Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-345

218 .'!45. országos ülés inárezius 15. is;,}. tóztatík kijelenteni, hogy a személyes járandóságok és a dologi kiadások rovatai között az átruházási jog a ministeriumnak megadassák. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház! Mielőtt az igazságügyministeri tárczához tartozó központi igazgatási költségeihez szólanék, bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét arra fölhívni, hogy a költségvetés tárgyalásnak megkezdésekor arról volt szó, hogy a pénzügyi bizottság átalános jelentéséhen foglalt bizonyos átalános elvekről nyilatkozzék-e a ház már akkor; vagy pedig más időre tartassák ez fen. Akkor a pénzügyminister előterjesztésére a tisztelt ház elfogadni méltóztatott azon nézetet, hogy az egyes budgeteknél a pénzügyi bizottság átalános jelentésében foglalt elvek és intézkedések is szóba hozhatók. Jelenleg azt hiszem, nem volna helyén kivül ezen tárczánál ép ugy, mint bármely másnál szóba hozni azt, a mit a pénzügyi bizottság a központi kormányzat költségeire vonatkozólag átalánosságban mond. Átalánosan hangoztatott panasz volt országszerte, hogy a központi kormányzat költsége és személyzete túlságosan nagy, s hogy ezen költségeket első sorban kell reducálnunk. Voltak olyanok is, kik azt hitték, hogy csupán ezen reductiok által az ország összes pénzügyi helyzetein segíteni lehetne. Ezek természetesen igen kevéssé ismerték az államháztartás költségeit; mert az által, hogy ha a központi igazgatás költségeit bármennyire megszorítjuk is: pénzügyi bajainknak csak igen csekély részét fogjuk orvosolni; hanem annyi bizonyos, hogy ha ez kellő határok közé szorittatik: nemcsak pénzügyileg hanem erkölcsileg is nyerni fog az ország ; mert oly intézményt szüntet meg, mely botrányul szolgál az ország legnagyobb részének. Már az egykori 2l-es bizottság tanácskozásaiban is fölmerült ezen kérdés, és e bizottság, mely oly csendesen múlt ki, hogy alig vettük észre: az ő kilencz tagja által készített végrendeletében azon javaslatot terjesztette elő, hogy a kormány a központi igazgatás költségeiből a folyó évben 200.000, a jövő évben 300.000 és az utánna következő évben 400.000 forintot megtakarítson. Nem akarom taglalni: vajon a 2l-es bizottság elment-e a megtakarítások 'ehető határáig, azaz azon határig, meddig a közszolgálat veszélye és kára nélkül elmenni lehet; hanem a pénzügyi bizottság, a mint jelentéséből is kitetszik, a kormányhoz fordult és tőle egyenes, határozott nyilakozatot kívánt az iránt: micsoda állást foglal el ezen központi kormányzat költségeire vonatkozólag. A kormány ez iránt tett is nyilatkozatot a pénzügyi bizottság előtt, a mely nyilatkozatnak lényege henfoglaltatik a pénzügyi bizottság átalános jelentéséhen. A mi a tett megtakarításokat illeti, azok a költségvetés tárczáiba bevezettettek, ezekre nézve tehát jelenleg semmi megjegyzésem nincs; mert azok minden egyes tárczáhan számszerint kifejeztetnek, és azokat minden egyes tárczánál megtámadni vagy helyeselni lehet; hanem a pénzügyi bizottságnak átalános jelentésében foglalt ministeri nyilatkozatban bizonyos átalános elvek is vannak fölemlítve, és azt óhajtanám tudni, mert ez iránt a jelenlegi kormánynak nyilatkozatát nem hallottuk : vajon azon elveket, melyeket a volt kormánynak elnöke a központi igazgatás költségeinek tárgyalása alkalmával a pénzügyi bizottság előtt magáénak vallott, a pénzügyi bizottságot arra szólitván föl, hogy ezen jelentését szószerint átalános jelentésébe vegye föl és a törvényhozásnak magának is tudomására hozza: egészben vagy csak részben fogadja el avagy egyátalában nem. Természetesen, a mint a pénzügyi bizottságban is fölmerült azon nézet, hogy az egyik kormánynak ígérete az utánna következő kormányt semmi esetben sem kötelezheti: ez iránt nem volna helyén kivül, hogy ha a kormány akár valamely budgetnek tárgyalása alkalmával, akár máskor, de mindenesetre a költségvetés tárgyalásának befejezése előtt az iránt nyilatkoznék: vajon a volt kormánynak elnöke által tett nyilatkozatot és abban foglalt elvi intézkedéseket elfogadja-e vagy nem? Ha igen: akkor mennyiben teszi azt magáévá; (Helyes!) ha nem: micsoda utat szándékozik követni? Ez, azt hiszem, oly jogosult kérdés, a melyre a választ a kormány meg nem tagadhatja. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) B.Orbán Balázs : Tisztelt képviselőház! Évek óta hangoztatja az ország közvéleménye s hangoztatjuk mi is igazságszolgáltatásunk reformálásának szükségességét; e jelszó képzelt valósitása évenként 14 milliójába kerül Magyarországnak, s mégis mindenfelől halljuk a nem épen jogosulatlan panaszt igazságszolgáltatásunk ázsiai állapota felől. Nem akarom én itt bonczolgatni, hogy mi idézi elő igazságszolgáltatásunk drágaságát és roszaságát? hisz a ki észlelte az e téren fölkapott theoriákat; a ki a birói kinevezések tragicus menetét figyelemmel kisérte; a ki tudja, hogy törvényszékeink, járásbiróságaink számát nem a szükségesség, hanem az elhelyezendő egyének számaránya szerint, s egyes területek- és városoknak való kedvezmények alapja]) szabták meg: az teljesen ismeri a baj kutforrását is. A napjainkban annyit fittogtatott s a kormány programijában is fölvett gazdálkodási hajlam épen igazságszolgáltatásunk terén, •— hol valóban lehetne ! és kellene is a minden szélnek kiterjesztett vitorla' kat összevonni, — mutatkozik legkevésbé; mert egy 1 pár törvényszék és járásbíróság eltörlése, illetőleg