Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-342
148 342. 3r«iágos ülés nxárezius 11. 1875. ségnek majdnem 2/3-ad része irni, olvasni nem tud; akkor, midőn vannak néptanítók,' a kik az inasoknak s a béreseknek sorsát irigylik ; s akkor, midőn az összes néptanítók, — számra 17.000-eu —- aggódva néznek jövendőjük elé, nem tudván, hogy öreg napjaikra lesz-e hol hajtsák le fejeiket, nem tudván, hogy haláluk esetére lesz-e özvegyeiknek, gyermeiknek betevő falat kenyerük? 800.000 forint az összes népnevelési szükségletekre akkor, midőn a királyi udvartartás költségeire nem haboztak önök 4,650.000 frtot szavazni meg, és tartózkodtak elfogadni azon kíméletes indítványt, melyet Csanády képviselőtársam az iránt tett, hogy az egy millióval szállíttassák le; 800.000 forint az összes népnevelési szükségletre akkor, midőn a rendelkezési alapra tegnap 200.000 forintot szavaztak meg oly alapra, melynek czélját e házban bevallani senki sem képes, és melyről a ministerek nem számolnak. De azért önök a helyes megtakarítások eszközlése, és a pénzügyi rendezés végett alakultak kormánynyá, és a párt, mely' önöket támogatja, szabadelvűnek nevezi magát. Mindamellett, tisztelt ház! én nem fogom indítványozni ezen tétel fölemelését. Nem fogom indítványozni azért, mert a tegnap szerzett tapasztalás eléggé meggyőzött arról, hogy a helyes megtakarítás iránt tett indítványok a megtakarítás végett alakult ministerium ellenzésén hajótörést szenvednek. És nem fogom indítványozni azért, mert meg vagyok győződve arról, hogy e szabadelvüség követelte indítvány is a magát szabadelvűnek nevező párt által leszavaztatnék. Nem fogom végre indítványozni azért: mert nem akarok önöknek ismét oly vádra szolgáltatni alkalmat, melyet már szórtak ellenünk, hogy mi is hozzájárultunk pénzügyeink roszabbá tételéhez; mert 1869-ben egy millióval kértük fölemeltetni a népnevelési költségeket akkor, midőn a közoktatásügyi minister nem tartózkodott e czélra mindössze 250.000 frtot irányozni elő. Hogy mégis fölszólaltam, tettein azért, hogy önök megtakarítási hajlamát, önök szabadelvüségét kellő világításba helyezzem. Simonyi Ernő : Nem fogok magához a tételhez szólani; helyeslem azokat is, miket Schwarz, azokat is, miket Irányi képviselőtársam mondott. Hanem lehetetlen elhallgatnom azt, hogy én a felelős ministerium természetével és a parlamenti ellenőrzési jog gyakorlatával cgyátalán nem tartom megegyeztethetőnek azt, hogy a minister ur mindig azzal áll elő : én ezt nem tudom, ezért felelősséget nem vállalok. Engedelmet kérek, itt előttünk csak a minister felelős, felelős azért, hogy oly közegeket tartson, kikben megbizhatik; mert azon doctrinat egyátalán nem fogadhatom el, melynél fogva a minister ur ma már három-, négyszer azt mondta: „ én ezt nem tudom, ezért felelősséget nem vállalok." Ha igy állna a dolog: akkor a ministerek semmiről sem tartoznának felelni,, és akkor nem lenne ministeri felelősség. A minister ur válaszának azon részét, melyben a megyéket kívánja sújtani, régi centralikus hajlamainak tulajdonítván: azon nem csodálkozom. Á népnevelési tőrvény szerint a tanfelügyelő kötelessége volna évenként legalább egyszer minden kerületében lévő iskolát meglátogatni. Ha ezt megteszi: akkor könnyen fölveheti azon statistikai adatokat, hogy hány gyermek van az iskolában. Tehát nem az administrationak hibája, hanem a tanfölügyelők hanyagsága az, mely megrovandó. Ezen tanfölügyelők kinevezéséért és működéseért a minister ur felelős. Én csak azért szólaltam föl, hogy én egy ministernek sem fogadhatom el azon fölszólalását, hogy ő az ügyet nem ismeri, és ő azért nem felelős ; mert ő igenis felelős mindenért, a mi tárczájához tartozik. (Helyeslés a szélső bal oldalon) Molnar Aladár: Tisztelt képviselőház! Schwarz Gyula tisztelt barátom, a közoktatás állapotát előterjesztő ministeri jelentésről egy kissé,. de mégis annyira föllebbentette a fátyolt, hogy annak megbízhatósága iránt betekintést nyerhetnek s értékét megítélhetik azok is, kik közelebbről nem vizsgálták közoktatási állapotainkat. Ennélfogva én, bár majdnem kötelességmulasztást, követek el hallgatásommal; de a tanácskozás jelen stádiumában nem veszem azon jelentést részletes birálat alá. Ezen jelentés megítélésére elég támpontot nyújtanak Schwarz Gyula barátomnak a tisztelt minister ur által is valókul elismert nyilatkozatai. De legyen szabad ez alkalommal ismételni azon kéréseimet, a melyeket az ügy érdekében már két év előtt is bátor voltam itt e házban előadni, s akkor a tisztelt közoktatási minister ur részéről kilátást is nyertem arra nézve, hogy a kormány fog az általain kért irányban intézkedni, sajnálom, hogy ma két év múlva, ismét képviselői kötelességemnek kell tekintenem újból sürgetni és kérni azon intézkedésekre mind a tisztelt képviselőházat mind a kormányt. A közoktatás állapotáról a ház elé két év előtt terjesztett jelentés kisebb nagyobb mértékben hasonló hiányokat mutatott föl, a mikor én a tisztelt ház előtt azokra rámutattam, és kértem a tisztelt minister urat, legyen szives intézkedni a statistikai adatok megbízható összeszedése iránt, és ha erre a törvény jelenlegi állapotában nem képes, forduljon a törvényhozáshoz a szükséges fölhatalmazásért. És, fájdalom, két év alatt sem történt e részben semmi. Es ma ismét egy oly jelentés van előttünk, mely valótlanságokkal s ellenmondásokkal ép oly teljes, mint a két év előtti. Ezért tiszteletteljesen kérem a tisztelt kormányt: méltóztassék ez ügyben
