Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.

Ülésnapok - 1872-341

341. országos ülés inárcziits 10. 1875. 105 Az általam emiitett ezél elérhetése tekintetéből következő határozati javaslatot vagyok bátor a tisztelt képviselőház elé terjesztem elfogadás végett. (Halljvlc! Olvassa:) „Határozati javaslat: Fölhivatik a kormány, miszerint azon kérést terjeszsze király ő felsége elébe, hogy, tekintettel az ország szűk pénzügyi körülményeire és a nép szomorú anyagi helyzeteire, az udvartartási költségek öszszegéből egy millió forintot elengedni méltóztassék." Én szeretem hinni, miszerint a jelenlegi kormány annyival inkább, mert annak pénzügyministere alig egy pár perez előtt a törvényre hivatkozva a civillista le nem szállithatását csakis a törvénynyel indokolta, — szeretem hinni, — mondom, — hogy maga e kormány, mely nem tagadhatja, hogy ez ország ínséggel, nyomorral küzd: segédkezet fog nyújtani arra, hogy az általam beadott határozati javaslat elfogadtassék. (Helyeslés a szsélső bal oldalon.) Mocsáry Lajos: Tisztelt ház! Az igen tisztelt pénzügyminister ur azt méltóztatott mondani, hogy azért nem hozhatta be a költségvetésbe a ministerium a, királyi udvartartás költségeinek bármikénti módosítását, mert az az 1873-iki ismeretes törvényczikkben 10 évre van megállapítva. Tökéletesen igazsága van a minister urnák. Mindaddig, a mig ezen törvény fönáll, a míg módosifo a nincs: addig a ministerium kénytelen magát azon összeghez alkalmazni, mely azon törvényben világosan kifejezve van. Ez azonban, tisztelt ház! egyátalán nem lehet akadálya annak, hogy ha különben is a tisztelt ministerium és a tisztelt képviselőház e tekintetben intézkedni akar: ezen akadályon segítve legyen, s akkor lehet a ministeriumot oda utasítani, hogy adjon be egy törvényjavaslatot az emiitett 1873-iki törvény módosítása iránt és a szerint tegyen uj előirányzatot ezen tételre nézve. És én ezen eljárást tartom czélszerünek, szemben azon javaslatokkal, illetőleg fölszólalásokkal. melyeket Jankovics és Csanády képviselőtársaimtól hallottam; mert miután kétségtelen joga a törvényhozásnak a budget megállapítása, és miután a királyi udvartartás költsége a budgetnek ép oly tételét képezik, mint bármely más: azt hiszem, nem volna helyes eljárás, ha, — bár csak közvetve is. — a ministerium által csak kérelem formájában akarna a képviselőház e tekintetben cselekedni; mert ez által praejudicálhatna azon kétségtelen alkotmányos jogának, mely a budget tárgyalása utján, a budget tételeinek megállapítása utján járjon el e tekintetben. Ennélfogva bátor vagyok a tisztelt háznak a következő határozati javaslatot ajánlani : „Utasítsa a képviselőház a ministeriumot, hogy, tekintetbevéve az ország súlyos pénzügyi helyzetét, a kir. udvartartás költségeinek a folyó 1875. évre lehetőleg az 1870-ben megállapított összegig való leszállítása iránt ferjeszszen elő mielőbb törvényjaSSPV, H, NAPLÓ, 18£. XV, KÖTET, vaslatot. Ezen törvényjavaslat előterjesztéséig hagyassák függőben a királyi udvartartás költségeinek tárgyalása." Ajánlom ezen javaslatot a tisztelt háznak elfogadásra. (Helyeslés a szélső bal felől.) Irányi Dániel: Tisztelt ház! (Mosgás a középen.) Én Csanády tisztelt barátomnak indítványát ugy lényegére, mint formájára nézve pártolom, a nélkül, hogy egyátalában helyteleníteni akarnám azon formát, melyet az előttem közvetlenül szólott képviselőtársam és barátom Mocsáry választott. Alkotmányos szigorú formák szerint kétségkívül ez a eorrectebb: de ha Csanády tisztelt barátom azon formát választotta, mely határozati javaslatában ki van fejezve : az egyátalában nem praejudicál az alkotmányosságnak, hanem inkább arra czéloz, hogy a kormány és többség inkább hajoljon annak elfogadására. A mi már a dolog lényegét illeti, én, tisztelt ház! annál inkább helyeslem és igazságosnak tartom az indítványt, minél kétségtelenebb dolog az, hogy Austria császárjának és Magyarország királyának udvartartási költsége, nem tekintve a jelen körülményeket is, igen tetemes. Nem fogom az alkotmányos közös fejedelem civillistáját absolut hatalmak, absolut uralkodók civillistájával párhuzamba tenni, nem az orosz Czár, nem a török szultán államháztartásához mérni; de ugy hiszem, nem vétek a logika és a józan okoskodás szabályai ellen, ha alkotmányos, és a mi a rangot illeti, körülbelül egyforma rangú fejedelmek udvartartásával hasonlítom össze a mi közös fejedelmünk udvartartását. Az adatokat, a melyekre hivatkozni fogok, az ismeretes „Annuaire de l'économie politique'-ból merítem, melyet Bloch Móricz szerkeszt. E szerint a porosz király civillistája két forrásból ered ; az egyik forrást a koronajavak képezik és ebből évenként két millió ötszázezer tallér jő be; a hiány az államköltségvetésben foglaltatik és ez tesz egy millió ötszázezer tallért; összesen tehát az egész udvartartási költség négy millió tallért, vagyis, a mi pénzünk szerint, hat millió forintot, tehát három millióval kevesebbet, mint Austria császárjának és Magyarország királyának civillistája. Nem tudom vajon: a porosz király, mint német császár, kap-e külön javadalmazást; alig hiszem, mert a német birodalmi költségvetésben ennek nyomára nem akadtam. Az angol királyné civillistája négyszázötven ezer font sterling, vagyis négy millió ötszázezer forint. Tudom, hogy ezenkívül vannak még koronajavai, és azt is tudom, hogy a koronaherczeg apanageban részesül; de mindez együttvéve távolról sem üti meg azon összeget, melyet a magyar király és austriai császár mint civillistát kap. 14