Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-346

244 346. országos ülés márczius 16. 1875. Legyen szabad azonban ezen eddig megjelent czikkekből csak egy részt fölhoznom, melyben számokkal van bebizonyítva: mily eredményt szült az utolsó években a fönálló vámszerződés. Ajánlom ezt különösen az igen tisztelt minister ur becses figyelmébe. A kivitel és behozatal közti arány igy alakult az utolsó három évben, melyekről hivatalos statistikai adataink vannak, tudniillik 1870-től 1872-ig. 1870-ben a kivitel volt 342 millió, a behozatal 344 millió; mindjárt a következő évben a kivitel volt 354 millió, a behozatal 472 millió; a harmadik évben, tehát 1872-ben a kivitel volt 313 millió, a behozatal 488 millió, ugy, hogy három év alatt a behozatal többlete 175 millióra emelkedett. Még inkább kiderül ezen abnormis és rettenetes állapot a következőkből. 1868 — 1872-ig a kivitel Magyarországból még 17 millióval fogyott, holott a behozatal 168 millióval fokozódott. Mondom, én sajnálom, hogy a tisztelt képviselő ur ezen czikkeket félbeszakította. Nem tudom, mi birta reá. Legyen szabad kifejezni azon reményemet, hogy most, mint államtitkár nem írásban, hanem tettekkel fogja folytatni ezen czikksorozatot. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hogy miként járnak el más országok ezen kérdésben: az iránt, minthogy hosszasan szólni nem akarok, legyen szabad csak három adatot fölhoznom. Mindnyájan tudjuk, hogy Francziaország milyen eszközökkel birta előteremteni ezen összegeket, melyeket sarczként kellett fizetnie. Tudjuk, hogy ha nem is az egész összeget; de mindenesetre annak nagy részét főkép a védvám-politika elfogadása által födözte. Fölemlítettem az átalános vita alkalmával Olaszország példáját. Ez államnak csak nem oly nagy deficitje volt, mint Magyarországnak, s nem tett egyebet, mint fölmondotta a vámszerződéseket, s azonnal nyert 22 milliót, továbbá elhatározta, hogy fölmondja a dohány iránti szerződést, és Minghetti pénziigyminister kiszámítása szerint ez által az olasz állam 34 milliót fog nyerni. Hogy mennyit tehet egy ország saját iparfejlesztésére akkor, midőn a vám-politikában keze nincs megkötve : erre nézve fényes példát szolgáltat Poroszország. Tudjuk, hogy néhány évvel ez előtt alig volt hire Oroszországban az iparnak, a posztógyártásnak még módját sem ismerték, 15 esztendeje most, hogy a legelső gyárak fölállittattak. Megnéztem a statistikát, és láttam, hogy Oroszország már kiviteli üzletet csinál a posztóval. Én tehát azon mély meggyőződésben vagyok, miszerint arra, hogy Magyarország anyagilag föl virágozhassák: első teendő a vámszerződés fölmondása, s minden áron azon kell lenni, hogy magyar önálló vámterület alakittassék, hogy e téren legalább önálló, független politikát követhessünk. Egyébiránt én nem kívánom azt, hogy a tisztelt minister ur most megkösse kezeit. Méltányolni tudom azon nehézségeket, melyekkel meg kell küzdenie. Csak arra az egyre kérem: ha nem akarja kimondani sem az egyiket, sem a másikat, hanem azt mondja, a mit jelzett már Tisza Kálmán képviselő ur, hogy a mint á tanulmány eredménye fogja kideríteni, a szerint fognak határozni; ha lehetséges, közös vámterület mellett fölvirágoztatni az országnak anyagi létét: az fog elfogadtatni; ha ez nem lehetséges : akhor vámsorompót fognak fölállítani ; ha a tisztelt minister ur ebbeli szabadságát fön akarja tartani, arra kérem, hogy ezen fontos kérdés tanulmányozásában ne kövesse elődeinek példáját. Tudom, hogy közvetlen előde, Bartal György ur a ministerium kebelében enquéte-t hívott össze, s megbízott ministeri hivatalnokokat e kérdés tanulmányozásával. De e megbízás olyan volt, mint midőn egy törvényszék a szegéuy biinös védelmezésére fölhív egy ügyvédet; ez annyit tesz, hogy tudom, hogy bűnös ez az ember; de a föladatom bebizonyítani, hogy nem biinös, vagy a mennyire lehet, legalább enyhítő körülményeket hozni föl. Meg lettek bizva a ministeri hivatalnokok oly adatok összeállításával, melyekkel he lehessen bizonyítani, hogy nem szükséges önálló vámterület, hanem a közös vámterület mellett is fölvirágozhatik az ország. Ily enquét-ektől óvakodjék a minister ur. Tanulmányozza és tanulmányoztassa ő maga a dolgot részrehajlatlauul, és azon meggyőződésre fog jutni, hogy nincs mód a világon, mely a két ellentétet összeegyeztetni birja. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) A mi magát a budgetet illeti, arra két rövid megjegyzést kívánok tenni, nem is annyira arra, a mi van, mint inkább két oly dologra, a mi nem létezik a budgetben. Már évek előtt fölszólaltam az iránt, hogy miért nem iparkodik a gazdasági ministerium hazánkban a selyemtenyésztést meghonosítani. Én sokáig éltem oly országban, melynek főipara a selyemtenyésztés. Bejártam hazánk azon vidékeit, melyek igazán minden tekintetben versenyezhetnek Olaszországgal. Magyarország déli részeiben egyes kísérletek, melyek tétettek, bebizonyították, hogy igenis lehetne nálunk a selyemtenyésztést nagyon is terjeszteni, s abban oly kincs rejlik, melyet szükséges volna kiaknázni. {Helyeslés a szélső bal oldalon.) Mindegyik minister megígérte, hogy e tárgyban lépéseket fog tenni, de egyik sem tett semmit. Bátor vagyok a következő módot ajánlani. Magyarországon kevés a munkaerő, az ily uj iparág meghonosítására szükséges, hogy legyenek oly emberek, kik azt úgyszólván gyermekkoruktól kezdve mindig gya-