Képviselőházi napló, 1872. XV. kötet • 1875. február 9–ápril 2.
Ülésnapok - 1872-341
100 341. országos ülés niarczius 10. 1875. Az olasz király civillistája az apanageokkal együtt, melyeket gyermekei, fiai húznak: a 14 millió frankot nem üti meg. tehát a hat millió forintot sem éri el. Ezekből kitűnik, tisztelt ház, hogy más alkotmányos fejedelmek civillistája csekélyebb, mint a mi közös fejedelmünké. Már pedig nem szenved kétséget, hogy azon államok, melyeket az imént érintettem, — kivéve talán az olasz államot, — sokkal gazdagabbak, fejedelmeik sokkal hatalmasabbak, a mi az erőt és gazdaságot illeti, mint, fájdalom, Magyarország Austriával együttvéve. Azt mondják, tisztelt ház, hogy a fejedelem a népek atyja; ha ez áll, lehetetlen, hogy a fejedelem ne igyekezzék némileg megszorítani a maga udvartartását, — ha ugyan megszorításról lehet szó, mert utoljára is nyolcz millió háromszáz ezer forintja marad évenként, — akkor, midőn gyermekei éheznek, fáznak, mindenféle nélkülözéseknek vannak kitéve ; akkor, midőn az államhivatalnokokat százával és ezrével kell elbocsátani, őket, családjukat, gyermekeiket a nyomornak kitenni, a bizonytalanságnak vetni oda ; akkor, midőn a népnevelésre mindössze nyolczszázezer forintot mer előirányozni a közoktatási minister ur; akkor, midőn a tizenhatezer néptanítót nem vagyunk képesek nyugdíjban részesíteni; vagy ha igen, ezt azon csekély javadalmazásból leszünk kénytelenek elvonni, melyet a minister a népoktatásra irányzott elő a költségvetésben. Midőn így állnak a dolgok, senki sem fogja méltánytalannak tartani ezen indítványt, melyet Csanády Sándor tisztelt barátom tett, és melyhez én ennélfogva teljes lelkemből hozzájárulok'. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Remete Géza: Tisztelt ház! Azok közé tartozom, kik az udvartartás fölemelése ellen szavaztak ; s így, miután most a tisztelt előttem szólott képviselő urakkal ellenkező nézetben vagyok, óhajtom, sőt tán kötelességem indokolni, hogy minő tekintetek vezettek engem erre. Én helytelennek tartottam a fölemelést, tekintve nemzetünk anyagi helyzetét. Azonban akkor, midőn a nemzet többsége már elhatározta a fölemelést, sőt törvényben megállapította az időt is, a meddig ezt érvényben tartani óhajtja: akkor, s ily körülmények közt nem tartom a nemzet méltóságával s dicső múltjával megegyezőnek, hogy azon időn belől a törvény által meghatározott összeget megvonni igyekezünk. Ez az indok, — a melyért én, habár akkor ellene szavaztam a fölemelésnek és megakadályozni kívántam annak törvényre emeltetését: most mellette vagyok s fogok szavazni. (Helyeslés a középen.) Elnök : Bátor vagyok fölkérni a tisztelt képviselő urakat, méltóztassanak a szólókat figyelemmel meghallgatni; de lehetetlen, hogy másrészről a szólókat meg- ne kérjem arra. hogy viszont ők is méltóztassanak, figyelemmel az idő drágaságára, (Élénk helyeslés.) és elintézendő tárgyaink nagy fontosságára és sürgősségére, szorosan csakis a tanácskozás tárgyára és annak érdemére szorítkozni. (Élénk helyeslés a középen. Nyugtalanság a szélső bal oldalon.) Madarász József: Tisztelt ház! Nem értem ugyan azon előzetes vizsgálat félét magában tartalmazó Elnök: mostani fölszólalást, hogy a képviselők az időhöz mérve tartsák kötelességüknek csakis a tárgyhoz szólani; mert én azt hiszem, hogy minden képviselő csak belső meggyőződése szerint, midőn fölszólal, azon időt, melyet igénybe vesz a képviselőház tanácskozásaiból, bizonyára csakis kötelessége szerint veszi igénybe. íme most is, ha előttem szólott Remete képviselőtársam nem szólal föl, és a nemzet méltóságával nem indokolja ellenkező nézetének nyilvánítását, midőn ez ellenkezik azon nézettel, melyet 1873-ban vallott, midőn ellene is szavazott: természetes, miután én pártolom Mocsáry képviselőtársamnak határozati javaslatát: lehetetlen, hogy meg fejtsem magamnak, miben ellenkeznék tehát a nemzet méltóságával az, hogy ha egy törvény meghozatott 1878-ban és az idők viszontagságai annyira nehezültek a nemzetre, hogy boldog-boldogtalan inkább érzi súlyát ma, mint érezte ezelőtt két évvel; mondom, miért volna a nemzet méltóságával ellenkező hivatkozni a kormány hazafias érzületére, appellálni a kormány azon érzületére, melyet Mocsáry kifejezett, és melyet Jankovics képviselőtársam előhozott, hogy tudniillik mi a haza rendkívüli szorongatott állapotában megvártuk volna a kormánytól, azon kormánytól, mely ép arra vállalkozik, hogy a hazának pénzügyi helyzetét javitsa, hogy akkor, midőn a fejedelem által bizalommal fölhivatott a kormányügyek vezetésére: akkor megmondotta volna a fejedelemnek, és figyelmezteti őt így: „Uram, az ország sulyos pénzügyei másként nem rendeztethetnek, hacsak minden irányban megtakarításokat, kellő megtakarításokat nem eszközlünk. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Hiszem, hogy bátorsága van e kormány tagjainak, hiszem különösen a belügyministerről, hogy van bátorsága megmondani a fejedelemnek, ha akarata volna e részben; de azt hiszem, hogy e kormány nem ismerte föl azon helyzetet, a melyben a mi hazánk jelenleg van; nem ismerte föl a helyzetet, a pénzügyi nyomort, mert nem teljesítette, a mit én tőle vártam. Vártam, hogy, a mint a fejedelem megbízatását elfogadják, egy uj kormány alakítására, azt fogják mondani: Uram király! kezdjük meg ott, a hol kell, legelőbb a megtakarítást, (Helyeslés a szélső bal oldalon.) engedje meg Felséged, hogy azt, a mit két évvel ezelőtt nem annyira szorongatott viszonyok közt felségednek az ország törvény által adott: engedje meg, hogy egy törvényjavaslattal lépjünk a ház elé, melyben felségednek akaratát
