Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-341

108 341, országos ülés márcsius 10. 1876. tett el. Nézetem szerint az előirányzatban ily nagy ' tévedésnek előfordulni nem szabad. Ezt követelhetem én, és követelheti az ország minden egyes adófizetője. De különben is ma, midőn, ha a eivilisalt államok sorában létjogunkat biztosítani akarjuk : kénytelenek vagyunk az országra ujabb terheket róni; ma, midőn legalább is öt millióval kénytelenek vagyunk az adót emelni; ma, midőn követeljük a néptől, hogy véres verejtékkel szerzett, mondhatnám, utolsó megtakarított filléreit az állampénztárba vigye, midőn az országtól ujabb és ujabb áldozatot követelünk: nem tehetik a népképviselők, hogy a takarékosság ösvényét ne kezdjük önnön magukon; nem tehetik, hogy ők ne legyenek az elsők, a kik az ország érdekében áldozatkészséget mutatnak. (Helyeslés.) Ennélfogva a következő indítványt vagyok bátor beterjeszteni: „A kormány fölhivatik, hogy terjeszszen a ház elé még ezen ülésszak alatt egy törvényjavaslatot, mely az országgyűlés kiadásait 700.000 forint keretén belől állandósítja. Tisza Kálmán belügyminister: Tisztelt ház! (Halljuk l) Én igen nagyrabecsülöm ÍÍZ intentiot, mely a tisztelt képviselő urat indítványának beadásánál vezette; mert bizonyos, hogy midőn mindenütt takarékosságot követelünk, midőn, a mennyiben ez nem elég, áldozatokat is követelünk az orszg, a haza nevében: akkor igen nagyon helyes és illő, hogy a képviselőház maga is a takarékosság útjára lépjen. Az azonban, hogy a kormány egy törvényjavaslatot nyújtson be, melynél fogva a képviselőház költségei egy bizonyos összeget meg ne haladhassanak, szerintem, nem tartozik a lehetőségek sorába. (Helyeslés.) A kormánynak föladata a képviselőház működésének gyorsaságáról gondoskodni az által, hogy a mely kérdéseket megoldandóknak tart. azok iránti javaslatait folytonossággal nyújtsa be, hogy a ház működése folytonos lehessen. (Helyeslés.) De teendőink halmaza mellett ennél egyebet nem tehet, és a takarékosságnak, azaz annak, hogy el lehessen végezni az okvetetlenül elvégzendőket, és mégis a képviselőház kiadásai ne legyenek oly nagyok, csak egy módja van, és ez minden egyes képviselőtől függ: hogy mindenki igyekezzék azon, hogy fölösleges, időt pazarló szónoklatokkal a ház tárgyalásait ne hosszabbítsa, (Élénk helyeslés.) Másképen tenni megtakarításokat, — mellőzve a tisztelt képviselő nr által is mellőzött kérdését a napidijak eltörlésének vagy leszállításának — másképen tenni egyátalában nem lehet. Teljesen lehetetlen pedig, ismétlem hogy a kormány initiáljon egy törvényt, mely a képviselőház mozgását megakadályozná, lehetetlenné tenné. Ezek alapján kérem az indítványt, bár az azt sugallt intentiot nagyrabecsülöm, mégis mellőzni. (Helyeslés) Bobory Károly: Én az előttem szolt képviselő ur nézetét helyeslem annyiban, hogy a képviselőháznak kell adni a példát a megtakarításra. Megegyezem abban is, mit az előttem szólt tisztelt képviselő ur jelzett, hogy tudniillik a képviselők napidijai, de főkép a képviselők szállásbérei megszoríttassanak. Egy királyi táblai ülnöknek 600 forint szállásbére vau; azt hiszem, ennyi egy képviselőnek is elég; ez minden képviselőnél 200 forinttal körülbelül 1

/

2 millió forintra menne. (Ellenmondás.) Másrészről minden egyes képviselőnek naponta 5 forint 25 krajezár jár fejenként. Ezen 2 5 krajezár eltöröltetvén, minden képviselőnél csak 7 forintot tesz, de 448 képviselőnél ez egy hónapban is már nagy összegre emelkedik. Vannak továbbá igen számos képviselők, és ezek között magának a kormánynak tagjai, kik részben természetben bírván szállást, sőt egész palotákat, részben pedig lakbér-fizetést is húzván 2.000 forintig, mindamellett mint képviselők is húzzák külön lakbéreiket. Ezt én minden méltányossággal ellenkezőnek tartom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Ezt nem tartom megegyeztethetőnek azon takarékossággal, melyet szem előtt kell tartania a tisztelt képviselőháznak. Ennélfogva óhajtásom az, hogy a ministerium adjon be egy törvényjavaslatot azon értelemben, mint azt én kifejeztem, és pedig a képviselők lakbéreinek megszorítására nézve, s másodszor, hogy a képviselőház tagjai is tekintsék illemszabálynak azt, hogy azon visszaélés, melyet jeleztem, s mely visszaélés maguk a kormány tagjai által is elkövettetik, megszüntettessék. Hedry Ernő: Tisztelt ház! Bocsánatot kérek, hogy én ezen kérdésnél, miután az már fölhozatott, álláspontomat szintén jelezzem. (Halljuk!) Én azon nézetben vagyok, és elfoglalom azon állást, melyet a múlt ülésben báró Sennyey Pál képviselő ur jelzett, hogy ezen budget-vita alkalmával a tisztelt kormánynak nem akarunk semmiféle akadályokat gördíteni, és azért nem fogunk indítványokat vagy törvényjavaslatokat beterjeszteni, melyek csak a vitát hosszabbá tennék, és a kormány működését megzsibbasztanák. Én azt hiszem, hogy nekünk, mint ellenzéknek, (Derültség.) nem az a kötelességünk, hogy hosszabb vitát idézzünk elő; hanem csak az, hogy jelezzük azon álláspontot, melyet helyesnek tartunk, és azért a kormányt legfölebb arra kivánjuk figyelmeztetni, hogy miként és hogyan kellene eljárni ezen concret indítványra nézve. Az én véleményem tehát az, hogy a gróf Nemes Nándor képviselő ur által beadott indítvány ezen rövid idő alatt nem lévén keresztülvihető, el nem fogadható.