Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-335

335, országos ülés február 9, ISIS. 15 jen a kormány előre, az egész ország követni fogja", ezalatt azt értik, hogy az ő véleraényöket karolva föl: menjen a kormány előre, és az ország követni fogja. (Igás! Igás!) De mennyi különböző árnyalat van a véleményekre nézve a házban és a hazában! Mikép kívánja az ország rendeztetni a megyéket, Zsedényi, vagy Sennyey. vagy Tisza Kálmán tervei szerint? Az igazságszolgáltatás mikép rendezendő gróf Lónyay Menyhért, vagy Tisza, Kálmán, vagy Sennyey Pál báró képviselő urak tervei szerint; vagy pedig Paczolay János terve szerint? (Átalános derültség. Halljuk!) vagy pedig azok tervei szerint, kik az igazságszolgáltatási uj eszmék barátjai? Mindazok, mik reform utján keresztülviendők, a ministerium átalános fölhatalmazása mellett teljesitendők-e? amint gróf Lónyay Menyhért képviselő nr emiitette; vagy pedig mint mások mondották, és nézetem szerint helyesen, a parlament közbejöttével. Erős kormány erős párt nélkül nem lehetséges ; de van-e e házban, legalább e pillanatban még erős párt? (Igaz! Igaz!) Meg vagyok győződve, hogy egyes és igen fontos intézkedések keresztül vihetők e házban ; de kísértse meg bármely kormány (Halljuk!) legalább ugy, a mint a dolgok jelenleg e pillanatban állanak, hogy egy pártárnyalat véleményét fölkarolván, ez alapon gyökeres intézkedéseket akarjon behatóan végrehajtani, s a többi pártárnyalat mind egyhangúlag föl fog támadni ellene. Ennyi negatio után méltán lehet hozzám azon kérdést intézni: hogy tehát mit akarok én ? (Halljuk! Halljuk!) Váltig elmondottam, tisztelt ház, (Halljuk!) elmondottam ismételve, el fogom most is mondani, és talán határozottabban, mint valaha, azon egyedüli módot, a mely módon, nézetem szerint, államháztartásunk 1876- és 1877-ben és minden következő évekre rendbehozathatik, államháztartásunk egyensúlya helyreállittathatik, és bevallom őszintén, hogy ezenkivül más módot nemcsak nem tudok: de azt hiszem, hogy más biztos mód nem is létezik. Elfogadom legnagyobb részét azon javaslatoknak, melyek a reformokra vonatkozólag tétettek; elismerem, hogy minden irányban az administratio megszavazása nélkül a lehetőségig megtakarításokat kell tenni; elismerem, hogy gyökeres intézkedések uj jövedelmi források nyitása által az állam jövedelmeit öregbíteni szaporítani kell, és meg kell tenni az adóképesség emelésére mindent, a mi tehetségünkben van. Minden megtakarítás, minden uj jövedelmi forrásnak nyitása apasztani fogja állami költségvetéseinket, apasztani fogja deficitünket, s az adóképesség emelése lehetségessé fogja tenni, hogy a fönálló terhek könnyebben viseltessenek. De, tisztelt ház, mindaz, a mi ezen utón állami költségvetésünkben a lehető takarékosság mellett sem lődözhető : teljes meggyőződésem szerint, évrőlévre közadók által lesz födözendő. Ezen adóknak alakjuk, összegük változbatik, azok idővel keves-bedhetnek; de egy bizonyos időig, ha tovább nem is, legalább a vasúti garanüák megszűnéséig, az én nézetem szerint, — meglehet, hagy az hibás, — elkerülhetetlenek lesznek. Mert akár ki mit mond, annak, a ki adósságot csinál, annak, a ki határozott fizetésekre kötelezi magát: kötelessége adósságát és annak kamatait nemcsak bármikor, — hanem a mire önök nem sok figyelmet fordítanak, de a mi fölötte fontos: — meghatározott időpontokban napra teljesíteni, (ügy van\ Igaz! jobb felöl.) Köteles ezt teljesíteni az ország ugy mint a magán-ember kiadásainak apasztása által; köteles ezt teljesíteni kettőztetett munkával és tevékenységgel; de köteles az állampolgár, ha más mód nincs, — a mit ismételve bátor voltam e házban kimondani, — utóvégre vagyona egy részének föláldozásával is, hogy az egészet megmenthesse. Mert bármi mondatik ott a ház balrészének szélső oldalán, annak kimondása, a mi itt hangoztatott, hogy Magyarország fölvállalt kötelezettségeit nem képes teljesíteni: annak kimondása, hogy Magyarország nem képes teljesíteni az államiság föltételeit, hogy Magyarország nem képes államiságát föntartani. Mondja ki ezt a szót az országgyűlés, s mindazon áldozat, melyet e nemzet Mohácstól Világosig e haza föntartására tett : igen könnyen veszendőbe mehet. (Élénk helyeslés jobb és bal felöl.) Nem az fog akkor történni, a mit a szélső bal oldalon ülő barátaink mondanak; nem az fog történni, a mit a háznak akár ezen, akár azon (A balközépre mutat.) oldalán kívánunk : hanem fog történni egészen más, a mit festeni nem akarok. Csak annyit mondok, hogy ily nyilatkozatnak igen sokan fognának örülni a Lajthán tul és talán benn a hazában is. a kiknek mostani belállapotaink egyátalában kedvükre nincsenek. (Élénk helyeslésjobb és bal felöl.) A mit mondottam, — föntartom állításomat, — programra, solid programra, oly emberuek programmja, ki szabad folyamot akar engedni a reformeszmék fejlődésének, tisztulásának, és nem akarja a pénzügyi válságnak pressioja alatt saját kedvencz eszméit ráerőszakolni a nemzetre, (Tetszés és mozgás.) És, tisztelt ház! ezen programmban. a melyet ugyan nem számokra támaszkodva, hanem csak átalában mondottam el : számokban kifejezhető megnyugvás is található. Méltóztatnak emlékezni, hogy a pénzügyi bizottság előtt tett nyilatkozatomban, melyet e házban. is ismételtem, az általam tett előzetes számitások utján kiszámíttattam, hogy a most folyó évnek végével 14 millió marad a mostam készletekből a pénztárban a jövő év állami szolgálatára.