Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.

Ülésnapok - 1872-313

deczember 19. 1874. 52 313. országos ülés háznak e tárgyban rendelkeznie kell, és pedig minél előbb. Nem osztozom Szederkényi képviselő ur azon megjegyzésében sem, mely szerint az uzsora eltörlésének bűnét egyedül a jobb'oldalnak rótta föl. Ha ez bün: akkor közös bün, ha jó tett, akkor közös jó tett, mert az ellenzék is elfogadta az illető törvényt. Ez következménye volt bizonyos ábrándok, bizonyos theoriák utáni röpködésnek, mely ezen törvényhozásban meghonosult. Nem kérdeztük, hogy mi kell nekünk, hanem elutaztunk Beígiába vagy Angolhonba; nem hasonlítottuk össze helyzetünket azon országok helyzetével, hanem röpködtünk theoriák után, és ennek azaz eredménye lett, hogy szárnyainkat meg szoktuk égetni. Megengedem, hogy a pénz ép ugy áruczikk, mint bármi más; de vannak áruczikkek az életben, melyekkel szabadon üzérkedni nem lehet. Ilyen nem szabad áruczikk az arsenicum vagy a kénsav, mely nem oly áruczikk, mint a többi, mert ezzel az egyik ember a másikat megölhetné. Tisztelt ház! Itt mindenekelőtt^ azt kell fölvenni, hogy mily helyzetben van e tekintetben az ország, és mint lehet rajta segíteni ? Két orvosság van a ház előtt bejelentve, az egyik a tisztelt minister uraké, és abban áll, hogy ők majd gondolkodni fognak a dolog fölött, és az eredményt a házzal közölni fogják; a másik indítvány egy bizottság kiküldése. Azt hiszem, tisztelt ház, hogy ha a baj megvan, segíteni kell rajta. Ha a tisztelt minister urak belátták volna a bajt, mert a baj nem mai, és komolyan akartak volna rajta segíteni: akkor már eddig egy törvényjavaslattal álltak volna elő a ház előtt. így ha azoknak számát veszszük, a mit a kormány tett: az igen kevésre megy, pedig módja és ideje lett volna e tekintetben törvényjavaslatot beadni. Miután mindeddig be nem adta, megvallom, nem bízom abban, hogy e törvényjavaslat igen hamar beterjesztessék és mert egyátalában nem akarom, hogy kánikulában terjesztessék be a törvényjavaslat, mikor annak vitatása lehetetlen, és mert szabályozni akarom e kérdést és eltávolítani az országból ezen pusztító fekélyt, mert én mindent a maga népén szoktam megnevezni: czéíszerünek tartom a bizottság kiküldését. Elismerem annak igazságát a mit némelyek mondták, hogy a bizottságok csak arravalók, hogy a kérdéseket elodázzák. E tekintetben példát hozok fel. Ott van a vallásügyi bizottság. Mily régen működik ez és mégis mindeddig semmi eredményt nem tudott fölmutatni és nem is fog fölmutatni. A bizottság működésének eredménye mindég attól függ, hogy kik választattak meg a bizottság tagjainak; ha azok választatnak meg, kik az eddigi eljárást helytelennek tartják: biztosithatom a tisztelt házat, hogy e bizottság működéséről a jelentés pár nap alatt a ház előtt lesz. Az előadó ur ezt rendkívül fontos kérdésnek tartja theoretikus szempontból; de itt szerintem. nem a theoriák definitiojának mérlegéséről, hanem arról van szó, hogyan lehet e bajon az országban segíteni, és az inség és éhség nyomorától az embert megmenteni, kiknek sem fogalmuk, sem módjuk nincs pénzt szerezni s majdnem valóságos heloták. Higyje el a tisztelt ház, hogy az uzsora eltörlésével behozatott a rabszolgaság egy neme, a ki ezt nem hiszi,; menjen a föl-földre, nézze meg ott a községeket és, meg fog győződni, hogy az úrbéri munka sokkal nagyobb mértékben be van hozva az uzsora eltörlése által mint volt régen, csak az a különbség,, azok, kik előbb lovagutődoknak szolgáltak; most az izraeliták kitűnő ívadékainak szolgálnak egyik-másik faluban. Ezen kérdésen könnyíteni nem is valami rendrendkívüli dolog. Sokan szoktak példákra hivatkozni, lássuk tehát a szomszédos Austriát. Ott, midőn eltöröltetett az uzsora — a minek mi is utánna nyargaltunk: — pár hónap után belátták, hogy az uzsora eltörléséről szóló törvény káros és sokakat nem tart vissza attól, hogy ismét valami intézkedések behozatalát ne sürgessék. Miután én is a bajon segíteni akarok: Simonyi Ernő indítványát pártolom. Ghyczy Kálmán pénzügyminister : Az mondatott itt, hogy az uzsora-törvény megszüntetésének következtében sokkal inkább elharapódzott az uzsora: mint a mennyire el volt terjedve azelőtt. Én ezt részben elismerem, részben nem ismerem el. Elismerem a tekintetben, hogy az uzsorának nyíltan üzése azóta bizonyosan sokkal nagyobb mértékben van elterjedve, mint a mennyire el volt terjedve azelőtt; de méltóztassék elhinni, űzetett azelőtt is, még pedig nagy mértékben titkon. Hogy azonban most, az uzsorának nyilt üzhetése még veszélyesebb annál is, a mi azelőtt titkon történt: ezt részemről is elismerem. Én is elismerem, hogy van itt nagy baj, a mely bajon segíteni kell és segíteni kell minél előbb; mert ha soká halasztatik a segély: elkésünk, a segély későn jöhet. A kérdés előttem tehát csak az : mi módon érhetjük el hamarább a segélyt, melyet óhajtunk

r szakbizottság kiküldetése által-e vagy a kormány fölhívása által? Én egyátalában nem osztozom azon véleményben, a melyet a tisztelt előttem szólott képviselő ur kifejezett, hogy a szakbizottságok csak azért küldetnek ki, hogy elodázzák a kérdéseket. A tisztelt ház által kiküldött szakbizottságokból igenis már nagyon jeles indítványok és javaslatok kerültek ki; és ha egynémely szakbizottság teendőit hamar nem végezheti el: ez nem a szakbizottság hibája,. hanem annak oka azon kérdések fontossága és