Képviselőházi napló, 1872. XIV. kötet • 1874. deczember 17–1875. február 8.
Ülésnapok - 1872-313
50 313. országos üli-s deezember 19. 1874. elfutotta az, hogy, a mint én nevezem és tartom, az osztrák örökös tartományok birodalmi tanácsában legközelebb, talán két hét előtt ép ily szakbizottsághoz utasíttatott az: vajon a fönálló és a polgárok hitelét fenyegető azon állapoton, melyre az uzsora-törvény eltörlése vezetett az osztrák örökös tartományokban : mikép s mily módon kellene segíteni. Ha tehát ott megtörtént ez intézkedés, annyival szükségesebb ez nálunk, hol a baj sokkal nyomasztóbb. Emiitette már Móricz Pál képviselőtársunk, hogy ott tul bank van, s én azon véleményben vagyok, hogy, egy bank létesítése enyhítene is a bajon; de a bajt semmi esetre sem semmisítené meg. Tehát ha van bank, és mégis kell gondoskodni a polgárok javáról és érdekeiről e tekintetben: akkor én azt tartom kötelességünknek, hogy a képviselőháznak nem kell nézni, mi történik másutt; hanem tekintetbe kell vennie azt, hogy azon törvény, melyet megalkotott, az ország anyagi érdekét teszi tönkre, ha azt nem változtatja meg. Én azt hiszem, hogy ezt legalább meg kell gondolni a képviselőháznak. Simonyi képviselő ur indítványában nem azt mondja, hogy intézkedjünk e tárgyban egyszerre ; hanem azt, hogy küldessék ki egy szakbizottság, mely tanulmányozná e kérdést és tenne jelentést a háznak. Én azt hiszem, hogy a képviselőház minden tagjának ez átalában kötelessége, és én megvallom, hogy én, bár a jelen kormány minden működését, melyet eddigelé hazánk ügyeire nézve tett, hazám javával nem tartottam megegyezőnek, s azért óhajtom, hogy ez a kormány minél előbb megszűnjék; de annyit vártam tőle, hogy hazánk e nyomasztó helyzetét beismerve, ez indítványhoz csatlakozzék. Igaza van Justh képviselő urnák, midőn azt mondja, hogy ily bajt nem szabad máról holnapra halasztani, és azért, midőn a képviselőház működik, és midőn már ismerjük évek óta a bajt, melyben a haza polgárai szenvednek, midőn körülbelől egy millió polgár 500 és 600%-el kénytelen az állam iránti tartozásait teljesíteni.' ez oly baj, a mely iránt még a karácsonyi-ujévi szünidő alatt kell intézkedni, s ha érezné a képviselőház azon kötelességét, melyet én érzek, és ha a kormány, mert ő neki nagyobb a felelőssége, érezné, tudná, ugy, a miként én tudom, hogy a legjobb hitellel biró kisbirtokosok 5—6 száz száztólíra (Közbeszólások jobb felől: Risz -jó volna!) 500—600°/ 0-ra kapnak hitelt: akkor higyjék meg a képviselő urak, hogy a kormánynak kötelessége volna, a kormány hivatva volna azt mondani: az országban a baj oly nagy. hogy a karácsonyi szünidőket sem szabad addig megkezdenünk, míg e tárgyban kiküldendő bizottság jelentését meg nem teszi, és legalább meg nem nyugtatjuk az országot, hogy a legelső alkalommal segíteni fogunk ezen égető bajon. És én hiszem is, tisztelt ház, hogy a kormány belátja azt, hogy részéről is elfogadható azon indítvány, hogy egy szakbizottság küldessék ki, melyhez az igazságügyminister, a pénzügyminister urak is járulván, az ezen tárgyat minél előbb tegye tanulmány tárgyává, és, a mennyire lehet, még a szünidők előtt, — ha pedig nem lehet, az újévben megkezdendő első napokban — tegye meg jelentését. (Helyeslések.) Molnár Antal előadó: Tisztelt ház! Messze vezetne a szőnyegen forgó kérdés elméleti és tudományos szempontból való fejtegetése, és ón ezen a téren nem is akarom követni az előttem szólókat, s még kevésbé akarok azokra válaszolni, melyek mint recreminatiók hozattak a fölszólalt képviselő urak némelyike által; bár megvallom, hogy ezen okoskodás, melyet Pulszky Ágosttól hallottam, némileg kényszerit az ő példájának követésére,. Mindazáltal, a mi a kérdés elméleti oldalát illeti, csak egy megjegyzésre fogok szorítkozni, és ez az, hogy, igénytelen fölfogásom szerint, a jelzálogilag biztosított követelésekre vonatkozólag épen nem áll azon okoskodás, mintha ezen a téren sem volna a kamat-maximum meghatározása teljesen jogosult a tudomány szempontjából. Fölfogásom szerint a követelések jelzálogi biztosítása nem egyéb, mint bi zonyos kár esélyei ellen bármely biztosító-társulatnál eszközölt biztosítás, melyért a biztosító bizonyos dijat fizet; az állam is a jelzálogi biztosítás által elhárítja a kár esélyeit jogi intézményei utján, és igy szintén jogosítva van ezért bizonyos equivalenst, bizonyos dijat követelni, mely ez esetben nem egyéb, mint hogy az állam meghatározhassa a kamat-maximumot. Az elmélet szempontjából tehát tökéletesen tarthatatlan azon állítás: mintha a kamatmaximum meghatározása minden esetben ellenkeznék a kérdés tudományos fölfogásával. Azonban, nézetem szerint más itt a kérdés, az tudniillik, hogy ha a képviselőház elismeri, hogy ezen kérdésben valami ha nem is teendő rögtönözve, de maga a kérdés mindenesetre képezheti tanácskozás tárgyát: minő alakban induljon meg ezen tanácskozás? Erre nézve határozott kifejezést keli adnom azon meggyőződésemnek, hogy nem találhatom egészen helyesnek a ház egy ujabb bizottságát bizni meg ezen teendővel, miután a ház bizottságai úgyis annyira tul vannak halmozva munkával és már oly sok bizottság van kiküldve, hogy épen ugy azon fontos teendőknek érdekében, melyek a meglévő bizottságok elé vannak utasítva, mint magának a jelenleg szőnyegen forgó ügynek érdekében sem lenne czélravezető e kérdésre vonatkozólag ujabb bizottságot kiküldeni.
