Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-336

33á. «rsiá§os ölés február 10. 1875. 27 képeznek, mint az egyház és állani közti viszonyok rendezésének, a közoktatás magasabb fokú iskolákban való szervezésének kérdéséről; hallgatott társadalmi politikájának ismertető jelszavairól; hallgatott arról is, hogy politikai intézményeinkkel szemben a cónservativek történelmi vagy principiális irányát követi-e; hallgatott, mert ismerve a nemzet kényességét, bizonyos törekvésekkel szemben, szónoki ügyessége helyesebbnek Ítélte beszéde fénypontjainak az árnyalatot a kormány tévedései rajzolásával adni meg. Princípiumok nélkül lehet-e nagy szabású tervszerű politika, mint azt hangsúlyozta ? Princípiumok nélkül, bármily orgánumai legyenek is az állami életnek, a politika lehet-e más, mint habozó, a milyent oly helyesen elitéit? Jogot ad nekem a kételkedésre még a homogeneitás hiánya is. Az institutiok reformjainál míg egyfelől a főrendiház újra alkotását a történelmi jog és traditio alapján kívánja: addig a megyei hatóság szervezetében a történeti jogot és traditiot kigúnyoló módosításokat hoz javaslatba. Épen ez mutatja, hogy nem conservativ a szó nemesebb értelmében, nem az ősi intézmények föntartását kívánja a modern állami élet keretében, nem a traditio sziláru talajába szándékozik beültetni az intézmények életgyökerét; hanem ujitó és romboló mint azok, kiknek majmolásait elvetette, mert a főispán préfet-vé tétele, a megyei tisztviselők kinevezése Magyarországnak sem történelmében, sem traditiojában, még uj intézményeiben sem lelhető föl. „Föntartani az autonómiai köröket" hangoztat! A ki a főispánokból préfet-t akar, a ki a tisztviselőket kinevezni akarja, a ki a községi ügyeknek második fórumban való elintézését el akarja vonni a megyétől: attól, megvallom, az autonómiai körök föntartását hallani, nem lehet egyéb kegyes számításnál a mi naivságunkra. Több helyen egész határozottsággal hangsúlyozta, „hogy a központi hatalom állása és hatálya a törvényhatóságok végrehajtási terén is szilárditassék éserősbitessék." Hisz mindez egy csökönyös centralistára mutat, kinek épen olyan ideálja a „Robespierrc á cheval" minden préfet-jével és katonás közigazgatásával, mint ideáljuk igazságszolgáltatásunk újkori reformerjeinek a jakobinusoknak az a sok „Louis XIV. en carmagnole

tt-nak az állami hatalom minden hatósága. Beszélt a község, megye, törvényhozásról, reformjairól s nem szólt semmit az egyéni, a gyülekezési, társulási és lelkiismereti szabadságról; de a proponált változtatások reactionárius szelleme mintegy igérni látszik a vagyon és személybátorságot cserébe a szabadságért. Cavour azt monda : „ Olaszország csupán a szabadság által alkothatja meg magát, ha a szabadság által nem: akkor soha sem lesz. * Igazságnak bizonyult ez, s ma, midőn a szabadság által uralkodó királynak hódolatát mutatja be a respublika őszkatonája, joggal variálhatom e mondást: Magyarország a szabadság elve s az önkormányzat intézménye által tartotta főn magát eddig; ha fön fog állani: csakis a szabadság és önkormányzat által fog ionmaradni. (Igaz! hal felől) Olaszország különböző történelmi fejlődéssel, törvényekkel, intézményekkel, szokásokkal, traditiokkal bíró és különböző éghajlatokat lakó népeiből egy nemzet csak a szabadság által lehetett, mivel csupán szabadság és önkormányzatban van elég tér ennyi különböző elem szabad mozgására. Hazánk számos nemzetiségei, változó zónái, különböző jogfejlődése, birtokviszonyai, autonómiai traditioi nem utalnak-e a szabadság és önkormányzatra, mint állami életünk összetartó kapcsára, a divergens elemek legyőző hatalmára? Magyarországon jó administratio és önkormányzattal lehetséges, mert annak orgánumait ismeri a nép, azokkal tud élni, és deplacérozni sem lehet azokat; hanem ujakat kell melléjük kifejleszteni, ha elégteleneknek bizonyulnak. Hazánk jövője nem a retrográd lépésekben, nem az idegen reactionáriusok intézményeinek combinatioiban lelhető föl. Hazánk egy utón, hiszem és reménylem, hogy ugyanazon niveaura fog emelkedni, mint Európa culturnépei, s azon ut a következő: tanulmányozzuk azon társadalmi kérdéseket gondosan, melyek nálunk közgazdasági és társadalmi hátramaradottságunk következtében még ma ismeretlenek, azonban azon államokat folytonos forrongásban tartják ; kutassuk ki azon nagy kérdések törvényhozási és közgazdasági okait, hogy elkerülvén azon tévedéseket, bekövetkezésük előtt eiejök vétessék. S midőn Európa művelt államait egy közgazdasági forradalom fogja megrendíteni: nálunk csak olyan izgatottságot fog előidézni, mely megtermékenyíti az elméket, tevékenységre ingerli a még zsibbadó erőket, ekkor és csak igy juthatunk át azon téren, mely ma minket földrészünk nagy nemzeteitől elválaszt. Sennyey tisztelt képviselő politikája mellett sem a társadalom különböző osztályai közt a kívánatos önzéstelenség s higgadtság, és sem az önerő gyakorlásán épülő tevékenység nem fejlődhetik ugy ki, mint e czél érdekében kívánatos ; arra csak a közszabadság és önkormányzat van hivatva. Továbbá mi kis nemzetek kétszeresen kell hogy érezzük a nagy Napóleon igazságát, ki azt monda: a koreszme természete az, hogy a ki élükön megy, azt előre viszik s ki követi, azt magukkal ragadják, s ki ellenáll, azt eltiporják. Ezért tartom veszedelmesnek a retograd irány kormányra lépését; ezért döbbentett meg, hogy Tisza Kálmán, kitől én megtanultam, hogy a sza-