; mert hiszen, ha valahol, ugy egy oly üzletnél, mint a bányászat, áll azon eset, hogy az adott viszonyok szabályozzák a költségve­tés eredményét. Ha nincs keleté a termelt értékek­nek, a vasnak és kőszénnek: nagyon természetes, hogy akkor, akármi ügyes igazgatás és vezetés mellett, lehetetlen jó eredményt előállítani, főleg azok után, mik e téren a múlt években történtek. Én tehát nem vagyok azon helyzetben, hogy jót állhassak, hogy épen semmi hiány nem fog előfor­dulni ; de íigyekezni fogok, hogy az minél kevesebb legyen, s ez csak arra ösztönöz engem, hogy ki­jelentsem, hogy egész készséggel elfogadom a pénz­ügyi bizottság azon javaslatát, a melyhez egyébiránt magam is járultam, sőt részben indítványoztam, hogy tudniillik arra kell törekedni, hogy az, a mi nem jövedelmező az állami kezelésben, az az állam kezeléséből vétessék ki és a magánvállalkozásnak adassék át, hogy így gyümölcsözőbben értékesíttes­senek azon nagy kincsek, melyek ma állami keze­lés mellett, határozott meggyőződésem szerint, semmi esetre sem gyümölcsöznek Én tehát főfőladatomnak fogom tekinteni, hogy a mennyire a körülmények megengedik, a vasmű­vek és kőszénbányák a magánvállalkozásnak adas­sanak át akár eladás, akár bérbeadás utján. (IIe­lyeslés.) Igen fontos közgazdasági és financziális okok teszik azt szükségessé, és én annak idején nem mulasztom cl ez iránt javaslatokat terjeszteni a ház elé. Nagyon természetes, hogy itt is egészen ön­állóan eljárni lehetetlen ; mert hiszen kettőn áll a vásár, a kínálat nem elég, vevő is kell. Azonban rajtam nem fog mulm. hogy a legkedvezőbb alka­lom fölhasználtassék arra, hogy ezen czél el is éressék, s határozott szándékom, a termelést főleg azon bányáknál, melyek nagy deficittel dolgoztak eddig, akkép berendezni, a hol szükséges, ha máskép nem lehet, a termelés megszorításával is, hogy szemmel tartva azon nagy, azon fontos okokat, melyek e téren a rögtönzést nem engedik meg, szemmel tartva, hogy fontos közgazdászati tekintetek veen­dők itt figyelembe, melyek nem engedik, hogy tabula rasát csináljunk, azon hiány, melyet kétség­telenül magam is előre látok 1875-re, de melyet megváltoztatni az emberi lehetőség határán kívül valónak tartok: a lehető legkisebb mérvre szorít­tassák. (Helyeslés.) Mariássy Béla: Tisztelt ház! Mielőtt a tárgyhoz szólnék, kénytelen vagyok némely va­lótlan dolgokat, melyek tegnap a tisztelt belugyuii­nister ur által mondattak, helyreigazítani. Nevezetesen a tisztelt belügyminisíer ur azt mondta, hogy én a kormányt s a rósz rendszert, melyet az teremtett, támogattam. Bocsánatot kérek, ez nem áll. Öt év alatt a budget ellen szavaztam háromszor. Különösen legutoljára, midőn a legerő­sebb támadás intéztetett a kormány ellen, Tisza Kálmánnal együtt ülve maradtam, ki azt mondotta, hogy a budget veszélyes, rósz és nem alkalmas. Tisza Kálmán belügy mi nister ur engem némi­leg gyanúsított, mintha engem magánérdekek vezé­relnének ; másrészről kijelentette, hogy a kormány és pártja, a szabadelvű párt, mindig az ország ér­dekeit és nem a magáét fogja tekinteni. Tisztelt ház! Én nem ismerek a házban seu­kit,kit én valaha hazafiatlansággal gyanúsítottam volna. Fölteszem minden képviselőről, hogy a haza érde­kében megtesz mindent, bár a meggyőződések kü­lönbözők lehetnek. De midőn azt elismerem: nem tartom, hogy a kormányt illeti csupán a hazafisági privilégium. A kormánynak e tekintetben különben is egészen más szerepe van, mint egyes képvise­lőnek. A kormánynak kötelessége a haza érdekében mindent elkövetni, s ha a kormány e tekintetben bármit elmulaszt: azért felelősséggel tartozik, Ez neki positiv kötelessége. (Fölkiáltások: Másnak is!) Másnak is; de mást nem lehet minden nyilat­kozatáért számadásra vonni. A mi magát a bányák kérdését illeti, a bá­nyák minden időben fontos szerepet játszottak az országban, s őszintén be kell vallanunk, hogy ha a történetet végig lapozzuk: azt találjuk, hogy min­den gyönge kormány alatt a bányáknál folytonos volt a sikkasztás, a rósz kezelés. Ma is megvan a bányák fontossága, habár más tekintetben, mint hajdan. Mint egyebekben is, ugy a bányákra nézve az ország véleménye félrevezettetett. Időnként kis jövedelmet, ismét időnként kis hiányt tüntettek elő. E tekintetben helyzetem könnyebb a tegnapinál, mert a péuzügyminister maga is elismer itt két millió forint hiányt. {Széll Kálmán: Tegnap is el­ismertemi) Egyébiránt körülbelől egyforma forrás­ból meríthetünk: mert péuzügyminister ur is csak azon zárszámadásokból meríthette adatait, melyek­ből én is merítettem. A zárszámadások szerint 2,380.000 forint volt 1873-ra előirányozva; ez a valóságnak azonban nem felelt meg: mert ugy a vert, mint az öntött vas sokkal magasabb árakon volt előtüntetve a budgetben, mint a milyen annak folyó ára. Ez pe­dig 371.000 mázsa vert és 291.000 mázsa öntött vasnál körülbelől 1,200.000 forintot tesz. 43*

Next

/
Thumbnails
Contents