Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-350

3 50."országos ülés márczius 20. ISTa. 331 semmi szin alatt s meg az ő fölfogása szerint sem arról, hogy a törvényes változás történjék, s igy most azon elvekről beszélni tisztán idővesztegetés, én pedig időt vesztegetni nem akarok. (Helyeslés a középen.) Különben a tisztelt képviselő urnák; mint látom, a legfőbb kifogása a törvény első szakasza ellen van. Nem látja annak szükségét és azt mondja, hogy az fölösleges: mert nem szükséges még akkor sem, ha a jelen választói törvény meg marad is; de másfelől azt látja, hogy ez első szakasz mintegy újból való megerősítése a választási törvénynek. Én azt tartom, hogy a kettő közül egyikben sincs igazsága. Abban, a mit utóbb mondott, és mondtam én is, hogy ez 1. §. ujabb megerősítése a választási törvénynek: nincs igazsága; mert ha az idők. a körülmények és a pártok állása azt fogják igényelni a jövő országgyűlésen, hogy a szóban lévő törvény megváltoztattassák : ez ellen ezen első szakasz a legkisebb akadályt sem teszi, semmivel sem többet, mint a mennyit az egész törvény létezése a megváltoztatás elé gördit. A mi pedig a másodikat illeti, hogy ez 1. §. nem szükséges: ebben sincs igazsága. Igaz, hogy a választási törvény azt mondja, hogy az évi kiigazítások május elején veszik kezdetüket; de arra nézve abban is semmi néven nevezendő provisio nincsen, hogy az adó befizetését melyik naptól kelljen számítani, ugy hogy a szerint is megtörténhetnék, hogy az egyik törvényhatóság május elsejéig fogadja el a befizetett adót, a másik talán a reclamatio letelte utánig június közepéig, vagy június végéig. Az igazságtalanság tehát a választási törvény szerint is előállhat és igy. ha fölteszszük, hogy lesz évi kiigazítás a jelen választási törvény alapján: akkor okvetetlenül szükség van arra, hogy ez iránt intézkedés történjék, mert az igazságtalanság különben be fogna következni. De azt mondja a képviselő ur, hogy első kötelesség volna, ezen választói törvény megváltoztatása. Már, tisztelt ház, erre nézve meg kívánom jegyezni, hogyha majd az uj választások megtörténtek ezen választási törvény alapján, akkor, midőn annyi teendővel fog szemben állani az országgyűlés az első ülésszakban: ezeknek elejébe tenni a választási törvény revisioját, nagy hibának tartanám még azok részéről is, kik legmelegebben óhajtják annak megváltoztatását; (Helyeslés a középen.) mert a választói törvény iránti intézkedés semmi szin alatt az első ülésszak alatt nem lehet égető kérdés, kivévén, a mit nem hiszek, hogy bekövetkeznék, ha a választások egy pártnak sem adnának többséget; de akkor meg a választási törvényt sem lehetne revideálni. Nincs tehát arról semmi kétség, hogy a fönálló választási törvény szerint még az esetben is, ha a jövő választásoknál alakuló többség a választói törvény többször emiitett szakaszainak módosítását fogná czélba venni, mielőtt ez megtörténnék : szükséges lesz a névjegyzékek kiigazítására, mert az első ülésszakban a dolog természeténél fogva előkerülő fontos ügyek tekintetéből, senki sem fogja előtérbe tolhatni akarni a választói törvény revisioját. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy a most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban megszorítás van. Ha csak egy nagyon késő határidőt nem akarnánk kitűzni: van benne egy bizonyos fokig megszorítás. De midőn negyedfél hónap adatik a múlt évi adó lefizetésére, ha már benne van a törvényben az adóföltétel a választói jogosultságot illetőleg: ezt igazságtalan, rövid időnek mondani nem lehet; rnig másrészről a munkálatok rendes vezethetése czéljából nagyon fontosnak tartom, hogy a revisionalis munkálatok megindítása előtt ezen 15 napi terminus legyen kitűzve, hogy azután a bizonyítékok kiállítása és a bizonylatok előteremtése mindenkire nézve egyformán lehetővé tétessék. S most, midőn ezeknél fogva a törvényjavaslatnak első szakaszát részemről is szükségesnek tartom : szabad legyen még csak egyetlen egy megjegyzést tennem. (HalljukS) Helfy képviselő ur mai beszédében is fölhozta, de egyátalában most minduntalan sokat emlegetik azt, hogy szabadelvűeknek nevezzük magunkat, és az úgynevezett szabadelvű párt az, mely magát szabadelvűnek tartja. A szabadelvüség, tisztelt ház, nem egy abstract, szoros fogalom; annak különböző árnyalatai vannak, és én részemről abban, hogyha szemben azzal, hogy mi szabadelvűeknek valljuk magunkat: tisztelt képviselőtársaim azt fogják mondani, hogy ők a legszabadabb elvüek, egyátalában semmi sértést nem fogok találni. (Élénk derültség és tetszés a halközépről.) Csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni a képviselő urakat, még pedig a szabadelvüség érdekében. (Halljuk! Halljuk \ a középről.) Ha ők a szabadelvüséget ugy tekintik, mint a mely : mint ezt Helfy képviselő urnák mai beszédéből is látom, azt követelné, hogyha valamely párt vagy annak egy része kormányra jut, ott befolyást nyer, első teendője mindjárt az legyen, hogy megváltoztatni induljon minden törvényt, melyet egészben, vagy részben ellenzett: ha a szabadelvüséget ők igy értelmezik: akkor vigyázzanak, mert ezt még soha a világon semmiféle szabadelvű párt föladatának nem tartotta, és a mely perczben az lenne a pártoknak, a mint ők szeretik mondani, kötelessége, hogy kormányra jutva, azon igyekezzenek, hogy a mi más kormányok vezetése alatt nézetükkel ellen42*