Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

16 Táő. országos ülés február $, 1875. Ha elfogadtalak volna már eddig azon adó- ! törvényjavaslatok, melyeket beterjesztettem: azon időben 13 milliót vártam még tőlük; most azonban miután elfogadásuk annyira késik, nem mernék jótállani, hogy ennyi fog bejönni, hanem mondjuk 13 millió fog bejönni és igy összesen 27 millió lenne az állam pénztárában a jövő esztendőnek különösen első felében fölmerülő nagy szükségletei födözésére. Ezen 27 millió ugy van kiszámítva, hogy ezen számításban a kiadásokra nézve ugyan a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott költségvetés vétetett tekintetbe; de a bevételre nézve nem a pénzügyi bizottság által javasolt előirányzat, melyet bizonytalannak tartok, vétetett számításba; hanem (Halljuk!) számításba vétetett a múlt 1874. évnek hónaprólhónapra kimutatott pénztári valóságos eredménye, számításba nem vétetett tehát mintegy 13 millió frtnyi összeg, a melylyel a múlt évi tényleges eredménynél a pénzügyi bizottság előirányzata nagyobb. Ha ezen összeget egészen be lehetne hajtani: az igen sok bajon segítene; de a mostani adókezelési rendszer mellett ez nem igen várható. Ha behajtathatnék ennek mintegy fele, ez is sokat tenne; de ennyit sem mondok, hanem azt mondom, hogy az még sem lehetetlen, hogy három millióval többet fogunk ezen folyó 1875. évben állam jövedelem gyanánt folyósíthatni: mint a múlt 1874-ik évben. Ha ezen összeget hozzáveszszük, a 27-hez: akkor 30 millió forint áll rendelkezésre az év végével a jövő év szolgálatára. Bizonyosan fog a jövő országgyűlés még több nevezetes megtakarítást tenni és tehetni az 1876. évi költségvetés megállapításánál. De ha azon általam előbb emiitett elodázott kiadások miatt, vagy más tekintetekből a mostani költségvetés kerete hagyatik is meg: akkor is az uj adók tekintetbevétele nélkül 25 millió forint lesz a hiány és miképen álland akkor a számítás? 27 millió forint lészen az adó törvények elfogadásának esetében az év végén készen a pénztárban, három millió forinttal többet folyósíthatunk az állam jövedelméből, mint tavaly: azt reményleni merem. Egy fekete pontot említettem utolsó nyilatkozatomban, tudniillik azon aggodalmat, hogy a keleti vasút másodsorozatu kötvényeinek visszaváltása ujabb zavarba hozhatja pénzügyünket. Ezen aggodalom már a legnagyobb részben elenyészett és csaknem bizton vagy legalább nagyon valószínűen merem állítani, hogy az általam akkor jelzett négy millió forintnak nem csak fele, hanem az egész négy millió forint visszafolyik az állam pénztárába azon összegeknek pótlására, melyet az állam a keleti vasútnak adott. Ne költsék el önök ezen összeget: akkor lesz 34 millió forint a jövő év szolgálatára. Ha azon adók, melyekei én javaslok kiterjesztetnek a jövő évre: akkor már nem 13 millió forintot, hanem 15' milliót fognak jövedelmezni; mert például ! a dohány árának fölemelése csak Julius elsejétől lehetséges az idén; a jövő évben már január elsejétől érvényesíthető. A vasúti és a gőzhajózási szállítás is az év elejétől kezdve lesz megadóztatandó.. 15 millió frtot adjunk 34 milbóhoz : lesz 49 millió. Ha a deficit a jövő évben is az marad, a mi az idén, a nélkül, hogy megtakarítások vagy más általam nem emiitett jövedelmi források által apasztatnék : akkor hat millió forint ezen 2 5 millió írtból valószínűleg ismét beruházásokra lesz fordítandó, tehát a fölállított elv szerint, — melyet én józan államgazdászati elvnek tartok : — kölcsönvett pénzből is födözhető és marad födözendő 19 millió forint. Ezt levonva a 49 millió írtból: az 1876. évi hiány födözve lesz és marad az 1876. év végével ismét 30 millió frt az 1877. évi állami kiadások födözésére. Én azt gondolom egy esztendő lefolyása alatt elérve ez elég nagy haladás és azon esetre is, ha az államkiadások azon karban maradnak, melyben most vannak, ha az adótörvények hozzáj árulta val fokoztatnak csak az állam jövedelmei, eltekintve minden más jövedelem-forrástól: ezen átaíarn emiitett összeg elég arra, hogy az egész évre a deficitet födözze s egy bizonyos nagy összeg megmaradjon a jövő év szolgálatára. A nehézség azonban, bevallom a költségvetési év első fele nagy szükségletének födözésében áll. Ezen nagy szükséglet födözése elérhető lenne, legalább az én meggyőződésem szerint, legnagyobb részben adókezelési rendszerünk javításával. E czéíból voltam bátor törvényjavaslatot terjeszteni a tisztelt ház elé, hogy az viszhangra nem talált egész kiterjedésében: arról nem tehetek, és máskép, mint a főelveire nézve elfogadva, részemről sikeresnek, érvényesnek nem tartom. Mindenesetre azonban csak rövid időre szerzendő pénzösszegekről lévén szó, ha egyszer államháztartásunk annyira rendbejő, hogy egy körülbelül 30 milliónyi összeg marad egy évről a másikra szabad rendelkezésre: akkor azon ideiglenesen rövid időre beszerzendő pénzek beszerezhetéséről azt hiszem nem lesz oka egy pénzügyministernek is nagyon aggódni. Azt mondják azonban, tisztelt ház, ez mind igen szép szó; de az adók emelését nem birja meg a nemzet, az adóképesség emelése nélkül; uj adókkal csak a restantiák fognak szaporodni; minden teher már most is az egyenes adók utján leginkább a földre nehezedik; a földön nagyobb adó van, mint bárhol a világon; aránynak kell lenni az egyenes és közvetett adók közt, más nemzetek is hasonló esetekben a segély súlyát leginkább a közvetett adókra helyezték. Igaz, tisztelt ház, hogy több ország van, a melyben a földadó csekélyebb, mint minálunk. De ott vannak más adótárgyak, melyeket a közterhek födözésére igénybe lehet venni. Van ott sürü népesség. van nagy ipar, van sok ingó érték, van nagy tőke. De-