Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-346
340. országos ülés márczius 16. 1875. 243 be ezzel; hanem azon van, hogy a földmivelés, ipar és kereskedelem által keletkező jövedelem az országban minél inkább fokozódjék, emelkedjék. Méltóztatik emlékezni, hogy az átalános vita alkalmával a legjelesebb szónokok beszédeiben, úgyszólván, az első helyet foglalta el a vámügyi kérdés. Kétséget nem szenved, hogy a vámpolitika képezi a kereskedelmi tárczának alapját; sőt minálunk ugy áll a dolog, hogy mindaddig, mig az ország nincs azon helyzetben, hogy vámpolitikáját függetlenül, önállólag, egészen saját érdekeinek megfeíelőleg intézze : addig minálunk kereskedelemről, iparról szó sem lehet, mert niucs. Én nem kételkedem abban, hogy a tisztelt minister ur ragaszkodva azon nyilatkozatokhoz, a melyek az átalános vita alkalmával tétettek : meg fogja tenni a kellő lépéseket, hogy a vámügy kérdése megoldassák. De miután a megoldás igen sok irányban történhetik, s miután az igen sok nehézséggel jár és előtanulmányozást követel : szükségesnek találom, hogy a dolog most megpendittessék, és nagyon fogok örülni, ha a tisztelt miuister ur, ha nem is ma, de legközelebb jelezni fogja azon lépéseket, melyeket tenni kivan azért, hogy kellő időben a kiváut ezélt elérhessük. A vámszerződés, mint az jelenleg Austriában fönáll, tudjuk, nem egyéb, mint sanctioja azon vámpolitikának, mely az absolutistikus korszakban megállapittatott, s melynek czélja az volt: Magyarországot ugy nemzetgazdászatikg, mint politikailag beleolvasztani az egységes monarchiába. Ez jellemzi mai nap is ezen szerződés minden pontját. Ezen szerződés szerint Magyarország monopolizáló piaczul van biztosítva Austriának ugy, hogy az Austriának hosszú évek óta igen szépen kifejlődött iparával szemben, Magyarország ipara nem fejlődhetik; mert az már kénytelen lévén mindazt, a mire szüksége van, máshonnan venni, arról gondoskodott Austria a vámtariífák által, hogy ez a „máshonnan" épen Austria legyen. Ha az ember szorgalmasan átvizsgálja a vámtariffákat: látja, bogy azok igen mesterségesen, akként vannak összeállítva, hogy a külföldi áruk a magyar piaczról ki ne szoríthassák az osztrák czikkeket, azért amazok nagyon erősen vannak megvámolva, mig igen olcsó vámmal terheltetnek azon külföldi czikkek, melyek az osztrák czikkekkel nem versenyezhetnek. Másodszor az osztrák ipar a külföldi verseny ellen biztosítva van a védvám által; holott Magyarország felé épen oly szabad kereskedelme van, mint Pestnek Nógráddal. Magyarország az osztrák ipar ellen nem bir védváaimal és a külfölddel szemben nem bir szabad kereskedelemmel; mert a vámszerződés által a vámtarifák akként vannak megállapítva, hogy kénytelenek vagyunk, a mire szükségünk van Austriától venni. Mindennek három következése van: először, hogy a magyar iparnak még azon ágazatai is, melyek pedig már a 40-es években igen szép virágzásnak indultak, végképen elhanyatiottak. Föl lettek ezek említve, különösen Horn képviselő ur által is, az átalános vita alkalmával. Nem akarom azokat ismételni. Tudjuk, hogy az országban 25 czakorgyár volt, s most e szám leolvadt körülbelől egy harmadára. Igen sok más ágban is pangást látunk. Első következménye tehát e szerződésnek az volt, hogy azon iparágak is hanyatlottak, a melyek már léteztek, vagy panganak. Ennek második következése az volt, hogy ha megnézzük kereskedelmi mérlegünket, látjuk, hogy a passivitás 175 millióval fölülmúlja az activumot, vagyis, hogy ennyivel több a behozatal, mint a kivitel. Jól tudom, hogy maga ezen körülmény nem tanuskod'k mindig az ország elszegényedéséről, tudniillik akkor nem, ha az árutöbblct, a mit Lehozunk, munka által értékesíttetik a. belkereskedelem javára; de oly országban, mint nálunk, a hol például mi eladunk 28 milliónyi gyapjút, és azután ugyanazon gyapjút visszaveszszük 80 millióért: az ily országot 170 milliónyi passivum lehetetlen, hogy tönkre ne tegye. l)e nem csak az ipar és kereskedelemmel vagyunk így; hanem igy vagyunk a földmiveléssel is: mert hiába, a földmivelés egyes nagybirtokosoknál virágozhat bármely föltételek mellett; de átalában hazai ipar nélkül nem virágozhat, mert a földbirtokos csak ugy értékesítheti birtokának minden részletét : ha fölhasználhatja egyszersmind iparrá, ez által kertüik el más országokban, a minálunk oly gyakran ismétlődő pénzzavarokat; mert ott az ipa]' mindig kisegíti a földmivelést, valamint a földmivelés anyagot nyújthat az ipar kifejlesztésére. Harmadik következménye ezen vámszerződésnek, leginkább azon ártöbbletben áll, melyet Magyarország azért fizet hogy kénytelen Austriától venni oly iparczikkeket. melyeket sokkal olcsóbban vehetne külföldön, más országokban. Kiszámithatlanaz, hogy hány, meg hány millióra megy ezen összeg. Alig néhány héttel ez előtt Horn Ede igen tisztelt képviselő ur egy itteni igen előkelő kereskedelmi lapban elkezdett egy igen érdekes czikksorozatot, épen a vámügy kérdésében. Tudván, hogy mily jeles, kiváló szakemberről van szó : nagy figyelemmel olvastam ezen czikkeket, és láttam, hogy, a mit ő mindjárt czikkeinek elején fölhoz, oly ékesen szólván, vagyis helyesebben oly rettenetesen, éktelenül, kirívóan bizonyítja azon abnormis helyzetet, melybe a vám- és kereskedelmi szerződés Magyarország ' iparát és kereskedelmét juttatta: mikép valóságos lehetetlenség, hogy a vámterület közössége mellett Magyarország kereskedelmét és iparát bármi úton-módon emelni lehessen. Sajnálattal láttam, hogy a szépen megindult czikkek megszakadtak. 31*
