Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-348
280 348. országos ülés márezius 18. 1855. Elnök: A részletes tárgyalás befejezve lévén, a törvényjavaslat harmadszori fölolvasása a holnapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a közmunka- és közlekedési ministerium költségvetése tárgyalásának folytatása. Madarász József: Tisztelt ház! Mielőtt a részletes vitát a tisztelt ház megkezdené: kötelmemnek ismerem, csatlakozva azokhoz, a miket Simonyi Ernő képviselőtársam és barátom előadott, azokat és még egyéb ilynemüeket is a közlekedési minister ur figyelmébe ajánlani. Én is meg vagyok győződve, hogy nemcsak a keleti és átalában minden vasútnál, hanem a közmunka és közlekedés terén annyi teendő vár a minister úrra, hogy ha e részben a fölhalmozott viszszaéléseket kipuhatolja, és lehetőleg az azt megkövetelő idő alatt elenyésztetni képes ; ha azon megtakarításokat eszközli, melyek egyrészt a visszaélések gátlása, másrészt a fölügyeletnek szabályositása és rendszeresítése következtében behozhatok: én is csatlakozom barátomnak azon kimondásához, hogy Magyarország pénzügyi helyzetének javítására a legtöbbet fog tenni. Ezen észrevételeim előadása mellett bátor vagyok egyúttal fölhívni a minister urat ismét a tekintetben is, hogy legyen gondja, miként a magyar államnak — mint államot megillető, — nyelve tekintetében mindazon hibákat, mulasztásokat, lehetne mondani: államunk elleni bűnöket, a melyek az eddigi kormányzás 7—8 éve alatt elkövettettek: minél előbb orvosolni szíveskedjék. Már a múltkor kérdést intéztem a tisztelt minister úrhoz arra nézve: vajon a vasúti igazgatóságok miként tettek eleget a magyar kormány által már 1872-ben kiadott azon rendeletnek, hogy az ügykezelés nyelve a magyar legyen. Nem késztetem a tisztelt minister urat, hogy erre már most fölvilágosítást adjon; magam is jól tudom, hogy nemrég vállalván el hivatalát, e kérdés tanulmányozására nem volt ideje. Reményiem azonban, hogy a húsvéti szünet után meg fogom a minister úrtól erre nézve — óhajtom —• a kielégítő választ nyerni. Megjegyzem, hogy miként a lapokból, gondolom tegnapelőtt, értesültem a tiszai vasut-igazgatóság üléséről, fájdalommal és szomorúsággal kell tapasztalnom, hogy a magyar kormány ismételve és ismételve, tehát újból félévi engedély-időt adott a magyar nyelv iránt ezelőtt harmadfél évvel kiadott rendeletének teljesitésére. Erre nézve is akkor fogom elmondani észrevételemet, midőn a minister ur felelni fog. Most azonban, midőn a tárczájához tartozó építészeti hivatal, — vagyis inkább mérnöki karról is lehet szólani: arra hivom föl a tisztelt minister ur figyelmét, hogy magán tudomásom van arról, hogy néhány, körülbelől 2—3 mérnöki főhivatalnok a magyar nyelvet nem beszéli, nemcsak nem érti; hanem ínég levelezéseit sem képes a kormánynyal magyar nyelven folytatni; magán tudomásom van arról, hogy egynémelyike ezeknek még azon magyar születésű és csakis a magyar nyelvet értő utmesterektől, a kik alája vannak rendelve: németül követelik jelentéseiknek beadását; magán tudomásom van arról, hogy egyike ezen főnököknek midőn hozzája egy másik építészeti hivatal magyar megkeresést intézett : hivatalos átiratában azt visszautasította (Halljuk! Halljuk]) és roszalását fejezte ki a fölött, hogy hozzá magyarul irt; és megkereste, hogy azt többé tenni ne merje, hanem vele, németül levelezzen. Magán körben tudomására fogom juttatni a tisztelt minister urnák, hogy kik tették ezt ; most pedig arra kívánom figyelmét fölhívni, hogy ezen, mondhatni hazánk állami kormányzatának és államunknak szégyenére elkövetett botrányos tetteket minél előbb meg fogja vizsgálni, és a mennyiben azok valók lesznek, az országnak e tekintetben igazságot fog szolgáltatni; mi által egyszersmind eléretik az, hogy azon magyar szakerők, a- melyek megvannak, és az eddigi rósz rendszer miatt háttérbe szoríttattak : meg fogják lelni Magyarországban azon módot és eszközöket, a melyek szerint magyar hazájuknak érdekében magyar szellemben szolgálhassanak. (Helyeslés a sselső bal felől.) Péchy Tamás közmánka- és közlekedésügyi minister: Tisztelt ház! Azokra, a mik átalánosságban Simonyi Ernő és Madarász József képviselő urak által fölemiittettek, miután általuk egyenes kérdés is intéztetett hozzám : a tisztelt ház engedelmével röviden válaszolok. Gyakran hallottam még azon időben, midőn még nem voltam e tárczának minístere, hogy ezen tárcza személyzete közt, tehát ennek kebelében igen sok visszaélés történik. Azonban még eddig határozott visszaélést constatálnom és tisztába hoznom nem sikerült. Meglehet, hogy ennek az az oka, hogy — miután ezzel oly tüzetesen, mint a minővel az ily dolgokat tanulmányozni kell, — még foglalkozni időm nem volt. Azonban, ha e tárcza körében ily visszaélések fölmerülnek: arról biztosithatom a tisztelt képviselő urakat, hogy kötelességemnek fogom ismerni: azoknak rögtön és örökre elejét venni. (Átalános helyeslés.) A mi pedig azon kérdést illeti, mely directe hozzám intéztetett, hogy tudniillik a magyar állam hivatalnokai közt olyanok is találkoznak, a kik a magyar nyelvet nemcsak nem ismerik, hanem még a hozzájuk intézett magyar átiratokat mintegy elégetlenül fogadják: arra nézve csodálkozásomat kell kifejeznem, mivel épen a mérnöki osztályban, hol 320 mérnököt vett át a ministerium 1867-ben, és a hol jelenleg 140 mérnök van; igen bő alkalom lett
