Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-342

1 46 342. országos ülés szem, hogy rövid idő alatt megalkottatik, e ezélra 50.000 forintot a folyó évre fölhasználhassak. (Helyeslés.) Nem lesz szükséges e végett külön törvényt hozni, s elég lesz, ha a budget-törvénybe bele lesz állítva, hogy „népnevelési szükségletre és a néptanítók nyugdíj ázására." (Helyeslés.) Schwarz Gyula: Tisztelt ház! A minisler urnák ezen nyilatkozatát örvendetes tudomásul veszem én is, és szavazatommal mindenesetre hozzájárulok. Sajnálom ugyan, hogy azon keserves összegből, mely a népucvelésre vau előirányozva, kell elvonnunk a néptanítók nyugdíjazására megkivántató összeget; de ha másképen nem lehet: én részemről, hogy ne gördítsek akadályokat Molnár Aladár tisztelt barátom törvényjavaslatának elfogadása elé, hozzájárulok szavazatommal. Egyébiránt, hogy fölszólalok, azt a következő indokokból teszem. En megszavazom azon összeget, a melyet a pénzügyi bizottság javaslatba hozoti; de bocsánatot kell kérnem, ha nem hallgathatok el valamit, mi fölszólalni készlet. Meggyőződésem az, hogy e háznak ily fontos kérdésben, mint a budget tárgyalása: lehetetlen azon fokra leszállania, hogy csak a pénzügyi bizottság tételeit registrálja, hanem ellenőrzési jogát is gyakorolnia kell. (Helyeslés.) Ennélfogva első kötelességünk, hogy, a mit elmulasztottunk két év óta, tudniillik a vallás- és közoktatási ministerium jelentésének tárgyalás alá vételét tárgyalás alá venni, vagy az idő szűke miatt nem is tárgyalás alá venni, legalább megtenni azon megjegyzéseket, a melyeket, hogy meg nem teltünk mi, a szaksajtó máris joggal megütközött. Tisztelem én azok kívánságát, kik lehetőleg rövidre kívánják szabni a tanügyi discussiot. Röviden fogok szólani; de méltóztassanak figyelemmel lenni azon számokra, melyeket elő fogok adni. A minister ur később terjesztette be jelentését, mint azt a törvény megszabta. Nem az ő hibája kizárólag ez ; hanem azon közegeké is, melyek elkésve küldöttek be az adatokat. És ez még nem is lett volna a legnagyobb baj, ha csak oly rútul, oly szemfényvesztőig nem állították volna össze az adatokat. A kifejezés erős, de tényekre támaszkodik. Mit szóljak azon jelentéshez, melyet némely tanfölügyelők, némely vallásfelekezeti főhatóságok vallásfelekezeti közegei közlöttek? Mit mondjunk azon jelentéshez, méhben az mondatik, hogy Magyarország összes nemzetiségei és vallásfelekezetei között a legnagyobb százalékkal a görög katholikusok, a ruthének, oroszok járulnak az iskolalátogató tanköteles gyermekek számához? Ez van mondva a jelentésben, és ez nem sajtóhiba, hanem következetesen végig vonul az egészen. Az mondatik, hogy az ágostai hitvallásuaknál, kikről tudjuk, hogy a népiskolákba járó gyermekekhez a legnagyobb százalékkal járulnak; sőt az az osztrák liiáiTKÍus 11, 1875. statistika állandó rovata volt, hogy még a görögkeleti is nagyobb százalékkal járul a tankötelezettség teljesítéséhez, mint a görög katholikusok, és egyezerre mit hallunk? Azt, hogy a görög katholikusok gyermekeiről az mondatik, hogy 18, az ágostaiak 12, a római katholikusok 11, a helvét hitvallásnak 9, az unitáriusok 10, a Mózes-vallásnak 9, a görög keletiek 6 százalékkal járulnak a tankötelezettség teljesítéséhez. P]zen egy adatból meglehet itélni, hogy mennyire megbízható ezen jelentés. Én lelkiismeretesen utánnanéztem magában a táblázatban, és ekként tankerületenként kisült, hogy leszámítva a Hajdu-kerület pár ezerre menő gyermekeit : a többiek nem vonatkoznak más nemzetiségre, mint a ruthénre és oláhra. Szerepel itt különösen Beregh-, Ung-, Máramaros-, Kolosmegye. Es ezen megyékben állana oly magasan a népnevelés, hogy az ezen megyékben létező ruthén, görög katholikus gyermekek adnák ki a 18 százalékot, és ez utón fényesebb eredményt tüntetnének föl, mint az ágostaik, az unitáriusok és a helvét hitvallásnak V Ez merőben ellenkezik mindennel, a mit saját szemeinkkel látunk és hallunk, és ellenkezik mindazon adatokkal, melyeket a statistika eddig kiderített. Mi több, ollenkezik azon térképpel, melyet a ministerium c tárgyban kiadott; mert épen ezen megyékvaunak azon térképen a legkedvezőtlenebb szinben föltüntetve. Hason okból ered az, hogy Budapesten, (Magyarország fővárosában nem tudják kideríteni, hogy mennyi a tanköteles gyermekek száma; hanem csak kerekszámban merik oda tenni, hogy 4.3.000. Hogy ezek közül mennyi gyermek melyik kórhoz tartozik, mennyi a fiu és mennyi a leány : azt tudni nem lehet. Történik ez Budapesten, hol igen derék és kitűnő szakférfiú áll a városi statistikai hivatal élén ; midőn némely felekezetek egyéneinek makacssága vagy a hatóság rendőri ellenőrzése elégtelenségének következtében nem lehet annyira vinni a dolgot, hogy megbüntettessenek, hogy Budapesten nem lehet tudni, hány fiu vagy hány leány jár iskolába. Mit mondjunk arra, midőn nyomtatásban látjuk mindezt ékes rovatokban? mit mondjunk, hogy a kővár-vidéki tanfölügyelő constatálja, hogy azok közül, kik iskolába nem járnak: tudja hány a fiu, hány a leány; de azt nem tudja, hogy azok közül kik iskolába járnak : hány a lány, és hány fin. (Derültség.) Mit mondjunk arra, hogy az illető rovatban a tanfölügyelői jelentés Hunyadmegyét Erdélynek ezen legnagyobb és népes megyéjének lakosait 95.000 lélekre teszi, és a százalék kiszámításával 95.000 lélek alapjára vitetik vissza a számítás? Nem csoda, hogy ha az eredmények, melyeket a jelentésben foglalt számokból kimutathatni véltek: kápráztatják a szemeket. Az mondatik benne

; hogy 7%-al