Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-313
313. országos ülés deczember 19. 1874. 51 Én tehát bármiként gondolkozzék is nyilatkozatom felől a háznak ezen oldala (A bal oldalra •mutatva): meg vagyok győződve arról, hogy azon két minister, kinek az ügy a bizottsági vélemény szerint kiadatnék, érezvén a helyzet súlyát és követelményeit, meg fogja tenni csak ugy, mint bármely bizottság, mindazon lépéseket, melyek netalán szükségeseknek fognak mutatkozni. Ennélfogva mint a bizottság előadójának lehetetlen mást tennem, mint a bizottság véleményét ajánlanom elfogadásra. De ha ezt a ház nem fogadná el; még azon esetben is nem a ház kebeléből tartanám czészelrünek egy szakbizottság kiküldését, hanem a kormányt vélem utasitandónak arra, hogy a szakértőkből álló enquéte eléterjeszsze e kérdést, (Mozgás. Ellenmondások bal felől.) és ezen bizottság munkálkodásának eredményéről a háznak jelentést tegyen. Azon esetben tehát, ha a kervényi bizottság véleménye el nem fogadtatnék: a következő javaslat elfogadását vagyok bátor indítványozni. Mondja ki a ház, hogy a tárgyalás alatti kérvény kiadatik az igazság- és pénzügyi ministereknek azon fölhívással, hogy a benne érintett kérdést egy szakértőkből álló enquéte-bizottság által megvizsgáltatván, ez ügyben, a háznak előterjesztést tegyenek. Azon esetre, ha a kervényi bizottság véleménye el nem fogadtatnék: kérem, méltóztassék azt, mint ahhoz legközelebb állót emelni határozattá. Hoffmann Pál : Hogy a kamatláb magassága mindenkor nagy csapás, és hogy mi nagyobb mértékben szenvedünk a kamatláb magassága miatt, mint más országok, az sajnos igazság; de ezért részemről csak sajnálhatom, hogy ezen nagy baj oly speciális dologgal hozatott összeköttetésbe mint az uzsora-törvény eltörlése. Én tökéletesen osztozom azon nézetben, melyet Pulszky képviselő ur kifejtett, hogy tudniillik a kamatláb magassága törvényhozási intézkedéssel nem fog szabályoztathatni. Ha ez hatalmunkban állhatna: legelőször is az ország érdekében tennők meg a szükséges intézkedést, mert, hogy az ország által fizetett kamatok magasak, azt mindnyájan tudjuk. A kamat-törvények története századokra kiterjeszkedve előttünk fekszik, és ez azon bizonyságot szolgáltatja, hogy a maximum meghatározása által sehol sem lehetett segíteni a bajon. Én azonban nem kívánom útját állani annak, hogy, ha a ház kívánja ezen kérdést, de nem összeköttetésben az uzsoratörvénynyel, fontolóra venni, fontolóra vétessék. De ezen esetben sem tartom czélszerünek bizottság kiküldését, mert hiszen némileg már a ház megbízásából több bizottság működik a hitelviszonyok javítása s az államháztartás egyensúlyának helyreállítása ügyében, mert hiszen a kamatláb magasságán nem lesz segítve másképen, hanem első sorban az által, ha államháztartásunkat rendezhetjük és épen most várja a ház e bizottságoktól azon intézkedéseket, melyek által a közvagyonosodás előmozdítását reméljük. Ezek volnának a leghathatósabb eszközök. Azonban kérdem a tisztelt indítványozó úrtól, hiszi-e, hogy egy bizottság, mely némileg arra utasíttatnék, hogy az uzsora-törvény megszüntetését, illetőleg a jelen kamat magassága mellett a kamatláb lejebb szállítását eszközölje, — hiszi-e a képviselő ur — kérdem, hogy e bizottság a kivánt javítást eszközölni fogná és szolgálatot fogna tenni az országnak? Ennél megint csak egygyel szaporítanék az eseteket, hogy bizottságot küldünk ki: az eredmény az lesz, hogy nem tehetünk semmit. Méltóztassék a bankügyben kiküldött bizottság esetét tekinteni. Bizottság kiküdésére csak akkor volnék hajlandó: ha előre láthatnám a kedvező eredményt. Bizottságot kiküldeni, fölkölteni az országban a vérmes reményeket akkor, mikor előrelátjuk, hogy ez nem fog eredményre vetni, ezt én nem ajánlom. A ki egy momentumra reményt akar kelteni, ha eredmény nem lesz is, az javasolhat ilyesmit; de én sokkal ezélszerübbnek tartom a kervényi bizottság javaslatának elfogadását. Nem fogadom el az előadó indítványát sem; mert, megvallom, hogy az enqnétebizottságban sem találok erre nézve semmi garantiát. Ugy hiszem, hogy Simonyi Ernő képviselő ur is naegnyughatik a javaslatban. A kormánynak kiadván ezen ügyet, minthogy maga a kormány is naponként szenved ezen bajban: nem lehet föltenni, hogy nem fog mindent elkövetni a baj elhárítására. Bizottság által nem tehetünk semmit. Minthogy tehát nem hiszem, hogy a kamat maximumának megszüntetése okozta e bajt: osztozom Pulszky tisztelt képviselőtársam véleményében, és ezt még azzal toldom meg, hogy ha nem volna eltörölve az uzsora-törvény : akkor még nagyobb kamatokat fognának fizetni. Más utón kell ezen bajt orvosolni és ez az állam hitelének, az okszerű gazdálkodásnak és a vagyonosodásnak emelése. Kérem tehát méltóztassék a kervényi bizottság véleményét elfogadni. Máriássy Béla: Pulszky képviselő ur véleményében nem osztozkodhatom. Ő nevezetesen azt monda, hogy ez társadalmi ügy, és mint ilyen nem tartozik a törvényhozás elé. Én a társadalmat az ország alapjának tartom. A törvényhozásnak kötelessége, hogy a társadalomban a rend föntartassék, hogy a társadalom tagjainak vagyona biztosíttassák, és azoknak fönállása lehetővé tétessék. Már pedig tisztelt ház, ha fontolóra veszszük azon nagyszerű rablásokat — mert én saját nevén szoktam megnevezni a dolgot, és midőn 300—400°/ 0-ot vesznek az embertől: azt nem lehet becsületes keresetmódnak nevezni — én azt tartom, hogy a 7*
