Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-343

KiO PAÍl. országos ülés luárezius 12. 1875. vasó-termet berendezni nem lehet: akkor igaza van Madarász tisztelt képviselő urnák, hogy a tervezet csakugyan rósz és helytelen volt, és hogy ennek oka a tervezők tudatlansága vagy szakismeretlensége volt. Azt mondja továbbá a minister ur, hogy nem lehetett tudni, hogy milyen az élettani teremnek a talaja, mit csak akkor vették észre, midőn már munkába vették. Engedelmet kérek, egy építésznek, midőn tervrajzát megcsinálja, tudnia kell a talajnak minőségét. (Fölkiáltások a bal közepén: Olyan nincs!) Megengedem, hogy lehetnek esetek, midőn rendkívüli körülmények merülnek föl; hanem Pest városának belsejében azon épület helyiségén nem engedem meg, hogy egy építész a talajt ne ismerje, ne tudja, mily mélységre kell számítani. A tisztelt minister előadásának harmadik pontjában is csak azt igazolja, hogy a tervezet rósz volt, mert maga mondja, hogy midőn már építettek : akkor sült ki, hogy uj építkezésre van szükség. Már engedelmet kérek, hát akkor miért tervezték? akkor ne tervezzenek semmit, ha utólagosan sül ki, hogy uj építkezésre és uj beosztásra van szükség. Egy szóval, a, minister ur egész előadásából az tűnik ki, hogy az egész tervezetnél a legroszabb számításból indultak ki, s így igazolva van tisztelt képviselőtársam Madarásznak aggodalma, hogy vagy tudatlanság, vagy a ministerium fölügyeleti hiánya volt oka. hogy az ország utólagosan tetemes költségbe vezetett. Ennélfogva, miután a cultusminister előadásából is meggyőződtem arról, hogy itt csakugyan ezen okok fönállanak, s miután előadásából a valódi tényállást megítélni nem vagyok képes, és a ház sem: azért pártolom Madarász József tisztelt képviselőtársam indítványát, a melyben kívántatik, hogy a minister ur jelentést tegyen a háznak, mielőtt a tétel megszavaztatik. Pulszky Ágost: Tisztelt ház! Az építkezéseknél az ilyen utólagos viták rendesen be szoktak következni. Ha áttekintjük valamennyi ország költségvetéseit, azt fogjuk találni, hogy valahányszor nyilvános középületekről és azok építési költségeiről volt szó: mindenhol és mindenkor ismétlődtek ily jelenetek. Nem kívánóra a példákat, egyenként fölsorolni, hanem a washingtoni capitolium és a londoni országház építésétől kezdve, egészen a pesti könyvtár épületéig, merem mondani, egy nyilvános középület, legyen az akár polgári, akár katonai, akár egyházi, mindig megtörtént az ilyen utólagos helyesbítés. S igen természetes, hogy hol annyi körülményt kell tekintetbe venni, hol annyi tekintet merül föl az építés közben, mit előre látni emberileg majdnem lehetetlen, az utolsó garasig a számításokat megtenni, azt hiszem, minden méltányos belátás szerint is teljesen lehetetlen. A ki csak egy magánépületet építtetett, is tudni fogja, hogy a költségvetés minden tételét teljesen és tökéletesen megállapítani majdnem lehetetlen. Az időjárás viszontagságai, a talaj körülményei mind olyan dolgok, melyek tetemes és előreláthatlan változásokat idéznek elő, különösen ott, a hol, mint tudjuk, az egész talaj föl van töltve, midőn tudjuk, hogy a város különféle utczáinak alig ketteje van ugyanazon viszonyok között, és így a föltöltés magassága is különböző; ennélfogva senki sem tudja sehol előre megmondani, hogy milyen mélyre kell az alapot lerakni mindaddig, mig az ásás meg nem történt; hol tudjuk, hogy a tanárnak egyéni fölfogása, a tudomány iránti tekintetek, a folytonos előhaladás, azon fölfödözések figyelemmel követése, melyek például Németországban ily intézetek párhuzamos építésénél másutt is tétetnek, mikép hatnak közre a szükséges változásokra meszsze azokon túl is, melyek a legbiztosabb tervek mellett is változást igényelnek. Ha azután ezen változások tekintetbe nem vétetnek, és ha a revisionál minden egyes esetre vonatkozólag meg nem mondatik: minő alapokon meg nem engedhetők azok, minő alapokon kell a költségvetés szempontjából a változást korlátozni: akkor mindig az a szemrehányás tétetik a ministernek, hogy netalán a, tudomány szempontjából igen fontos változtatásokat akadályoztatott meg, és oly épületnél, mely bosszú generatiok igényeinek szolgálni van hivatva, hogy az a kellő tökéletességgel bírjon és tudomány haladásának színvonalán álljon: lehetetlenné tette; mondom, ha mindezen tekinteteket szemügyre veszszük: akkor csakugyan nem találhatjuk oly túlságosnak ezen kiadást, melyet a jelenlegi viszonyok kellő szemmel tartásával megszavazni kell; akkor csakugyan nem lehet dobálózni a. gondatlanság és tudatlanság azon vádjaival, melyek imént a túloldalról a minister ellen fölhozattak, és a melyek csupán, — hogy szelíden szóljak, — teljes tapasztalatlanságból eredhetnek. (Zaj.) Ezen indokoknál fogva a minister ur előterjesztését magamévá teszem. (Szavazzunk!) Gulner Gyula : Távol van tőlem, tisztelt ház, hogy kétségbe akarnám vonni azt, hogy nemcsak magán-épitkezéseknél, hanem az állam által végrehajtott építkezéseknél is nem egyszer minden óvatosság mellett is előfordulhatnak oly esetek, hogy az épületek többe kerülnek, mint a mennyire előirányozva voltak : ezt tagadni nem lehet, én sem kívánom tagadni. De másrészről távol van tőlem az • is, hogy valakitől rósz néven vegyem azt, hogy ugy ' könnyű vérrel nem akar keresztülmenni a túlkiadásokon, és meg akar győződni, hogy vajon azok olyanak voltak-e, hogy utólag csakugyan meg kell szavazni. E tekintetben bátor vagyok a tisztelt ház figyelmét azon vitára visszavezetni, mely az 1874. évi költségvetés megszavazásnál már e tárgyban