Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-349

849. országos ülés uiárrzins 19. 187i>. P, 0 P, delinek fokozása minden ágazatában keresztülviendők; hogy 1875-re nézve nem marad egyéb hátra, mint az, mit a ministerelnök ur első nyilatkozatában jelzett, és mit annak idején is, midőn a ministeriumnak a jelen költségvetés irányában elfoglalt álláspontját voltam szerencsés előadni: hogy tudniillik 1875 re nézve az adóügyi bizottság által letárgyalt törvényjavaslatok resultatumaiként befolyó jövedelmek használtassanak föl, mint födözet; az azontúl előálló hiányt pedig, a melyre nézve, mint méltóztatik a tisztelt képviselő ur is meggyőződhetni róla, mindenképen azon ügyekeztünk, hogy lehetőleg leszállítsuk, s mely, hogy még lejebb nem lehetett szállítani, bizonyosan nem rajtunk múlt; ezen hiányt a folyó pénzkészletekből kellend födözni és fokozott erélylyel azon kell lennünk, hogy az 1876dd költségvetés előterjesztése alkalmával oly bilance-ot állítson föl a ministerium, mely a financziális rendezés alapjait lerakván: azon rendezés előföltételéűl és biztositékául szolgáljon. (Helyeslés.) Ez álláspontom ma is, ennél nem fogok többet mondhatni egy hét, nem két hét alatt; de igenis ennél többet mondani kötelességemnek tartom akkor : ha a ministerium saját költségvetését előterjeszti, abban lesz kifejezve azon programra, melyet méltán követel a tisztelt képviselő ur, de melyet ma még korán követel ezen költségvetésnél. (Élénk helyeslés.) A mi azon javaslatokat illeti, melyeket a pénzügyi bizottság átalános jelentésében fölhozott, és ez a tisztelt képviselő ur fölszó Ialásának második része: engedje meg erre vonatkozólag kijelentenem, hogy azon financziális politika, mely ezen átalános jelentésnek többi részeiben elő van terjesztve, azon financziális politika itt átalános irányokban, átalános körvonalokban tartott főelvekben van lefektetve; és ha mi egy részletes, positiv programmal ma még előállni nem tartjuk időszerűnek, engedje meg a tisztelt képviselő ur: azt nem lehet mondani, hogy a financziális politika irányára nézve, azon intentiokra nézve, melyek a kormányt vezetik, e kormány nem nyilatkozott volna. (Helyeslés.) Hisz nyilatkozott; megmondotta, hogy megtakarítások, a közadministratio reformjával lehetséges megtakarítások minden részét, minden lehető módját ügyekszik fölhasználni; igyekszik a jövedelmi források bővebb kihasználása által a jövedelmek szaporítását előállítani, és ezen két irány, karöltve az adóemelés iránt megteendő intézkedésekkel és más számos közigazgatási égető kérdések megoldásával képezi intentionk végczélját. Ennyit mondtunk; ennyit ma ismételni a tisztelt képviselő ur hangsúlyozott követelésével szemben nem habozom e perezben is. És mit mond többet a pénzügyi bizottság ? A pénzügyi bizottság csak két concret javaslatot tesz. Egyiket a nyugdijakra, másikat pedig a központi igazgatásra vonatkozólag. Ezeket a tisztelt ház már határozatilag is magáévá tette. A mit a pénzügyi bizottság ezenkívül mond — méltóztassék figyelemmel elolvasni ezen jelentést: — szól oly dolgokról, melyeket e ministerium magáévá tett eddigi nyilatkozataiban, szól a reductiokről, a jövedelmek fokozásáról, a bankkérdés megoldásáról, a vámszövetség revisiojáról, az államjavak eladásáról és a 153 millió kölcsön conversiojáról, szól mind e nagy kérdésekről, melyeknek sürgős megoldását nemcsak a háztartás rendezése, de átalában az ország pénzügyi politikája föltétlenül megkíván. Ezeket mind magunkévá tettük. A pénzügyi bizottság maga sem hoz elő részletes, a dolgok kivitelére vonatkozó egyes concret javaslatokat, hanem megüti a kérdéseket átalánosságban; és bármiként méltóztassék gondolkozni a teendők azon sorrendje fölött, melyeket mint a kormány szándéklatát és teendőjét előterjesztettünk: abban mindezen dolgok bevannak foglalva; nagyon természetesen a megoldás részletei nélkül, a mit azonban nem gondolom, hogy valaki előre követelhetne. Nem hiszem tehát, hogy a képviselő ur azon aggodalma, hogy mindezen kérdések elkerülték a ministerium figyelmét, hogy mindezekre nézve a, ministerium óvakodott nyilatkozni: alapos lenne; minthogy annyiban, a mennyiben a pénzügyi bizottság ezen egyes kérdésekről nyilatkozott: a ministerium, a mint máskép nem is történhetett, mindezen dolgok megoldására maga is kötelezettséget vállalt akkor, midőn azokat teendőinek sorába fölvette. A mit Madarász József tisztelt képviselő ur a magyar nyelv érdekében fölhozott: arra legyen szabad röviden azt válaszolnom, hogy én köszönöm a tisztelt képviselő urnák ezen figyelmeztetését; de a nélkül is kötelességemnek tartottam volna és tartom megtenni ez irányban mindazt, a mit állásom és törvényes kötelességem megtenni parancsol. Ha bárki e házban és e házon kívül tudja és vallja azt, hogy Magyarország állami hivatalos nyelve nem lehet egyéb, mint a magyar: legyen a tisztelt képviselő ur meggyőződve, kétszeresen kell tudnia és tudja is azt a kormány, mely e részben érvényt szerezni a törvény követelményének, kötelességének tartja. (Helyeslés jobb és bal középen.) Megtörténhetett és meg is történhetik ma is, — ámbár erről nekem hivatalos tudomásom nincs, — hogy egyes külső hivatalok belső szolgálatában, egyes külső szakközegeknek belső ügykezelésében a helyzet- és a kezdetnek nehézségénél fogva történhetett idegen nyelvnek használata; de hogy külső orgánumok a magyar központi kormánynyal ne magyar nyelven levelezzenek: ezt nem gondolnám, hogy eddig is történt volna; de ha mégis megtörtént ez: ez irányban — mondhatnám visszaélést — orvosolni, és e tekintetben a törvén y követel-