Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-345
845. országos ülés márezius 15. 18TS. 219 ezek személyzetének másokhoz való beosztása valóban csak egy csepp viz a gondatlan vesztegetés tengerében. Ha valahol: ugy itt van helye a hiba beismerésének, az alapos reformok létesítésének, illetőleg az egész ferde rendszer megváltoztatásának. így a begatelle-ügyek, a mezei rendőrség, cseléd-ügy, és kihágási ügyeknek a szolgabirákra való átruházása által a törvényszékek és járásbíróságok számát, felényire lehet minden legkisebb hátrány nélkül reducálni; foglalkozás nélküli törvényszékeinket lehetne a járásbíróságok fölebbviteli fórumává tenni, harmadbiróságul a királyi táblát rendelvén: mi által a királyi táblák és a curia személyzetét reducálni lehetne. El lehetne s múlhatatlanul el is kellene törölni a semmitőszéket; ezen igazságszolgáltatási absurdumot; mert valóban nevetséges dolog, hogy mig másodbiróságaink az ügy érdemében korlátlanul ítélnek: addig a kisebb formai kérdésekben csak egy magasabb hatóság dönthessen, még akkor is, ha az alaki hibát a másodbiróság födözné föl. Ismerem jól a semmitőszék megtartása melletti érvelést, tudniillik, hogy kell egy felsőbb hatóságnak lenni, mely az alaki hibákat gyorsan helyrehozza ; úgyde ezt ép ugy megtehetné első sorban a királyi tábla, másod-sorban a curia; hisz a semmitő-törvényszék se vindicálhatja magának a esalatkozhatlanságot, tévedhet, a mint tévedett is számtalanszor s fönebbi érvelés alapján a semmitő-törvényszék fölébe egy másik s e fölébe egy harmadik legmagasabb bíróságot kellene állítanunk, utolsó appellátát pedig a csalatkozhatlan pápához tenni, már tudniillik, a ki hiszen e tulajdonságában. Az itt röviden fölhozottak alapján a semmitőszéket, mint igazságszolgáltatásunk gépezetében szükségtelen ötödik kereket, azonnal megszüntetendőnek s az arra előirányzott 158.880 irtot törlendőnek vélem. A fönebb érintettek nyomán a törvényszékek és járásbíróságok s az ezekkel kapcsolatos királyi ügyészségek felét beszüntetendőnek vélem, s az e czimen előirányzott összegnek felét, azaz 4,323.304 forintot, a költségvetésből levonandónak tartom; mert itt nyugdíjazásról sincs miért gondoskodnunk: miután a hely nélkül maradó birok és királyi ügyészek, mint közjegyzők és kataszteri hivatalnokok, egytől-egyik elhelyezhetők lesznek, s épen ez az ok, a mi e reductionak rögtöni keresztülvitelét parancsolólag követeli; mert ha azt csak a jövő évi költségvetésnél teszszük meg: a közjegyzők és kataszteri hivatalok betöltése után, alig fognánk valamit nyerni, miután az elbocsátandó birok és királyi ügyészek nyugdíjazásának terhe fölemésztené a meggazdálkodható összeg nagy részét. Ez azután, tisztelt ház ! oly nyomatékos megtakarítás, a minek deficitünk apasztásánál nagyon is számbavehető eredménye lesz, a nélkül, hogy abból igazságszolgáltatásunk érdemére bár csak a legcsekélyebb hátrány is háramolnék ; sőt épen ez utón fogjuk elérni azon a volt igazságügyéi' utáltai az átalános vita alkalmával hangoztatott, de roszul alkalmazott nagy elv valósítását, hogy igazságszolgáltatásunk jobb lesz a népre nézve ; mert csak a bagatelle-ügyeknek a közigazgatási tisztviselőkre való átruházása fog a népnek gyors és olcsó igazságszolgáltatást eszközölni : mig most a szegény ember a törvény védelmét drága volta miatt igénybe nem tudja venni. Csak akkor mondhatjuk el, hogy az igazságszolgáltatás a népért van; mig most épen az ellenkezője áll. Itt, tisztelt ház! a merev theoriákkal, miknek tandiját országunk csak az igazságszolgáltatás terén 3 év alatt 33 millióval űzette meg: szaki tanunk kell, és minél gyorsabban, mert ha valamire, ugy ide alkalmazható volt pénzügyminister ur azon mondata, hogy kell, ha Magyarország fönmaradását akarjuk. Tisztelt képviselőház! Van még törvénykezésünknél egy eddig figyelmen kívül hagyott fontos körülmény, mi az állam kiadásait minden szükségesség nélkül nagy mérvben fokozza, s mire bátor vagyok a tisztelt ház becses figyelmét fölhívni. Tisztelt ház! Ha valaki az erdélyrészi igazságszolgáltatás költségeinek részleteibe betekint: azt kell hinnie, hogy az ottani nép roppant verekedő és vérengző természetű; hisz annyi súlyos testi sértés esete fordul elő, hogy az észlelőnek az erkölcsök látszólagos szilajsága fölött kétségbe kell esnie; pedig, tisztelt ház! az ily következtetés hamis alapból indul ki, mert mi erdélyiek nagyon békés jellemű honpolgárok vagyunk; hanem verekedő hirbe hoz minket az orvosi nyervágy. Ugyanis a mi osztrák törvényeink a testi sértéseket könnyű- és súlyosokra minősitik s az orvos vizsgálati diját e fokozat szerint határozzák meg : lévén könnyű testi sértésnél két forint, súlyosoknál öt forint az orvosi vizsgálat dija. E mellett az a szokás is megvan, hogy súlyos testi sértéseknél másod- vagy utóorvosi vizsgálatnak is helye van, mit két orvos végez tiz forint vizsgálati dij mellett. Már most, tisztelt ház! ezen eljárásnak és dijfokozatnak az a természetes következménye szokott lenni, hogy törvényszéki orvosaink rendszerint sokkal észszerűbbnek és practicusabbnak találják két forint helyett tiz forintot szerezni maguknak és öt forintot egy másik collegájuk részére, s e miatt a könnyű testi sértések gyakran súlyosaknak minősíttetnek, (Derültség.) Ennek aztán az orvosi dijak nagysága mellett még más komolyabb következményei is vannak : ugyanis a könnyű testi sértésekre a törvény néhány napi, a súlyos testi sértésekre félévi börtönt szab, s igy az orvosok haszonlesése, a honpolgárok oknélküli szenvedtetése mellett, az államra is jelentékeny rabtartási költségeket ró, a mi a 102 tör28*
