Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-350

328 350. országos ülés márczius 20. 187;>. ha az illető viz szabálytalanul maradván, nagy vizáradásoknak és egyéb károknak volna kitéve. Másik interpellatiomat csak a magam nevében intézem a pénzügyminister úrhoz. Az ország ügyvédi, orvosi és mérnöki karának azon tagjai vannak ezen kérdés által érdekelve, a kik privát-praxisuk mellett bármi magán- vagy közhivatalt is elfoglalnak és e szerint eddigi adótörvényeink értelmében privát-praxisuk után más fokozat szerint, állandó fizetésük után pedig ismét más fokozat szerint adóztatandók meg jövedelmi adóval. 1873-ban az akkori pénzügyminister, vagy annak tudta nélkül a ministerium jónak látta egy núnisteri körrendelet kibocsátását, a mely szerint a törvénytől eltérőleg, sőt annak ellenében az emiitett egyének a privát-praxis után járó jövedelmi adó szerint fizetik állami fizetésük után is jövedelmi adójukat, mi által az ország intelligentiájának igen nagy része a törvény ellenére károsítva van. Annálfogva bátorkodom interpellatiot intézni az iránt, hogy tegyen oly intézkedést a minister ur, a mely az ily törvénytelenséget a jövőben elhárítaná és az eddig okozott bajokat is orvosolná. Kérem interpellatiom fölolvasását. Elnök: Az interpellatiok föl fognak olvastatni. Beőthy Algernon jegyző (olvassa Luksits Bódog és Lukácsi Béla interpellatioját as összes min isteriwnihoz.) Kérdés a tisztelt pénzügyminister úrhoz. Azon okból, hogy hazánk több részeiben és nevezetesen Érsekújvár ott, az ottani adóhivatalnak felszólamlása folytán az ügyvédek és orvosok az ő közvagy magán-tiszti állandó fizetéseik után a jövedelmi adó nem az 1868: XXVI. törvényezikk 3. §-ának a) pontja értelmében a II. osztály szerint, hanem törvényellenesen az I. osztály és így sokkal magasabb fokozat szerint vettetett ki és tekintve azt, hogy ezen adóval az 1874. évre is azen év deczember havában utólagosan, midőn már minden adójukat kifizették volt, egy velük nem közlött és egyátalában köztudomásra nem jutott, a törvénnyel teljesen ellenkező ministeri rendelet alapján rovattak meg, és végre tekintettel arra, hogy ez utólagos és egyátalában törvényellenes megadóztatás folytán az illetők az 1874. évre nézve adóhátramaradásba jöttek, és igy politikai jogaikat is illetőleg kifogás alá vétethetnek, tisztelettel azon kérdést intézem a tisztelt pénzügyminister úrhoz: 1. Van-e tudomása a Budapesten 1874. január hó 26-án kelt és csupán az 1874. évi „Pénzügyi Közlöny" első számában foglalt 1873. évi 27,747. számmal jegyzett valamennyi magyar királyi pénzügyigazgatósághoz intézett abbeli körrendeletről, mely szerint eltérőleg az adótörvényektől és az országgyülésileg helybenhagyott szabályrendeletektől, csupán helytelen és alaptalan hivatkozással valamely császári királyi osztrák pénzügyi rendeletre kijelentetik: hogy az érintett állandó tiszti fizetés nem az 1868: XXVI. törvényezikk 3. §-ának a) pontja értelmében a II. osztályba, hanem épen ugy, mint minden ügyvédi, mérnöki és orvosi gyakorlatból eredő jövedelem a hivatkozott törvényezikk 2. §-ának e) pontja szerint az I. osztályba soroztatandó. 2. Szándékozik-e haladéktalanul és pedig a törvényellenes körrendelet visszavonásával akként intézkedni, hogy az ez által alkotmány- és törvényellenesen egyes adózók irányában elkövetett súlyos sérelmek orvosoltassanak, illetőleg a tőlük törvényellenesen beszedett adóösszegek visszafizettessenek, és minden további eljárás beszüntettessék. Elnök: Ki fog adatni a pénzügyminister urnák. Babes Vincze: Tisztelt ház! Múlt év augusztus 13-án egy interpellatiot intéztem az akkori pénzügyminister úrhoz a határőrvidéki erdők fölosztása, kezelése, egy részének eladása s a befolyt pénzek hováforditása iránt. Nemsokára azután némi mozgalmat vettem észre ugyanott ez ügyre nézve, s azt reméltem, hogy miután az ügy lendületet nyert, előre is fog haladni. Azonban, mint újólag értesültem, a „Temesi Lapok", mely lap, mint tudva van, nem az én pártomhoz tartozik, sem személyemhez valami rokonszenvvel nem viseltetik : ugyanerre nézve egy igen körülményes közleményt hozott, mely az ügyet ugyanazon zavaros és bajos állapotban festi le, mint én tettem azt előadásomban. Épen ezért kötelességemnek tartom azon interpellatiomat a tisztelt uj pénzügyminister ur előtt megujitani, az ügy fontossága és sürgőssége miatt. Ajánlom interpellatiomat a tisztelt pénzügyminister ur figyelmébe és kérek választ. Másik előadásom tárgya szintén egy interpellatio az igazságügyminister úrhoz. Igen röviden fogom előadni, mert, megvallom, olyan leverő az egész ügy, hogy, gondolom, a ház méltósága sem engedné azt bővebben előadni. Interpellatiom röviden ez: „Múlt napokban a „Kelet", legújabban pedig a bécsi „Osten* egy ily föliratú czikkben , Ist der Rumane vogelfrei in Oesterreich'?'

1 azon hajmeresztő hírt terjesztgetik, miszerint a folyó hó 3-ik napján Medgyesen, hazánk erdélyi részében a rendőrség egy lopási gyanúból befogott románt vallatás közben a legvadabb módon halálra kínoztatott, s hogy végezetül mindkét szemét égő szivarral kiperzselték.