Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-343
343. országos ülés márczkis 12. 1875. 161 folyt. Én voltam bátor leülni a tisztelt háznak azon alkalommal is egy haí.'iozati javaslatot, melyben a nélkül, hogy a könyvtár-épülethez szükséges telkek megvásárlására szánt összeget ellenezném, azon négy pavillon építésére egyenként szánt 224.000 forintot elleneztem épen azért, mert az akkori és a jelenlegi cultusuimister ur akkor is az építészeti költségekre látszólag csak előleges tervvel birt, és mint akkor is megjósoltatott ezen oldalon, csak átalános összeget vett föl, mind a négy pavillon számára egyenként 224.000 forintot. Ezen oldalon az állíttatott, hogy az lehetetlen, hogy különböző szaktudományok számára készítendő laboratóriumok s más épületek egyikére oly összeg vétessék föl, mint a másikra. Akkor a minister ur azt mondotta, hogy a költség nem fog többe jönni, mint a mennyinek megszavazását kéri. De mit mutat ez, tisztelt ház? Azt, hogy ha az ilyen dolgokon csak ugy könnyű vérrel keresztülmegy a ház, — és méltóztassék megengedni, — ha arra mutatok, hogy a közvéleményt igen sok esetben egészen az ily dolgok hangolják izgatottá, hogy tudniillik az állam-épitkezéseknél nem egy eset van olyan, hogy nem egy-két százalékkal, hanem sokszor a fölvett összeget felével meghaladó összegek adatnak ki, mint például a vámház- és posta-épület; de ismétlem, tisztelt ház, itt van az ideje annak, hogy tartsak meg e tekintetben is a kellő ellenőrzést; mert ha könnyű vérrel megyünk az ily dolgokon keresztül; akkor az országnak igen drága egyéb dolgaiban is illusoriussá lesz a parlamenti ellenőrzés. Ez az oka, tisztelt ház, — habár nem akarom tagadni, hogy az itteni túlkiadásokra nézve bebizonyítható, hogy azok csakugyan elkerülhetlenül szükségesek voltak, — hogy nem kívánjuk, hogy csak ugy könnyű vérrel szavazzuk meg az összegeket: míg annak legalább az okait nem tudjuk, míg a minister űrtől a jelentést meg nem kapjuk. Óhajtom tehát épen azért is. mert a multak példáin okulni nem helytelen dolog, és mert még eddigelé minden építkezésnél évről-évre jelentékenyen szaporodtak a túlkiadások, hogy a minister ur jelentése beadassék; de a minister ur nem akarja beadni a túlkiadásokra vonatkozó jelentését, hanem azzal indokolva, hogy a munka még befejezve nincs: akkorra ígéri a beadást, mikor a munka egészen készen lesz. Bocsánatot kérek, én a minister urnák e nyilatkozatában megnyugvást nem találok; mert látom, hogy mire az befejeztetni fog : még azon összegeken túl is uj túlkiadások fognak követeltetni. (Fölkiált ások a szélső bal oldalon : Ugy vanX) Nyolcz éves parlamentalis életünkben még nem akadt rá példa, hogy az állam-épitkezéseknél megállapodtak volna az előirányzatnál, hanem mindig túlkiadások voltak, és nemcsak annyira, mint másutt K.ÉPY, H. NAPLÓ, 18|j. XV. KÖTET, szokás, egynéhány százalékkal, a mit még meg lehetne engedni; hanem tetemes összegekkel, melyeknek indokait, ha valaki keresi: azt kezdik rósz néven venni; én tehát ezen indokokból, — mert Madarász tisztelt képviselőtársam indítványa nem is kíván egyebet, mint azt, hogy terjesztessék a ház elé ezen összegeket érdeklő jelentés, mert hiszen a minister ur elmondott nyilatkozata a jelentésben is helyet foglalhat, és ha a minister ur jelentéséből a ház ugy fogja találni, hogy az előfordult körülmények következtében a íúlkiadás elkerülhetetlen volt: akkor én is megszavazom az összeget; de addig nem szavazhatok rá, hanem pártolom Madarász képviselőtársam indítványát. Simonyi Ernő: Tisztelt ház! Én mélyen meghajlok Pulszky Ágost tisztelt képviselő ur tapasztalásai előtt, és tapasztalatlanságom teljes érzetében mégis bocsánatot kérek, hogy bátor leszek pár észrevételt tenni a mondottakra. Azt mondja Pulszky képviselő ur, hogy mindenütt és mindenkor nagy mérvben tulmentek a kiadások a tervezeteken, és bizonyítékul fölhozta a washingtoni capitolt és a londoni parlamenti házat. Igaza van, ezek notórius esetek. De épen ezen eseteken okult a világ, és már most sem Angolországban, sem Amerikában nem építenek ugy, mint akkor építettek; hanem megcsinálják a terveket, és aztán ezeket kiadják a vállalkozóknak azon az áron, a melyen építeni akarnak. Akkor igen természetesen, vagy van rajta nyereség vagy veszteség; de az a vállalkozót éri, nem pedig az országot. Mig igy járunk el: én minden tapasztalatlanságom mellett is arra figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy rendes budgetünk nem lesz a kiadásokban. Az mondatott, hogy mélyebbre kellett ásni az alapot, és Pulszky képviselő ur azt monda, hogy senki sem tudhatja, mily mély lesz a fundamentum. Átalánosságban állana ez, ha például a Hortobágy közepén kezdene valaki építeni; de méltóztassanak megnézni, hiszen a. könyvtárnak átalellenében áll egy nagy ház, mely még monumentálisabb, mint maga a monumentális könyvtár. Kérdem: vajon a könyvtár alapja mélyebben fekszik-e, mint a takarékpénztáró ? Ha nem: akkor nem lehetett mentségül fölhozni, hogy nem lehetett kiszámítani; mert a szerint kellett volna megállapítani, a mint ott van. Ha mélyebben fekszik: akkor igenis rendkívüli körülmény forog fön, melyet előre kiszámítani nem lehet. De ha nem mélyebb: akkor előre látható volt, sőt előre kellett látni. Azt monda Pulszky képviselő ur és a közoktatási minister ur is, hogy a tudomány halad. Ez azonban nem követeli az épület megváltozását. Hiszen a tudomány a régi épületekben halad. Azt hallottam már, hogy a tudomány halad; de hogy e miatt tágítani kellene az ablakot, vagy pedig, hogy a tudomány az ajtón be nem férne; azt nem hal21
